2018. szeptember 22. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,232,546  ·  Online: 102
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Egyéb szolgáltatások - Cikkek  
     
 
Nyomtatható változat!

Évezredes történelmi mozaikok 
 

Lelőhelyének településéről kapta nevét az egyetemes művészettörténet egyik kiemelkedő alkotása, a közel hatezer esztendős „Séi Vénusz“. A neolit korban megformált agyagszobor torzót az Arany-patak parti szántóföld rejtette magában ily sokáig, s az értékes idolt most a Savaria Múzeumban őrzik.
Az újkőkorszakbeli életvitelről mesélnek a cseréptöredékekből összeállított, finom vonalú, nemes díszítésű korsók, talpas edények és agyagkanalak. A háztartások eme kellékei az ősi kultúra csodálatra méltó ízlésvilágát tárják az utódok elé. A hajdankori falu másik jellegzetessége a földhíddal megszakított kettős körárok rendszer.
A Kőszegi-hegység forrásvizétől Felső Pannónia fővárosáig tartó római kori vízvezeték egy szakasza is átvonult a helységen. A rózsaszínű cementtel burkolt csatornát a helybeliek sokáig török alagútnak tartották.
A feltételezések szerint a népvándorlás idejéből való a kezében vaskést tartó férfi csontváza. A földfelszín alól feltárt emlékek sokasága arra utal, hogy a terepszint feletti látnivalók, az Arany- és a Szünöse-patakok menti, erdősávokkal tűzdelt dombos táj szépsége az elődöket elbűvölte és maradásra késztette.
Sé történelmi ritkaságai között tartható számon két betűből álló helységneve, amely már honfoglalás kori örökség. A patakocskát, csermelyt jelentő, finn-ugor eredetű „séd“ szó illik is a vidékre. A falu pedig azon Sey famíliának adta tovább nevét, akiknek nemzetsége a horkák törzséből gyökeredzik. Kál és Bulcsú leszármazottjaként, s az Ovadi nemes ág hajtásaként. A családnév elsőként egy 1387-es keltezésű oklevélben szerepel. Luxemburgi Zsigmond magyar király pedig Sey Mihálynak 1418-ban, Regensburg várában adományozott címeres nemeslevelet. E dokumentumban az apa érdemei is benne foglaltatnak. A „hírnévnek elébe néző, a tornára páncélba öltözött, hűséges és figyelmet érdemlő Sey János Mihály fia“ kapta a címert, amely az uralkodó óhaja szerint: „Legyen nemessége ékes jelvénye!“ Mihály ugyanis a királyi testőrségben és a viadalokon kitűnt hősiességével.
Sé község címerében, valamint múlt századi pecsétjében is megjelentek a Sey család jelképei. Az ékes jelvény a falu millenniumi kopjafáját díszíti. Sey Gábort pedig 2000-ben a település első díszpolgárává fogadta. A régmúlt korok írásos emlékei nem csupán a település és a család összefonódására utalnak, hanem azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy e tájék a középkori vitézek és jobbágyok életfeltételeinek egyaránt kedvezett. S a hitélet is virágzott a környéken.
Sé 12. században épült temploma hosszú évszázadokon keresztül a dozmati plébániához rendeltetett, majd 1801-től Olad leányegyháza lett. A község mai templomát a falubeliek 1901-ben, öt hónap leforgása alatt építették fel. A régi helyről Isten új házába került az 1722-ben készített oltárkehely, valamint az 1776-ban kiadott misekönyv. A falu népi építészeti emlékei közül az 1880-ból származó sárfalú, zsúpfedelű méhesház a Vasi Múzeumfaluban talált új otthonra.
A Szombathely hatáskörzetében fekvő, Toronnyal is szomszédos helység múlt századi életét a „beolvasztás“ elleni küzdelem határozta meg. Az 1872-ben megnyitott pinkafői vasútvonalon, a második világháborút követően már csak az államhatárig lehetett eljutni, majd 1959-ben megszűnt a közlekedés. Később az iskolát, a hivatalt és a termelőszövetkezetet a kijelölt központhoz, Toronyhoz csatolták. A társközségi állapot miatt sok család a városba költözött, a helybeliek meg távol maradtak a közélettől. Így a község lakossága hamarosan négyszáz főre csökkent. Az 1990-es években viszont megfordult a folyamat, s az önkormányzati építési telkek gyorsan gazdákra találtak. A település gyarapodó lélekszáma napjainkban eléri a másfél ezret, az átlagéletkor pedig 34 esztendő. A tősgyökeres és az újonnan érkezett lakosok közötti összhang és identitás erősítésében a képviselő-testület a civil egyesületek aktívan közreműködésére számít.

 

Jahrtausendealte historische Mosaiken


Die knapp sechstausend Jahre alte „Venus von Sé“, eine der herausragendsten Schöpfungen der allgemeinen Kunstgeschichte bekam ihren Namen von der Gemeinde ihres Fundorts. Im Acker am Ufer des Arany Baches verbarg sich so lange der im Neolitikum geformte Tontorso, und der wertvolle Idol ist zurzeit im Savaria Museum aufbewahrt.
Die aus Tonscherben zusammengestellten, edel verzierten Krüge, Stengeltöpfe und Tonlöffel in feiner Linienführung erzählen über die Lebensführung der Neolitik. Dieses Zubehör der Haushalte eröffnet die bewundernswerte Geschmackswelt der uralten Kultur vor den Nachkommen. Eine andere Eigenartigkeit des ehemaligen Dorfes ist das mit einer Erdbrücke unterbrochene System doppelter kreisförmiger Gräben.
Auf ihrem Weg vom Quellwasser des Kőszegi Gebirges nach der Hauptstadt Ober-Pannoniens durchquert auch ein Abschnitt der römischen Wasserleitung die Gemeinde. Die Einwohner hielten den mit rosa Zement verkleideten Kanal lange für einen türkischen Tunnel.
Die Skelett des Mannes, der einen Eisenmesser in der Hand hält, stammt vermutlich aus der Zeit der Völkerwanderung.
Die Vielzahl der unter der Erdoberfläche entdeckten Funde weist darauf hin, dass die Vorfahren von den Sehenswürdigkeiten oberhalb der Erdgleiche, von der Schönheit der Hügellandschaft mit Waldstreifen den Bächen Arany und Szünöse entlang fasziniert und zum Bleiben angeregt worden sind.
Unter den historischen Raritäten von Sé kann sein aus zwei Buchstaben stehender Ortsname erwähnt werden, der schon ein Erbe aus der Zeit der Landnahme ist. Das Wort „séd“ von finnisch-ugrischen Ursprungs, das Bächlein, Rinnsal bedeutet, passt auch zur Gegend. Das Dorf gab der Familie Sey seinen Namen weiter, deren Geschlecht aus dem Stamm der Horkas als Nachkommen von Kál und Bulcsú stammt, und Spross des adeligen Zweiges Ovadi ist.
Der Familienname erscheint erstmals in einer 1387 datierten Urkunde. Der ungarische König Sigismund von Luxemburg verlieh Mihály Sey 1418 auf der Burg von Regensburg einen Adelsbrief mit Wappen. Im diesen Dokument stehen auch die Verdienste des Vaters. Den Wappen erhielt „der Sohn Mihály des dem Ruhm entgegensehenden, für den Turnier in Harnisch gekleideten, treuen und Aufmerksamkeit verdienenden János Sey“, der laut Wunsch des Herrschers „das glänzende Zeichen seines Adels sei!“ Mihály zeichnete sich nämlich in der königlichen Garde und in den Turnieren durch seine Tapferkeit aus.
Die Symbole der Familie Sey erschienen auch im Wappen, weiters auf dem Stempel aus dem vorigen Jahrhundert der Gemeinde Sé. Das prächtige Symbol verziert das zum Millennium aufgestellten Speerholz-Denkmal des Dorfes. Die Gemeinde nahm Gábor Sey im Jahre 2000 als seine erste Ehrenbürger auf.
Die schriftlichen Denkmäler längst vergangener Zeiten weisen nicht nur auf die Verflechtung der Gemeinde und der Familie, sondern sie zeigen auch offensichtlich, dass diese Gegend die Lebensbedingungen der mittelalterlichen Recken und Leibeigenen gleichermassen begünstigte. Und auch das religiöse Leben florierte in der Gegend.
Die im 12. Jh. gebaute Kirche von Sé wurde lange Jahrhunderte lang zur Pfarrei von Dozmat zugeordnet, dann wurde sie ab 1801 die Filiale von Olad. Die Dorfbewohner bauten die heutige Kirche der Gemeinde im Jahre 1901, in fünf Monaten auf. Der 1722 erstellte Altarkelch, ferner das 1776 ausgegebene Messbuch kamen aus dem alten ins neue Haus Gottes. Von den bäuerlichen Baudenkmäler des Dorfes fand das Bienenhaus mit Lehmmauer und Strohdach aus dem Jahre 1880 im Dorfmuseum Vas seine neue Heimat. Das Leben der im Einzugsgebiet von Szombathely liegenden, auch mit Torony benachbarten Gemeinde wurde im vorigen Jahrhundert vom Kampf gegen die „Einschmelzung“ bestimmt.
Auf der 1872 eröffneten Eisenbahnlinie Pinkafeld konnte man anschliessend des zweiten Weltkrieges nur noch die Staatsgrenze erreichen, dann hörte 1959 der Verkehr auf. Später wurden die Schule, das Amt und die LPG dem vorgesehenen Zentrum Torony angegliedert. Wegen des Zustandes einer Mitgemeinde zogen viele Familien in die Stadt, und die Ortsansässigen hielten sich von öffentlichen Leben zurück. So sank die Bevölkerung der Gemeinde bald auf vierhundert Personen. In den 1990er Jahren kehrte der Prozess aber um, und die Baugrundtücke der Selbstverwaltung fanden rasch ihre Eigentümer. Die wachsende Bevölkerungszahl der Siedlung erreicht heute anderthalb Tausend Seelen, und das Durchschnittsalter lautet 34 Jahre. Die Gemeinderepräsentanz rechnet bei der Verstärkung der Harmonie und der Identität alteingewurzelter und neu angekommener Bewohner mit der aktiven Zusammenarbeit der zivilen Vereinen.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Megrendeléséhez kérjük töltse ki az alábbi űrlapot, melynek elküldését követően kollégánk felveszi Önnel a kapcsolatot.

Postázási Név:*
Postázási cím:*
E-mail:*
Számlázási Név:*
Számlázási cím:*
Telefonszám:
Rendelt mennyiség:* db
Megjegyzés:
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu