2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,870  ·  Online: 66
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A fahéj réce (Anas Cyanoptera Vieillot)
Nyomtatható változat!

Fahéj réceNémet neve: Zimtente. Angol neve: Cinnamon Teal. Francia neve: Sarcelle á alles bleues.

A fahéj réce megjelenését tekintve egy kis termetű, tetszetős megjelenésű úszóréce. Leginkább a böjti- és a kékszárnyú récéhez hasonlít.

Méreteik: A gácsér szárnya 176-194 mm, a farka 64-77 mm, a csőre 39-47 mm, a lába 38-46 mm, a súlya kb. 280-500 g, átlag 408 g körüli. A tojó szárnya 167-185 mm, a farka 62-75 mm, a csőre 39-45 mm, a lába 37-45 mm, a súlya 275-485 g, átlag 340 g körüli.

Költési tollazatának színe: A gácsér fej, nyak, has és lágyék tollai egyszínű sötét vörösesbarnák, a hát felső részei és a nyújtott, sárgásbarna szegélyű válltollak feketés barnák. A hát tollai világosbarnával szegélyezettek, a farok takarók feketék. A kis- és közepes szárnytakarók égszínkékek, a nagyok galambkékek és fehérek. A szárnytükör zöld. A lengőtollak és a farok tollai feketésbarnák, az utóbbiak széles, világos szegéllyel. A csőr keskeny, karcsú, sötétszürke, a szivárványhártya piros, a lábak narancssárgák, barna úszóhártyákkal. A tojó vörösesbarnább, mint a kékszárnyú réce tojója, azoktól a hosszabb csőrben különböznek. A szárny rajzolata hasonló a gácséréhoz, de kevésbé tiszta színezetű. A szivárványhártya sötétbarna színű, a lábak olívasárgák.

A költés utáni tollazata: A gácsérok nyugalmi tollazata júniustól októberig, fiataloknál novemberig tart. Ilyenkor színezetük lényegében olyan, mint a tojók színe, de a fej vörösesbarnább, a lágyék vastagabb és tisztább színezetű. A szárnyak, a szivárványhártya és a lábak színben nem változnak. Összességében vörösebbek, mint a kékszárnyú récék nyugalmi tollazatban.

A kikelt kisrécék tollazata/pihés tollazata: A homlok sárgásbarna, a fejtető és a hát részei sötét szürkésbarnák, olívasárga bajuszokkal bevonva. Az arcon jól kitűnik a világosbarna szem és arccsík. A farok oldalain lévő egy-egy foltocska és az egész hasi oldal fakó sárgászöld. A csőr és a lábak sötétszürkék, a szivárványhártya sötétbarna.

A fiatal récék tollazata: Olyan, mint a felnőtt tojó, a szárnytakarók szürkéskékek, a tükör szinte fénytelen. A fiatal hímeknél a szivárványhártya kb. 8 hetes korban vörösesre színeződik el, a tojónál barna marad.

Életmód: Az északi fahéjrécék életmódjukban és viselkedésükben sok hasonlóságot mutatnak a kékszárnyú récékkel. Mindkettő azonos területen él. Költési időben a kicsi, sekély, növénygazdag partokon, tengerparton és füves mocsarakban, a vonulás alatt és téli szálláshelyeken, a rizsföldeken és a sekély lagúnákban él. A déli alfajok lényegében azonos víztípusokat laknak. Az USA mérsékelt szélességein költő populációk márciustól visszatérnek az áttelelési területekről, és elkezdik a párzást, melynek aktivitása a dürgésben, a páros repülésekben és a terület védelmezésében mutatkozik meg. Tojásrakásra április közepe és június vége között kerül sor, főleg május utolsó harmadára összpontosul. A fészkeket a száraz talajra a fűbe vagy füves bokrok közé, ritkábban a mocsaras rétekre vagy közvetlenül a nádasba építik. Fészekanyagként szolgálnak a száraz szalmaszálak és a szürkésbarna pehelytollak nagy fehér középfolttal. A fészekaljak 9-10 fakó vöröses, sárgásbarna nyújtott tojást tartalmaznak a következő méretekkel: 44-53 x 30-37 mm, átlag 47,5-34,5 mm (BENT 1923). Költési idő 24-25 nap. A pár a költési idő vége feléig összetart. A csibék a parti zónán belül nőnek fel, melyeket a tojó vezet. A repülőképessé válás után hamarosan átvándorolnak az áttelelő területekre, ahol megkezdődik a költési tollazatba való átszíneződés, a dürgés és a párzás. A fiatal fahéjrécék 10-11 hónaposan válnak nemileg éretté. Az északi populációk dél felé vonulnak Panamáig és Kolumbiáig, az argentinok észak felé Buenos Aires területéig, a három trópusi forma többé kevésbé állandóan egy helyen marad.

Táplálkozásuk: Nagyon sok azonosságot találunk a kékszárnyú récékkel a táplálkozási szokásaikban és táplálékuk összetételében. Elsősorban növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, bár ez az évszakoknak és a kínálatnak megfelelően változhat. A tojónál pl. a táplálék állati eredetű részaránya a tojásrakás előtt 56%, míg a tojásrakási periódus alatt 77%, azt követően pedig mindössze 29%.

Madárkertekben történő tartásuk és tenyésztésük: Az első fahéjrécéket 100 éve tartják és tenyésztik Európában. Elsőnek az északi, kevéssel később az argentin alfajt importálták. Különösen 1950 után, két fajta teljes keverékké vált a magán vadaskertekben folyó tenyésztések következtében. Az elmúlt évtizedben újra importálták a fahéj récéket a származási országokból, és például Wildfowi Trust-ban vagy a Berlini Állatparkban összekeverés nélkül, tiszta vérben tartják és tenyésztik azokat. A három trópusi alfajból elszórtan kerültek egyes állatok a kereskedelembe. A fahéjrécék nyugodtak, más réce fajokkal együtt tarthatók, békés természetűek és többnyire barátságosak. A gácsérok hangja egy dallamos fütyülésre emlékeztet. A tenyésztési területeire nem állítanak fel különleges igényeket, nem kell túl nagyoknak és áttekinthetetlennek lenniük. Kedvelik a csendes, nyugodt és barátságosan berendezett kerti tenyészmedencéket. Az átteleltetése fagymentes helységben történjen. A tenyésztés a legtöbb párral sikerül, és nagyon eredményes lehet. A tojásrakás április végétől történik, többnyire május második felében a talajnövényzetbe vagy fészekodúba. Az idős tojók fészekaljai rendszerint 9, míg a fiatal tojóké 6-7 tojásból áll. A tojások kelési ideje 25-26 nap. A nem költő tojók egy-két utó fészekalját is raknak. A gácsérok akkor is megtermékenyítenek, ha a vedlésük már elkezdődött. A kikelt 7 db kiskacsát megmérve a következő adatokat kaptam. Testsúlyuk 21,5 g és 25,5 g között volt, átlagot számolva 23 g körül van. A kicsik felnevelése nevelő bokszokban problémamentesen történt. Gyorsan nőnek, kb. 19-20 naposan mutatkoznak a váll- és a lágyék tollak. 40 naposan a kis tollak lényegében kifejlődtek és a hát tollainak finom színárnyalatairól a nemek már megkülönböztethetők. 7 hetesen a fiatal récék elnyerik repülőképességüket. Nemi érettségüket az első életév vége felé érik el, bár nálam csak két éves korukra költöttek. Az idős gácsérok októbertől, a fiatalok november végétől színesedtek ki.

Erdős Tibor (Hajdúböszörmény)
Fotó: Mirkó István

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu