2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,867  ·  Online: 89
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madarász iskola: Nem értek a kanárihoz 2. rész - A kanári eredete, a mai fajták kialakulása
Nyomtatható változat!

A kiállítások látogatóit meglepi a madárvilág változatossága, melyből a KANÁRI csupán egy a sokból. A felszínes szemlélődőnek ajánlom, hogy mélyedjen el e faj tanulmányozásában, és garantáltan hasonló meglepetésben lesz része. A nagy alak és színgazdagság láttán nehéz elhinni, hogy ez mind kanári. Az egyes változatok, mint például a Norwich, a Yorkshire, a Gibber Italicus, a Scotch Fancy, a Lizard, a Border, a Fife Fancy, vagy a Gloster annyira különböző, hogy senki sem tévesztheti össze.

Felvetődik a kérdés, ez a nagy méretbeli vagy alakbeli különbség miből adódik? Kiből származik?

Az eredeti elmélet szerint, melyet minden irodalmi munka automatikusan átvett, egy közös ősről beszélt. A legenda szerint a kanári elterjedését a spanyoloknak köszönhetjük. Ők 1402. és 1495. között foglalták el a Kanári szigeteket. Itt élt és él az ún. vad kanári, a Serinus canaria. Sokat befogtak és 1473-1479.-től folyamatosan szállították Európába. A spanyolok csak hím egyedeket szállítottak a rendkívül felkapott madarakból. Azt remélték, hogy a monopol helyzetük megmarad. A történet ott kezd sántítani, amikor arról szól, hogy a XVI. században egy madarakat szállító hajó Elba szigete mellett hajótörést szenvedett és a kiengedett madarak ott alkalmas életteret találva elszaporodtak. Ettől kezdve az olaszok is foglalkoztak kereskedelmével, tenyésztésével. Tehát az eredeti elmélet szerint - a piros kanári kivételével - ez a kiengedett hím szállítmány lenne a közös ős? A másik elmélet az, hogy a piros színt keresztezéssel hozták létre. Ezt korábbi értekezésemben már megkérdőjeleztem, genetikai következtetéseimet érdemben eddig senki sem cáfolta.

Lényegében piros kanári nincs, csak pirosra színezett létezik. Más elmélet szerint az ős kanári fajból kialakított fajták létüket a szakszerű tenyésztői munkának köszönhetik. A kanári variációkat fajtáknak nevezzük, mivel meghatározott és öröklődő különbözőségeket mutatnak. Mégis mivel a fajták szabadon keresztezhetők, táplálkozásuk, énekük jellege azonos, ezért egyazon fajhoz tartoznak. A Fife x Fife önmagával szaporítva mindig Fife Fancy lesz és nem Border. A Norwich x Norwich szintén mindig Norwich utódot hoz és nem Glostert. De mi történik, ha Fife x Norwich kanárit keresztezünk? Az biztos, hogy olyan utódokat kapunk, ami egyik szülőre sem hasonlít, és amiből talán többé soha nem lesz sem Fife sem Norwich. Tehát, hogy mit kapunk abban az öröklődésnek, a genetikának elsődleges, azaz meghatározó szerepe van. A tenyésztői munka, a szelekcióval csak ezt követheti. Egy utód csak azt képes örökölni, amit szülei génkészlete tartalmaz. Mást nem! Az utódokat már szelektálhatjuk méretre, viselkedésre, énekre, ízlésünk vagy a COM. szerint. Keresztezési kísérleteim alapján, melyekről a tűzpinty kapcsán már írtam, eljutottam oda, hogy a piros szín kivételével, a színkanári színek kialakulása genetikai magyarázattal indokolható, elfogadható. Az alakkanárik esetében, ha azok változatosságát vizsgálom, és ide veszem a színkanárik alakját, a nehezen meghatározható Lizardot, akkor már lehetnének, lehetnek örökléstani kételyeink. Egy közös ősből középkori viszonyok között hogyan terjedt el olyan mennyiségű madár, amiből csupán szelekcióval ennyi variáció létrejött. Gondoljuk végig, az emberi kapcsolatok az országok között milyenek lehettek, és milyenek lehettek a tenyésztői kapcsolatok? Gyakori háborúk, utazási nehézségek közepette. Külön fejezetet érdemel a Lizard története. Minden kanáritól különbözik és mindig tiszta vérben tenyésztették. Erről a tiszta fajról már 1740-ből írásos anyag található. Már akkor lényegében olyan volt, mint most. Számomra hasonlóan érdekes volt, amikor néhány éve először találkoztam orosz földről származó kanárival. A nagy birodalom mindig elzárt terület volt. Ide szabadon bemenni, vagy széltében-hosszában közlekedni nehezen lehetett. Az ottani madarászok nehezen tarthattak kapcsolatot egymással. Szűkös lehetőségeik mellett kitenyésztettek egy madarat, amit kanárinak neveztek! Vajon miből? A madár mérete 12-13 cm, tolla zöldes sárga. A mi ismereteinkben az ilyen madárra mondják, hogy jelentéktelen. Viszont állandóan és tüzesen énekelt. Az ének számomra szokatlannak tűnt és nem tudtam semmihez hasonlítani.

A kíváncsiságomat csak tovább táplálta a London Fancy eltűnése, melyet a mai tudással sem tudjuk újra kitenyészteni. Az 1920. körüli években létezett egy 21 cm-es - nagy Lizardra emlékeztető - kanári a Manchesteri. Miből lett, és hová lett? Az ismert fajták ideális mérete Fife, Gloszter 11,5 cm, Lizard 13 cm, színkanárik 14 cm, Norwich 16,5 cm, York. 17 cm. Milánói fodros 18 cm, Lancashire 22-23 cm. stb. rendkívül eltér a vad méretétől. A szakkönyvek átolvasása után azt tapasztaljuk, hogy a vad kanáriról is igen eltérő a megítélés. Már a méretben sincs egyetértés. Egy helyen írtak 14 cm-t a többiben 11-12-13 cm ként szerepelt. A forrás ellenőrizhető, és korszakonként is változik. Az iskolai tanulmányainkból ismert Linné és Brisson a vad kanárit nem tekintették önálló fajnak, hanem valami keveréknek! Vajon miért? Szerintük a vad kanári aranysárga. Köztudott, hogy a Serinus canaria nem ilyen. Mások a vad kanárit a csicsörke egy nagyobb fajtájának tartják, megint mások fordítva a csicsörkét tekintik alfajnak. Ma már tudjuk, hogy igazuk van, mert valóban e két faj nagyon közeli egymáshoz, megkockáztatom a különbség a földrajzi életkörülményekből adódik. Nagyon érdekes ismeretekhez juthatunk Brehm vagy a magyar Fodor Pál munkáiból. Ezekben is sok az átvett legendaszerű megállapítás de még több az ellentmondás. Voltak, akik a madár színét semmire sem becsülték, mások ragyogó színéről beszélnek. Az énekről is más-más a vélemény. Olyan mintha nem is ugyan arról a madárról írnának. A következőkben idézek néhány sort Fodor Pál 1927-ben írt könyvéből. A vadkanárit a szigeteken is keresztezni szokták. Ezek ivadékait verdegaisnak nevezik és a sikerültebb példányokat nagy becsben tartják. A szigetek lakóira egyébként jellemző, hogy bár minden háznál van befogott vadkanári, továbbtenyésztésével alig foglalkoznak. Sőt gondozásukat is annyira elhanyagolják, hogy emiatt egy-két év alatt elpusztulnak. Nos ennek mi az oka, és mivel kereszteznek? Mind olyan kérdés, ami megkérdőjelezheti a közös ős elméletét.

A kérdésekre csak úgy találunk magyarázatot, ha feltételezzük a kanári nem csak a szigetekről származik, hanem több helyről. Ebben az esetben a vad kanáriknak lehetett közös őse és talán a Darvin pintyekhez hasonlóan szétterjedtek és a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva változtak színben, alakban, méretben stb.

(Folytatjuk)

Lakó Antal
(Budapest)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu