2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,809  ·  Online: 107
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Japán sirályka, mint dajkamadár
Nyomtatható változat!

Lonchura domestica, azaz házi bronzpinty
 

A fajt japán és kínai madarászok tenyésztették ki különböző Lonchura fajokból. A törzsalakot a kínaiak tenyésztették, több mint 200 évvel ezelőtt. Ezután került Japánba. Innen ered a japán sirályka elnevezés. Lehetséges, hogy a csíkoshátú bronzpinty (L. striata) és a L. aacuticanda keresztezéséből jött létre e faj. Tartása, tenyésztése nem nehéz. Igénytelen, de ez nem azt jelenti, hogy mostohán kell bánjunk vele. Nálam ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a gouldok. Nagyon jó nevelő tulajdonsága van. Más madarak fiókáit is felneveli. Ezért használják dajkaként. Most megint egy olyan témához értünk, ahol megoszlanak a tenyésztők közötti vélemények. Van, aki ellenzi, van, aki nem. Nem látom hátrányát a dajkás madárnak. Sőt, muszáj igénybe venni, ha például mutációt szeretnénk felnevelni. Kezdetben nem tudjuk, hogy a mutáns milyen szülő. A sirályka meg minden további nélkül jól nevel. De bármi adódhat az állományunkban valamelyik párral, párokkal. Ekkor jöhet a dajka. Én például, amikor új gould párt állítok tenyésztésbe, elindítom a sirálykákat is. Ennek az a magyarázata, hogy még semmit sem tudok az új párról. Hogyan költ és nevel. Általában a gouldok kikeltik a tojásaikat, de van olyan pár, ami nem nevel. Vagy a hím kidobálja a kicsiket. Nem érdemes veszni hagyni a fészekaljat. Az meg nem törvényszerű, hogy az utódok öröklik a szülei rossz tulajdonságait. Vannak ilyen madaraim, mind jól költ és nevel. Amikor dajkáztatni akarok, mindig egy időben teszem fel az odúkat. Így egy időben fognak letojni, közel azonos a költési idő is. Mindig fiatal madarakat használjunk (egyéves). Az öregek meg neveljék a sirályka utánpótlást. A fiataloknak ne engedjük saját fiókáit nevelni. Igaz megfigyeltem már, hogy felnevelték a sajátjukat, utána minden további nélkül a gouldokat. Azt meg se próbáljuk, hogy egy fészekben gould és sirályka fiókák legyenek. A sirálykákat fogják nevelni, a gouldok elpusztulnak. Észrevettem már, hogy a gould fiókák pár napos korukban elpusztulnak a sirálykák alatt. Mind kikel, és úgy 8-10 napos korukban egy, utána még egy elmegy. A maradék hármat meg csodálatosan felnevelik. Ugyanennél a párnál, pároknál próbából 7-8 sirályka tojást keltettem. Mind kikelt és felnevelődött. Ugyan azzal a bánásmóddal, mint amikor gouldokat neveltek. Tehát mégis csak érzik, tudják, hogy ők csak pótszülők. Mindenesetre jól végzik a dolgukat, és igénybe lehet venni őket bármikor. Ügyeljünk arra, hogy a már régebb óta meglévő madarainkkal neveltessünk. Új madarat csak megfelelő karanténozás, gyógyszerezés után vigyük a többi közé. De jobb, ha magunk állítjuk elő a dajkás törzsállományt. Nagyon jó persze, ha van helyünk, teljesen külön kezelni a dajkákat. Értem úgy, hogy külön helyiségben. Tehát csak a tojásokat viszem, fiatalokat hozom. Megfelelően kell itt is fertőtleníteni, sőt még jobban. Nehogy felüsse a fejét valami fertőzés. Megfelelő technológiával, ésszerű tartással, tenyésztéssel nem lehet gond. Sokan mondják, hogy két fiatal hím madár is költ és nevel, mivel mindegyik a másikénak tudja be a tojásokat. Hát nem tudom. Maradjunk szerintem az egypáros rendszernél. Ennyire ne használjuk ki a madarainkat. Nagyon fontos az eleség minősége. Én a dajkákkal ugyanazt az eleséget etetem, mint a Gouldokkal. A száraz mag, a lágyeleség, lisztkukac, minden, amit a többiek kapnak, kapják ők is. Időben rá kell szoktatni az etetni kívánt eleségre. Ha így etetjük a dajkákat, nagy valószínűséggel a felnövő madarak is enni fogják, amit kicsi korukban kaptak. A sirálykás nevelésben előny, hogy bármikor ellenőrizhető a fészek. Szinte úgy kell kitessékelni az odúból őket. Ez hasznos például gyűrűzéskor, fészekcserénél. Ellenőrzés után rögtön vissza is ülnek. Figyeljünk arra, hogy a kalit ne legyen túl kicsi, de nagy sem. Szerintem a legjobb az 50x40x30-as méretű. Én kettő ülőrudat teszek be. Egyiket a fészek alá közvetlenül, a másikat meg a lehető legtávolabb középmagasságba. Az odú alá helyezett rúd azért jó, mert könnyebben közlekednek, és innen jobban hallják, látják a kicsiket. Amikor a tojásokat átrakom, mindig megjelölöm. Alkoholos filc megfelelő erre a célra. Így a később letojt sirálykatojásokat el tudom venni, és csak az értékesebb faj tojásait fogja melengetni. Mielőtt hozzákezdenénk a tojások átrakásához, mossunk kezet fertőtlenítős kézmosóval! Én folyékony szappant keverek Domestossal vagy Florasepttel. Bőven megfelel a kívánalmaknak. Mindig legyen tiszta törölköző és papírtörlő, amit használni tudunk. Röviden ennyit a dajkázásról. Mindenki eldöntheti, hogy mit szeretne tenni, dajkáltat vagy nem. Végezetül még annyit, hogy igyekezzünk olyan párokat tartani, amelyeknél nem kell igénybe venni a dajkamadarakat. De véleményem, hogy legyen kéznél jól nevelő sirályka.

Fekete Tibor
Hidas

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu