2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,644  ·  Online: 81
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Távoli tájak madarai: A csicsergő csirögék
Nyomtatható változat!

A pirosvállú és a sárgafejű csiröge
 

Pirosvállú csiröge. Csaknem az egész test fekete, de a hím válltollai élénkpirosakÍrásunkban folytatjuk az előzőleg megkezdett sorozatunkat, amelyben Kanada néhány érdekesebb madarát mutatjuk be a Díszmadár Magazin Tisztelt Olvasóinak. Az alábbiakban a csirögékről lesz szó, pontosabban két fajról, amelyek Észak-Amerika szerte elterjedt madarak.
A csirögék családjának csaknem 100 faja ismert a Földön. Döntően az észak- és dél-amerikai kontinensen elterjedtek. Számos olyan faj tartozik a családba, amelyek díszmadárként is ismertek (pl.: trupiálok).
A gulyamadarak (gulyajárók) néhány fajának pedig különös a szaporodása, hiszen a hazai kakukkhoz hasonlóan a tojásait más fajok fészkébe csempészi. A cikkünkben szereplő madarak azonban átlagos életmódúak és az észak-amerikai kontinensen gyakorinak számítanak.

A pirosvállú csiröge

Csaknem az egész észak-amerikai kontinensen előforduló faj, Alaszkáig is felhatol, és csak a kontinens legészakabbi területeiről hiányzik. A nagy kiterjedésű áreán belül több mint 20 alfaját írták le.
A szinte teljesen fekete hím az első pillanatban az Európában honos fekete rigóra emlékeztet. Testhossza 18-24 centiméter, szárnyfesztávolsága 30-37 centiméter. Csőre kúpos, hegyes és kissé összenyomott. Szemszíne a tollazatéhoz hasonlóan csaknem teljesen fekete. Farka meglehetős hosszú és lekerekített; tollazata puha. A hím fényes fekete színű, válla piros, mely sárgás csíkokban végződik (A közeli rokon háromszínű csiröge – Tricolored Blackbird – piros vállát fehér sáv határolja, de ez a faj csak Észak-Amerika legnyugatabbi partvonalában él). Nyugalmi helyzetben nem mindig látszanak a piros válltollak, csak a sárgás-fehér szegély vehető ki a szárnyon. Az első éves hímek tollazata könnyen elkülöníthető a tojóktól a piros vállfolt alapján.
A tojó felül sötét barna, alul erősen csíkozott; néha előfordul kisebb halványpiros színezet a fedőszárnyakon vagy rózsaszínes színeződés az állon és a torkon. A kaliforniai változat (Bicolored Blackbird) példányainak hímjein a válltollazta teljesen piros, amelyet világos sáv nem szegélyez. A fiatal madarak tollazata csíkokkal, foltokkal mintázott, amely leginkább a tojóra emlékeztet.
A hímek hangja kellemes, gurgulázó „konk-la-reee“, mely trillával végződik. Jellegzetes hívóhangja „chack“ hang. Élőhelye általában növényzettel erősen borított tisztavizű lápok, mocsarak, füves térségek, ahol rendszeresen fészkel. Ezeken a területeken, olykor fás ligetekben, gyümölcsösökben, ritkásabb erdőkben keres táplálékot. A fiókanevelési időszakában rovarokat, pókokat, lédús gyümölcsöket fogyaszt (pl.: szeder, málna). Rendszeresen táplálkozik a talajfelszínen is. Olykor rovarokra röptében is vadászik. A telelőhelyén mezőgazdasági kultúrákban (gabonatáblák, napraforgó) magvakkal táplálkozik. Ez a gyakori, olykor agresszív faj rendszeresen látható télen hatalmas csapatokban.
Mint vonuló faj, a telelőterületéről viszszatérő egyedek hamar párbaállnak és költeni kezdenek. Ezt megelőzően a hímek énekükkel jelzik az általuk elfoglalt territóriumot, amelyet évről évre megtartanak. Egy évben akár három költésre is sor kerülhet. A párkapcsolat a két nem között szezonális, a tojók évente más-más hímmel állnak párba.
A fészket a tojó építi, leginkább talajközelben, anyaga finomabb növényi részek, fűszálak. A teljes fészekalj 4-5 világoskék barnás pettyekkel mintázott tojás jelenti. A tojó 11-12 napig kotlik, a fiókákat már a hím is eteti. A fiókák fő tápláléka rovarok, majd magvak. Költés után, az őszi időszakban nagy létszámú csapatokba verődve vonulnak délebbre, akár egészen Közép-Amerikáig.

A sárgafejű csiröge

Testnagysága megegyezik az előző fajéval. A nászruhás hím azonban jóval feltűnőbb az előző fajhoz képest. A kifejlett hím sárga feje és melle, illetve a szárnyon lévő fehér folt élesen elkülönül fekete testétől – kifejezetten látványos madár. Az első éves hím hasonlít a tojóra, csak mélyebb sárga színű, a szárnyfedőkön fehér szegély jelenik meg. A kifejlett tojó piszkos-barna színű, hiányzik a fehér szárnyfoltja; a szemöldöke, az alsó arcéle és a torka sárga, vagy világos-sárga. A has fehéren csíkozott. A fiatalok sötét barna színűek, a szárnyvégeken és a háton szürkés szegélyek. A fej leginkább sárgásbarna.
Gyakorta előfordul a pirosvállú csirögével egy élőhelyen, de a két faj hímjei sokat veszekednek egymással. Igaz, a sárgafejű csiröge hímek is rendszeresen kergetik egymást látványosan fel-fel röppenve.
Az áreán belül sokfelé általánosan elterjedt. A tiszta vizű lápokat vagy náddal benőtt tavak környékét kedveli; ügyesen kapaszkodik a nádszálakba. Táplálékát gyakran a talajról szedegeti, fiókaetetéskor mindig ugyanarra a helyre jár rovarok, magvak után. Nemcsak a nádasok mentén szedeget, hanem akár nyílt, fátlan mezőgazdasági területeken, szántóföldeken is látható.
A hím éneke egy éles, reszelős hanggal kezdődik, mely hosszú folyamatosan elhalkuló hangban végződik. Jellegzetesen felismerhető a harsány „croak“ hangról.
Életmódja hasonít az előző fajhoz, de kevésbé embertűrő, inkább bizalmatlan madár. Kell némi türelem ahhoz, hogy közelebbről is megfigyelhessük vagy lefotózhassuk.
Télen nagyobb állományokban húzódik a kontinens délebbi területeire, a vonulása a keleti partokat érinti. Tavasszal visszatérve egészen Alaszka déli részéig eljut, és itt is rendszeresen költ.
A csirögék látványos tollazatú, mozgású és énekű madarak. Talán nem lehet véletlen, hogy európai tenyésztők díszmadárként tartják. Mindkét faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján, igaz a legkevésbé veszélyeztetett kategóriában (Least concern). Néhányszor Európában is észleltek 1-1 példányt, azonban ezek minden bizonnyal fogságból megszökött madarak lehettek. Színük, élénk mozgásuk révén díszmadarak a - természetben!

Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, MÉK
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék
 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu