2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,792  ·  Online: 64
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egzotikus récék és ludak tartása során felmerülő, néhány nem fertőző eredetű kórkép
Nyomtatható változat!

.

2. ábra: Hegyes idegentest okozta Hazánkban a közgyűjtemények mellett (állatkertek, vadasparkok) egyre többen tartanak récéket és ludakat kedvtelésből. Az egzotikus vízi szárnyasok tartásához speciális feltételek szükségesek, azaz nagyméretű kifutó és a gondozott fajok igényeinek megfelelő, jó vízminőségű úsztató vagy fürdőmedence. A megbetegedések jó része visszavezethető a nem megfelelő elhelyezésre, különösen kiemelve a fajok társítását, az úsztató kialakítását, de jelentős problémát jelenthet a nem megfelelő etetés is.
A trópusi területekről származó egzotikus vízimadarak téli tartásához elengedhetetlen a zárt, száraz padozatú teleltető ház. A telelés alatt lényeges a megfelelő energiatartalmú táplálék etetése, figyelve a rostigény biztosítására is.
Az alábbiakban néhány, gyakrabban előforduló nem fertőző betegséget tekintünk át a teljesség igénye nélkül, melyek az egzotikus ludak és récék tartása során felmerülhetnek.

Kannibalizmus

Récék között, különösen a szaporodási időszakban jelentkezhet az agresszív viselkedés nyomán jelentkező kannibalizmus. Különösen a túlzsúfolt tavakon számolhatunk ezzel, főleg ha egy fajból, vagy közeli rokon fajokból több párat tartunk. Ilyenkor a hímek között, párharcok esetén a melltájékon alakulhatnak ki terjedelmes tollhiányos területek.
A párzási időszak elején, csúcsán gyakori a tojók nyaktájékán kialakuló tollhiány, súlyos esetekben a nyak bőrének kipirulása, ödémája, extrém esetekben a bőr átható folytonossági hiánya (1. ábra).
A megtámadott egyedeket mindenképpen el kell különíteni a fajtársaktól, egészen a szaporodási időszak végéig. Az átható folytonossági hiányok területein helyi seb ellátása szükséges, és ott lokális antibiotikum-kezelés szükséges.
Megelőzés tekintetében javasolható a költési időszakban kifejezett agresszivitást mutató fajokat páronként elkülönítetten tartani. Fontos figyelemmel lenni a megfelelő ivararányra is.

Tolltépés

A ludak magas rostigényű táplálékot igényelnek, mely feltárása és emésztése nagyrészt a jól fejlett, páros vakbélben történik. A rost hiánya az ún. rostéhség kórkép kialakulásához vezet. Ilyenkor az állatok a növényi rostok helyett a fajtársak tollazatát kezdik tépkedni.
A tollazat nagy területeken, különösen a hát és a farok tő tájékon hiányzik, csupasz, tollmentes területek alakulnak ki. Ez különösen akkor jelentkezik súlyos formában, ha az állatok egyébként is szűk helyre vannak zsúfolva. Ilyen képzelhető el a fiatalok nevelésére kialakított nevelőboxokban, vagy túlnépesített telelőházakban.
A megelőzés és a kezelés egyszerű feladat, aminek a lényege a megfelelő minőségű, rostban gazdag növényi táplálék biztosítása. Erre tavasszal és nyáron frissen kaszált réti fűkeverék a legalkalmasabb, míg télen jó minőségű réti vagy lucernaszéna biztosítása a kézenfekvő lehetőség.

Idegen testek lenyelése

Ludak az előbb említett rosthiányos etetés esetén a hiányzó rostot igyekeznek pótolni különböző tárgyak rágásával, „leforgácsolásával“. Így a kifutó talaján elszóródott fakéregdarabokat, faágakat, sőt a kifutó határoló falainak elemeit is. Ilyenkor fordulhat elő, hogy az állatok véletlenül lenyelik az abból leváló kisebb darabkákat, így drótdarabokat is.
A zúzógyomorba kerülő drótdarabok a gyomor összetett mozgása (összehúzódásai) révén átfúrják a keratinoid, majd tovahaladva az izomréteget is (2. ábra). Végül a hegyes idegen testek teljesen átfúrják a zúzógyomrot a testüregbe hatolva. Ide a gyomor üregéből tartalom és kórokozók is kikerülhetnek, általános, eves-fibrines testüregi savóshártya gyulladást előidézve.
A kezdeti időszakban klinikai tünetek nem figyelhetők meg, vagy csak átmeneti étvágytalanság, kedvtelenség figyelhető meg. Ha perforálódik a gyomor és a testüregben gyulladás alakul ki, az állat levertté, elesetté válik. Olykor a rendestől eltérő testtartás, borzolt tollazattal való üldögélés is kialakulhat. A pontos, oki diagnózishoz röntgenvizsgálat szükséges. Előfordulhat az is, hogy más okból, pl. csonttörés diagnózisa céljából végzett röntgenvizsgálat alkalmával, mellékleletként kerül megállapításra az idegen test a zúzó üregében.
A fémdarabokat mihamarabb el kell távolítani a zúzó üregéből, mert a hegyes darabkák annak falát perforálhatják, másrészt a savas pH-ionok oldódnak ki, melyek felszívódva idült mérgezést okozhatnak.
A gyógykezelés egyetlen lehetősége a műtéti beavatkozás, melynek prognózisa nem túl jó. Nagyon nagy a szövődménye a zúzógyomor műtéti feltárásának.

Zúzógyomorfekély

A récék és ludak nevelése alatt, különösen fiatal korban a mesterségesen keltetett fiókák nevelése alatt találkozhatunk zúzógyomorfekély kialakulásával. Különösen récékben, gyakran mandarin és karolin réce fiókákban lehet találkozni a kórképpel. A pár napos kis récék a nevelődoboz határoló fala mellett egy helyben ugrálnak, hangos hívó hangokkal keresik az anyamadarat. Rendszerint nem is táplálkoznak az ilyen kis récék.
A kis madarak mirigyes és zúzógyomrának határán eróziók, fekélyek alakulnak ki, melyekből vérzés is keletkezik. A zúzógyomor üregébe a kis récék el is vérezhetnek.
Az ilyen kis madarak boncolásakor a vérfogyottságra utaló, halvány, porcelánfehér nyálkahártyákat találunk. A zúzógyomor üregében feketésbarna, alvadt vagy részben alvadt vért lehet megfigyelni, ami a vékonybél üregében is megfigyelhető (3. ábra).
A kórkép kialakulása nehezen kezelhető, az érintett madarak általában hirtelen pusztulnak el. Az idegesebb récék fiókáit, ha természetes úton keltetjük, saját fajuk tojójával vagy dajkamadárral neveljük. Abban az esetben, ha mesterséges keltetést alkalmaz a tenyésztő, akkor olyan récefajok fiókáit is célszerű társítani a stresszérzékenyebb fajok utódaihoz, melyek nyugodtan viselkednek (pl. tőkés réce).

Talpi felület bőrének fagyási sérülése

A trópusi récék és ludak teleltetését alapvetően zárt, jól almozott ólakban, madárházakban lehet megoldani. A fajok többsége fűtetlen helyen is kiteleltethető. Abban az esetben, ha a madarak nagy itatótálban kapnak ivóvizet télen, akkor a faji etológiai sajátosságaik miatt fürdőznek, és az itató környezetében az alomanyagot átnedvesítik. Ha nincs száraz rész, ahol pihenhetnek és jelentős a lehűlés, akkor a lábak talpi felületén fagyási sérülések alakulhatnak ki.
Az érintett madarak lábán kezdetben a bőr kipirul, majd az úszóhártyák, illetve a talppárna bőrében elhalások jelentkezhetnek. Itt a bőr pergamenszerű, száraz, és később az elhalt rész ellökődik (4-5. ábra).
A fagyási sérülések fokozatától függően kell megválasztani a kezelést. Első fokú fagyási sérüléseknél elegendő a száraz pihenőhely biztosítása, míg súlyos elhalásokkal járó fagyásnál az elhalt részek amputációja is szükséges lehet.

Dr. Gál János, Panker Máté

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu