2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,868  ·  Online: 84
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Háromszínű fényseregélyek (Lamprotornis Superbus)
Nyomtatható változat!

Élettere: A nyílt társulásokban őshonosak, de ma már gyakoriak a szántókon, falvakban, városokban is. Kis csapatokban táplálkoznak a talajon. Rovarokat, más kisebb gerincteleneket, gyümölcsöt, magvakat gyűjtenek. Sokszor gyülekeznek a szafarik táborhelyei körül táplálék reményében.

Fészek: bokorra, faodúba fűből építi fészkét, tollakkal béleli.

Elterjedése: Kelet-Afrikában, Szudántól és Etiópiától délre Tanzániáig.

Tenyésztés: 1998-ban vettünk kettő darab háromszínű fényseregélyt Németországban. Igaz a két madarat párnak mondták, de ez igazából nem látszott rajtuk. 98-ban szabadon repkedtek a madárszobában, és nagyon jól érezték magukat, viszont az odúra rá se néztek. A madárszobában csak fagymentesítés volt, vagyis 5-10 oC.

1999. március végén külön csuktam őket egy 2x2-es volierbe. 3 különböző magasságba tettem odúkat. Vártunk türelmesen, míg május végén az egyik eltűnt a legkisebben. A család izgatottan figyelte a fejleményeket.

Számomra zavaró körülmény volt, hogy mindkét madár fütyült, ez egy kicsit elbizonytalanított. Egyik madár kint fütyült, a másik bent. Csak egy hétig bírtam, és megnéztem az odút: 4 db világoskék tojást találtam. Ekkor már biztosra vehettem, hogy tojó van köztük (ellenőrzést viszonylag jól tűrték).

Jó másfél héttel később feltűnt, hogy nagyon gyorsan elfogy az ennivalójuk és ami biztos pont volt, hogy az aljzaton találtam világoskék tojáshéjdarabokat. Megnyugodtunk: biztos pár!

20-21 nappal később megjelent az első fióka a volierben, egy-két nap múlva a második. Sajnos a második fióka három nap múlva abbahagyta az evést, nem fogadta a szülők kínálgatását és elpusztult. Az egyes számú fióka gyönyörűen felnőtt, kivedlett, önállóvá vált.

Júliusban a szülők nekikezdtek a második költésnek, ez sajnos sikertelen volt. Kikelt ugyan négy fióka, de a nagy melegben hőgutát kaptak és elpusztultak.

Augusztusban nekibátorodtak a harmadik költésnek. Sajnos minden elővigyázatosság ellenére hasonlóan jártak mint az előző fészekalj.

A napi kukac mennyisége 1-1,5 dl/ nap, de ezt nem egyszerre kell odaadni. Az előző sikeres költésnél tapasztaltak alapján ez a mennyiség 5-6 alkalomra szét volt osztva. Több költést nem engedtem és elvettem az odúkat. A költések ideje alatt mindvégig ott volt velük az első fészakaljból kirepült fióka, a szülők soha nem üldözték, a legnagyobb békében éltek együtt.

Novemberben kerültek vissza a telelő helyükre.

2000 márciusában raktam ki a költőhelyükre mind a három madarat (szülőket és az egyszem fiókát). Békésen éldegéltek együtt, míg áprilisban a szülők elkezdtek költeni. Izgatottan figyeltem mi lesz a fióka sorsa: "semmi". Május elsejére megjelent az első tojáshéj darab, jelezve, hogy kelnek a kicsik. Egyhetes korukban sikerült zártgyűrűvel megjelölni mind a két kikelt fiókát. Május 21-én kirepült az első fióka, borzasztóan esetlenül mozogva az ágakon. Május 23-án kirepült a másik fióka is. A kisebbik lent a földön mászkált, míg a nagyobb az ágakon ugrált. A szülők rendkívül idegesen viselkedtek. A jelenlétem is riasztóan hatott számukra. Sajnos egy héten belül mindkét fióka elpusztult, vizsgálat szerint bélfertőzésben. Két hét múlva ismét költeni kezdtek, négy tojásból három ki is kelt. A legkisebb gyűrűzés után néhány nappal elpusztult, kettőt sikerült felnevelni. A harmadik költés sikertelen maradt. A fiókák mára már teljesen kiszíneződtek kivéve a szemüket, amely csak második évben válik a szülőkével azonossá. 2001 évben három fiókát neveltek.

Tápláléka: Én kivételesen nem a megszokott lágyeleséget adtam a seregélyeknek, hanem Kitekatot, ebből is a csirkés vált be. Este beáztattam (csak annyi vizet öntöttem rá, hogy ellepje), reggelre nem pépessé vált hanem ruganyossá s ezt kedvük szerint csipkedték, ehhez még hozzáadok apróra tört kutyatápot. E mellett a takarmány mellett azonban fokozottan kell vigyázni a tisztaságra!

Kiegészítőként kaptak még lisztkukacot, gyümölcsöt és rovarokat, ami a kertben előfordult: szöcske, sáska, tücsök, lótücsök, rózsabogár (zöld cserebogár), cserebogár stb. Megjegyzés: Saját fajtáján kívül más madarat nem tűr meg maga körül. Minden ami nálánál kisebb és mozog, azt megtámadja és elpusztítja a fészkelési időben. Egyébként békés madarak.

Írta és fényképezte:
Antalfalvi János
(Kecskemét)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu