.

A papagájok tarka tollruhája védelmet nyújt a baktériumok ellen. A papagájok tollazatának egyedülálló színpompája nemcsak díszítő értékkel bír, hanem védi is a tollazatot a baktériumok támadása ellen. Ezt igazolta egy amerikai kutatócsoport, amely a különböző madártollak baktériumok általi lebomlását vizsgálta. Vizsgálati eredményeik szerint a piros színű tollak a legellenállóbbak. Mindez egy különös színpigmensnek, a psittacofulvinnak köszönhető. Ennek koncentráltsága a piros színben a legnagyobb. Ez az anyag a madarak tollán megakadályozza, hogy az ott élő baktériumok lebomlasszák azt. A tollszín és az ellenálló képesség közötti összefüggések feltárására Edward Burtt és kutatótársai, a Delaware-i Ohio Wesleyan University dolgozói 13 papagájfaj tollazatát vizsgálták meg. A laboratóriumban minden tollat megfertőztek a bacillus licheniformis nevű baktériummal, amely a természetben is megtalálható a tollakon, és amely a tollak lebomlásáért felelős. Az eredmény: míg a fehér tollakon rövid időn belül láthatóvá vált a szerkezeti roncsolódás, a piros és zöld tollak mérhető módon tovább épek maradtak. Ezek a színek a psittacofulvin nevű speciális színanyagon alapulnak. A fekete és kék tollak is jobban vizsgáztak a fehéreknél, ezeknél a melanin áll a jelenség hátterében. A melanin baktériumokra való ellenállását már korábbi tanulmányok is kimutatták. A mostani vizsgálat azonban rámutatott, hogy a psittacofulvin is hasonló hatással bír. Minél több psittacofulvinnal rendelkezik egy madár, annál kevesebb kárt tudnak a tollazatában tenni a baktériumos fertőzések. Ez a felfedezés igazolja, hogy nemcsak a kommunikációban és az álcázásban van jelentősége a színességnek, hanem abban is, hogy védje a madarak tollazatát a baktériumok ellen. A madarak tollazatának vizsgálata mára már túlhaladta az optikai vizsgálódás szintjét, így a vegyi összetevőkre is rákérdez. Minden bizonynyal a rikító színű madarak számos előnyre tettek szert a fejlődésük során, ami pedig hozzájárult a különböző fajok sikeres tenyészetéhez.
Forrás: Edward Burtt (Ohio Wesleyan University) et al.: Biology Letters
dapd/wissenschaft.de