2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,645  ·  Online: 89
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A begytej biológiai tulajdonságai
Nyomtatható változat!

.

A madarak, mint a gerincesek második legnépesebb osztálya (cca. 10 000 faj), több módon nevelik fiókáikat. Lehet szó fészeklakó, vagy fészekhagyó fajokról, a szülők általában odaadással gondoskodnak utódaikról. Természetesen, a rengeteg faj között akadnak kivételek is.
A tojást elhagyva különböző önállósággal bírnak a fiatal egyedek, de ilyen-olyan módon mindig függenek szüleiktől (vagy pótszüleiktől a parazitaköltő fajok estében). Így a fiókák táplálása, illetve a tápbeszerzés technikájának bemutatása a szülők fontos feladatai közé tartozik. Táplálkozási szokásaik révén a madárfajok széles körben mozognak, de ennek ellenére a fiókatápoknak mindig van néhány közös vonása. Ez abból ered, hogy a fiatal szervezet intenzív fejlődése miatt nem tud nélkülözni, így bármely táplálékról is legyen szó, annak ki kell elégíteni az alapvető elvárásokat: elegendő mennyiség, könnyű emészthetőség és a tápanyagok kellő bősége és minősége. Különböző életvitelekből kifolyólag, faji szinten a madarak más-más módon oldották meg a fiatalok felnevelésével járó akadályokat. Többek között, a begytej előállítása és etetése egy igen érdekes és effektív stratégiának mutatkozott. Ez a szülők által produkált táp leginkább a galamb alakú madarakra jellemző. Bár maga a rend (Ordo Columbiformes) igen soknemű, gyümölcsevő galambok, gerlék stb., és 300 feletti a fajok száma. Minden egyes fajra jellemző a két tojásból álló fészekalj és a begytejjel való felnevelés. Maga a begytej előállításának élettani háttere a következő: először is, még a fiókák kikelése előtt megnövekszik a vérben egy hipofízis által kibocsátott hormon (prolaktin) szintje. Ez a hormon a begy falának sejtjeiben elindít egy folyamatot, ún. zsíros elfajulást. Ennek révén az említett sejtekben nagy mennyiségű zsír telepedik le, aminek a következménye a sejtek elhalása és lehámlása. Ebből lesz a begytej alapösszetevője. Egy széles körű biológiai áttekintéssel, az ilyen fajta táp igen érdekes tulajdonságokkal bír. Maga a begytej, amit a nevelő madarak saját sejtjeikből állítanak elő, helyettesíti az állati eredetű fehérjéket (melyeknek magas az értékük a fiókák számára), de különben a galambok étrendjében nem szerepelnek. Így annak dacára, hogy a felnőtt egyedek növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, a fiókák számára biztosítva vannak az állati eredetű fehérjék és azoknak az összes nutritív előnye. Az említett két tojásból álló fészekalj is bizonyos módon összeköttetésben áll a leírtakkal. Több fajon végzett kutatások kimutatták, hogy ha a fészekalj több fiókát tartalmazna, a szülők képtelenek lennének (vagy igencsak a sikeresség szélén) ellátni őket elegendő begytejjel. Így a fiókák optimális száma a kettőn állapodott meg. Említésre méltó még egy sajátossága a begytejnek: a fiókák passzív immunizálása. Ez bizonyos védekezőanyagok átadásával jár, a fiókák egészségvédelme érdekében. Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a galamb alakúakon kívül még két madárfaj rendelkezik hasonló fiókatáppal: a nagy afrikai flamingó (Phoenicopterus ruber roseus) és a császárpingvin (Aptenodytes forsteri). A flamingók esetében nélkülözhetetlen a híg, könnyen emészthető táplálék fiókakorban. Ebben az időszakban ugyanis még fejletlen és használhatatlan a flamingók egyedi emésztőrendszerének „főszereplője“ – a szűrőrendszerrel ellátott csőr. Így a szülők etetik egyetlen fiókájukat, míg az képes lesz önállóan táplálkozni. Flamingókkal ellentétben, a császárpingvinek egész más okokból pártoltak át a begytejjel való táplálásra. Miután a tojó letojta egy tojásból álló fészekalját, a hímnek átadva a keltetés feladatát, zsákmányolni indul a nyílt vizekre. Mivel ezek a halászterületek nagyon messze vannak a fészkelőterülettől, a tojó gyakran hosszabb időtartamokra elmarad, és a hímre hárul a frissen kikelt fióka etetése. Ilyen módon az első néhány napon (amíg a tojó vissza nem tér a halszerű zsákmánnyal), a hím emésztőrendszerében előállított táppal eteti a fiókát. Ezt még annyival kell kitoldani, hogy ez a specifikus viselkedésforma a zord antarktiszi viszonyok miatt fejlődött ki. A pingvinek így tudtak megbirkózni a viszontagságos környezettel és biztosítani a fennmaradásukat. A galamb alakúakkal ellentétben, a flamingók és császárpingvinek begyteje más módon jön létre a szervezetben. Náluk ugyanis mirigyek vesznek részt az előállításban. Pontosabban a nyelőcső falában elhelyezett mirigyek, szintén a prolaktin hatására, ún. merokrin féle aktivitással termelik a híg, tápláló váladékot. Amit még a leírtak után hozzá kell fűzni a madártenyésztés szempontjából, egy esetlegesen fontos tény a gyógykezelések alatt: az applikált gyógyszer a szervezetből több módon választható ki, így a begytejjel is távozni tud a szervezetből. Ezt nem szabad figyelmem kívül hagyni, ha az első tíz napban a fiókák kelése után kezeljük az öreg madarakat (a galambok, gerlék esetében).

Gálity Sztankó
s_galic@hotmail.com

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu