2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,240  ·  Online: 67
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A vedlés sajátosságai
Nyomtatható változat!

.

A toll, mint a bőr képződménye, kizárólag a madarak osztályára jellemző. Széles körű szerepeivel eme melegvérű gerinceseknek egészen sajátságos biológiai jellemzőket kölcsönöz.
A madarak testét borító tollazat több típusú tollból áll, melyeknek különböző formája és szerepe ellenére, szinte egyforma kémiai összetétele van. Több mint 90%-át a tollaknak fehérjék alkotják, ezeken belül pedig egy keratin nevű strukturális protein (építőfehérje) dominál és tölti be nélkülözhetetlen szerepét. Az említett fehérje két csoportra különíthető el (úgynevezett alfa- és bétakeratin), melyek különböző arányban participálnak a szaruképződmények felépítésében. Csekély tömege és megfelelő mechanikai adottságai jóvoltából, az említett bétakeratin lett az evolúciós fejlődés során a toll fő összetevője. Strapabírósága ellenére, a külvilág hatásai károsítják a tollruhát, ami miatt annak meg kell újulni bizonyos időtartamokon belül. Ezt az élettani folyamatot nevezik vedlésnek (EKDYSIS).
Alapjában, a vedlésben lévő madarak elhullatják a régi tollaikat, amik helyébe friss, új megpróbáltatások elé néző tollazat nő. Az egész folyamat a tolltüszőben kezdődik, ahol az új toll fejlődése révén a régi elhullandó képződmény ki lesz taszítva. Kivételt képeznek ez alól a pingvinek, melyeknél az új toll többé-kevésbé belenő a régibe, ily módon kiemelve azt a follikulusból (tüszőből). Amint már említésre került a fentiekben, a vedlés beállta szezonális jelleggel bír. Sok életviteli tényező gyakorol hatást a vedlési folyamat kezdetére, köztük a szaporodási idény és a vonulás különösen fontos szerepet tölt be. A madárvilág gazdagsága és sokrétűsége jóvoltából megannyi vedlési stratégiát írtak le a szakemberek, melyek mind a tollcsere terjedelmében (részleges avagy teljes vedlés), mind maga a vedlés beálltában különböznek, fajonként, sőt még populációszinten is. Ilyen módon a részleges vedlés csak a kontúr- illetve fedőtollakra terjed ki, míg a teljes vedlésnél az evezőtollak és a faroktollak is cserélődnek. Az említett variációk ellenére, maga az események élettani háttere igen egyforma és nem mutat nagyobb eltéréseket. Pontosabban, a tollcsere kezdete külső ingerek hatására az idegrendszer és a hormonális szabályozás közreműködésével indul meg. Mint mindig, az agy(kéreg) megállapítja és válaszol a külső változásokra, megindítva az ún. neuroendokrin tengelyt, aminek ebben a konkrét példában az új tollak fejlődése mutatkozik végeredmény gyanánt. Ezekben a kaszkádszerű eseményekben kiemelt szerepet játszanak a pajzsmirigy hormonjai. A két, jódot tartalmazó hormon T3 és T4 rövidítéssel van elnevezve, és alapvető funkciójuk az anyagcsere intenzitásának szabályozása. Szintjük növekedésével (főleg a T4) elkezdődik az új tollak fejlődése a tüszőben. Magától értetődik, hogy ilyenkor a madarak energiaszükséglete többszörösen megnő. Itt nemcsak az új tollak kiépítésére kell gondolni, hanem az ideiglenesen magasabb hőveszteségre is, amit az elhullatott tollak hiánya okoz. Konkrétan az anyagcsere szempontjából, a friss tollazat növekedéséhez nagyon sok alapanyag szükségeltetik. Ennek oka az említett keratin nevű fehérje magas kénalapú aminosavtartalma (cisztein). Hétköznapi bizonyítéka ennek a ténynek a toll „jellegzetes“ szaga égetés közben, ami az említett kéntartalmú aminosavaktól ered.
Visszatérve a megváltozott anyagcserére, bizonyos szerzők megállapították, hogy a vedlési ciklus során a madarak képtelenek elegendő fehérjét és más tápanyagot juttatni a szervezetükbe, így saját szöveteiket használják fel tollnövesztés céljából. A mellizomzat rostjai számítanak ilyenkor a legfontosabb tartaléknak, ami lebontás után kitoldja a fehérjehiányt. Ki lett mutatva, hogy a búbos vöcsök (Podiceps cristatus), mellizomzata 22%-át használja fel tollcsere közben. Más szavakkal, mellizmai tömegének több mint egyötödét veszíti el ilyenkor. Egész pontosan kiszámítva 2,9 és 3,6 gramm szövet eredetű fehérjét (ezt a madár a tulajdon testéből meríti) a szervezet egy gramm tollba beépülő proteinné cseréli. Hogy miért épp a repülésben kulcsszereppel bíró mellizomzatból lettek mozgósítva a fehérjék, egyszerű magyarázata van: a vedlés során kikerülhetetlenül csökken a röpképesség, így ezeket az izmokat is kevésbé használja a madár. A leírtakat érdemes átvetíteni a röpdékben, fogságban élő madarakra. Bármikor is fellép az év során, a vedlési folyamat mindig megterheli a madár szervezetét. Nem szabad ilyenkor megfeledkezni a növekvő táplálékbevitel szükségére, főleg az állati eredetű fehérjék kelendőek ilyenkor. A főtt tojás (főleg a tojássárgája) alapú lágyeleség etetése indokolt a tollcsere közben, összetétele és magas biológiai értéke révén. Vitaminok és nyomelemek pótlása úgyszintén kívánatos ebben az időszakban. Ezen kívül figyelemben kell tartani a „kopasz“ madarak nagyobb veszélyeztetettségét az alacsony hőmérsékletekkel szemben. A legfontosabb izoláló rétege a madártestnek a tollazata, ami fogyatékos állapotban nem képes teljesen ellátni szerepét. Úgyszintén, a megváltozott hormonháztartás is több negatív szövődménnyel okozhat gondot. Mindkét pajzsmirigyhormon jódot tartalmaz, így eme elemnek hiánya sok más kórtani helyzet mellett, vedlési rendellenességbe is torkollhat. A másik két hormonrendszerhez kötött helyzet, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni a vedlés során, a stressz és a költés. Maga a stressz a szervezetben mindig bizonyos „hormonális válaszokat“ indít meg, ebből logikus a következtetés, hogy a különben is kerülendő stresszforrásokat a vedlés során főleg kerülni kell, a már előzőleg megbolygatott hormonháztartás miatt. Ehhez hasonlóan a költést is szintén nyomatékos hormonaktivitás jellemzi. A vedléssel való összeköttetés a következő: az ún. szteroid alapú ivarmirigyhormonok (tesztoszteron, ösztrogén) a pajzsmirigy hormonjaival egymást kizáró módon fejtik ki hatásukat. Ilyen módon lehet gyakran megfigyelni, hogy a költési szezon után (ami az ivarmirigyek hormonjainak csökkenését jelenti) elindul a tollcsere, ami, ugyebár, a pajzsmirigyben megnövelt hormonképzés eredménye. Pont ezért a vedlésben lévő madaraktól fészkelést nem célszerű elvárni. Végezetül, még annyival lehetne megtoldani a leírtakat, hogy a fejlődő toll tüszője magas szintű vérellátással rendelkezik, így a friss tollak sérülése komoly vérveszteséget tud okozni.

Gálity Sztankó
s_galic@hotmail.com

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu