.

A toll, mint a bőr képződménye, kizárólag a madarak osztályára jellemző. Széles körű szerepeivel eme melegvérű gerinceseknek egészen sajátságos biológiai jellemzőket kölcsönöz.
A madarak testét borító tollazat több típusú tollból áll, melyeknek különböző formája és szerepe ellenére, szinte egyforma kémiai összetétele van. Több mint 90%-át a tollaknak fehérjék alkotják, ezeken belül pedig egy keratin nevű strukturális protein (építőfehérje) dominál és tölti be nélkülözhetetlen szerepét. Az említett fehérje két csoportra különíthető el (úgynevezett alfa- és bétakeratin), melyek különböző arányban participálnak a szaruképződmények felépítésében. Csekély tömege és megfelelő mechanikai adottságai jóvoltából, az említett bétakeratin lett az evolúciós fejlődés során a toll fő összetevője. Strapabírósága ellenére, a külvilág hatásai károsítják a tollruhát, ami miatt annak meg kell újulni bizonyos időtartamokon belül. Ezt az élettani folyamatot nevezik vedlésnek (EKDYSIS).
Alapjában, a vedlésben lévő madarak elhullatják a régi tollaikat, amik helyébe friss, új megpróbáltatások elé néző tollazat nő. Az egész folyamat a tolltüszőben kezdődik, ahol az új toll fejlődése révén a régi elhullandó képződmény ki lesz taszítva. Kivételt képeznek ez alól a pingvinek, melyeknél az új toll többé-kevésbé belenő a régibe, ily módon kiemelve azt a follikulusból (tüszőből). Amint már említésre került a fentiekben, a vedlés beállta szezonális jelleggel bír. Sok életviteli tényező gyakorol hatást a vedlési folyamat kezdetére, köztük a szaporodási idény és a vonulás különösen fontos szerepet tölt be. A madárvilág gazdagsága és sokrétűsége jóvoltából megannyi vedlési stratégiát írtak le a szakemberek, melyek mind a tollcsere terjedelmében (részleges avagy teljes vedlés), mind maga a vedlés beálltában különböznek, fajonként, sőt még populációszinten is. Ilyen módon a részleges vedlés csak a kontúr- illetve fedőtollakra terjed ki, míg a teljes vedlésnél az evezőtollak és a faroktollak is cserélődnek. Az említett variációk ellenére, maga az események élettani háttere igen egyforma és nem mutat nagyobb eltéréseket. Pontosabban, a tollcsere kezdete külső ingerek hatására az idegrendszer és a hormonális szabályozás közreműködésével indul meg. Mint mindig, az agy(kéreg) megállapítja és válaszol a külső változásokra, megindítva az ún. neuroendokrin tengelyt, aminek ebben a konkrét példában az új tollak fejlődése mutatkozik végeredmény gyanánt. Ezekben a kaszkádszerű eseményekben kiemelt szerepet játszanak a pajzsmirigy hormonjai. A két, jódot tartalmazó hormon T3 és T4 rövidítéssel van elnevezve, és alapvető funkciójuk az anyagcsere intenzitásának szabályozása. Szintjük növekedésével (főleg a T4) elkezdődik az új tollak fejlődése a tüszőben. Magától értetődik, hogy ilyenkor a madarak energiaszükséglete többszörösen megnő. Itt nemcsak az új tollak kiépítésére kell gondolni, hanem az ideiglenesen magasabb hőveszteségre is, amit az elhullatott tollak hiánya okoz. Konkrétan az anyagcsere szempontjából, a friss tollazat növekedéséhez nagyon sok alapanyag szükségeltetik. Ennek oka az említett keratin nevű fehérje magas kénalapú aminosavtartalma (cisztein). Hétköznapi bizonyítéka ennek a ténynek a toll „jellegzetes“ szaga égetés közben, ami az említett kéntartalmú aminosavaktól ered.
Visszatérve a megváltozott anyagcserére, bizonyos szerzők megállapították, hogy a vedlési ciklus során a madarak képtelenek elegendő fehérjét és más tápanyagot juttatni a szervezetükbe, így saját szöveteiket használják fel tollnövesztés céljából. A mellizomzat rostjai számítanak ilyenkor a legfontosabb tartaléknak, ami lebontás után kitoldja a fehérjehiányt. Ki lett mutatva, hogy a búbos vöcsök (Podiceps cristatus), mellizomzata 22%-át használja fel tollcsere közben. Más szavakkal, mellizmai tömegének több mint egyötödét veszíti el ilyenkor. Egész pontosan kiszámítva 2,9 és 3,6 gramm szövet eredetű fehérjét (ezt a madár a tulajdon testéből meríti) a szervezet egy gramm tollba beépülő proteinné cseréli. Hogy miért épp a repülésben kulcsszereppel bíró mellizomzatból lettek mozgósítva a fehérjék, egyszerű magyarázata van: a vedlés során kikerülhetetlenül csökken a röpképesség, így ezeket az izmokat is kevésbé használja a madár. A leírtakat érdemes átvetíteni a röpdékben, fogságban élő madarakra. Bármikor is fellép az év során, a vedlési folyamat mindig megterheli a madár szervezetét. Nem szabad ilyenkor megfeledkezni a növekvő táplálékbevitel szükségére, főleg az állati eredetű fehérjék kelendőek ilyenkor. A főtt tojás (főleg a tojássárgája) alapú lágyeleség etetése indokolt a tollcsere közben, összetétele és magas biológiai értéke révén. Vitaminok és nyomelemek pótlása úgyszintén kívánatos ebben az időszakban. Ezen kívül figyelemben kell tartani a „kopasz“ madarak nagyobb veszélyeztetettségét az alacsony hőmérsékletekkel szemben. A legfontosabb izoláló rétege a madártestnek a tollazata, ami fogyatékos állapotban nem képes teljesen ellátni szerepét. Úgyszintén, a megváltozott hormonháztartás is több negatív szövődménnyel okozhat gondot. Mindkét pajzsmirigyhormon jódot tartalmaz, így eme elemnek hiánya sok más kórtani helyzet mellett, vedlési rendellenességbe is torkollhat. A másik két hormonrendszerhez kötött helyzet, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni a vedlés során, a stressz és a költés. Maga a stressz a szervezetben mindig bizonyos „hormonális válaszokat“ indít meg, ebből logikus a következtetés, hogy a különben is kerülendő stresszforrásokat a vedlés során főleg kerülni kell, a már előzőleg megbolygatott hormonháztartás miatt. Ehhez hasonlóan a költést is szintén nyomatékos hormonaktivitás jellemzi. A vedléssel való összeköttetés a következő: az ún. szteroid alapú ivarmirigyhormonok (tesztoszteron, ösztrogén) a pajzsmirigy hormonjaival egymást kizáró módon fejtik ki hatásukat. Ilyen módon lehet gyakran megfigyelni, hogy a költési szezon után (ami az ivarmirigyek hormonjainak csökkenését jelenti) elindul a tollcsere, ami, ugyebár, a pajzsmirigyben megnövelt hormonképzés eredménye. Pont ezért a vedlésben lévő madaraktól fészkelést nem célszerű elvárni. Végezetül, még annyival lehetne megtoldani a leírtakat, hogy a fejlődő toll tüszője magas szintű vérellátással rendelkezik, így a friss tollak sérülése komoly vérveszteséget tud okozni.

Gálity Sztankó
s_galic@hotmail.com