2019. október 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,582,531  ·  Online: 85
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Őshonos magyar tyúkfajták
Nyomtatható változat!

.

A magyar tyúkfajták kialakulása

A parlagi tyúkjaink őseit a honfoglaló magyarok valószínűleg Ázsiából hozták be, ezek sokkal kisebb testűek voltak, mint a mai magyar fajták. Kialakulásukban szerepet játszottak a tatárjárás idején behozott ázsiai, majd a török hódoltság idején hazánkba került balkáni és kisázsiai eredetű tyúkok. A ma ismert őshonos magyar tyúkfajták a 19. század második felében alakultak ki a parlagi állományokból. A tenyésztés során 4 színváltozatot különítettek el, melyeket ma önálló fajtaként ismerünk: fehér magyar tyúk, sárga magyar tyúk, kendermagos magyar tyúk, fogolyszínű magyar tyúk.

Tulajdonságaik

Gyors növekedésű, edzett, erős ellenálló képességű, középnagyságú kettős hasznú fajták. Szabadtartásban tarthatók, jó élelemkeresők. Éves tojáshozama: 140-150 db.

Általános fajtajegyek

KAKAS: Testtartása délceg, dús tollazata testhez simuló. Középhosszú törzse kissé hengeres, hasa enyhén felhúzódott. Melle telt, kiemelkedő és széles. A nyereg felé erősen lejtő háta rövid, a nyereg gyengén emelkedő, a hátvonal homorú. Jól kifejlett, aránylag nagy szárnya magasan tűzött, testhez simuló. Farka magasan tartott, a testhez viszonyítva nagy. A kakas sarlótollai merész ívelésűek. Combja és lábszára középhosszú, finom csontozatú, de erős. A lábujjai középhosszúak, szétállók, erős körmökkel ellátottak. Nyaka dús tollazatú, a fejtől erősen elszélesedő, kissé hátraszegett, töve szélesen megy át elöl a mell-, hátul a hátvonalba. Feje kicsi, rövid, csőre rövid, ívelt, erős. Szeme narancsvörös, élénk, kifejezésteljes. A fejfüggelékek vérpirosak. Taraja egyszerű fűrésztaraj, középnagy, felfelé álló, egyenes, egyenletesen csipkézett. Arca majdnem egészen csupasz, tollszőrrel csak ritkán fedett. Füllebenye nagy, ovális alakú, áll-lebenye nagy, lekerekített. Súlya: 2,5 -3 kg. Gyűrűmérete: 20 mm.
TYÚK: A tyúk alakja a kakasétól különösen abban tér el, hogy törzse hosszabb, nyaka karcsúbb, hátvonala vízszintesebb, ill. nyereg és farok tollazata dísztelen. Hasa a terebélyesebb, a szárnyai vízszintesebb állásúak. Súlya: 2 -2,3 kg, Gyűrűmérete: 18 mm.
A fehér magyar tyúk: Tollazata fényes fehér. A kakasok tollazata szintén egyszínű fehér, idősebb korban enyhén sárgás árnyalatba hajló lehet. Csőre, lába csontfehér, tojása általában krém- vagy világosbarna színűek. Elsősorban az Alföld és a Duna-Tisza köze tyúkja volt, mivel fehér színével az árnyék nélküli tartást, a tűző napsugarakat a legjobban viselte.
A sárga magyar tyúk: Nyaktollának végei, a szárny evezőtollai és a farktollak végei kismértékben barnás feketék. A kakas tollazatának alapszíne valamivel sötétebb, a nyak- és nyeregtollak, valamint a szárny fedőtollai élénk vöröses-sárga színűek, az evezőtollak és a kormánytollak barnás feketék, a sarlótollak zöldes árnyalatba hajló feketék. Csőre és lába sárga, tojása világosbarna színű. A Dunántúlon, valamint az Alföld és a Duna-Tisza köze egyes részein volt elterjedt.
A kendermagos magyar tyúk: Tollazatának alapszíne kékesszürke. A sötét, fekete színhatású, keskeny keresztsávok váltakozó elhelyezkedése idézi elő a jellegzetes „kendermagos“ színt. A kakasok színe világosabb, a tyúkoké sötétebb. Csőre és lába csontfehér, tojása világosbarna vagy barna színűek. Rejtőzködő színe miatt elsősorban az ország északi részén, általában a szárnyas ragadozókkal jobban veszélyeztetett területeken kedvelték, de az egész országban elterjedt fajta volt.
A fogolyszínű magyar tyúk: A tojó alapszíne az egész testre kiterjedően barna, hasonlít a fogoly színéhez. Finom rajzú tollazata a mellen vöröses, a nyakon, vállon és háton (a nyeregtollakon) sárgás, a test hátsó részén és a hason szürkés árnyalatú.
A farok és a szárny evezőtollai feketék vagy sötétbarnák. A nyaktollakon fekete, keskeny csíkok láthatók, úgyszintén a mell-, hát- és szárnytollakon is keskeny, barna sávokból álló a toll körvonalához hasonló rajz található. A kakas nyak- és nyeregtollazata aranysárga, piros árnyalattal. A nyak- és nyeregtollak hosszában vékony, fekete csík látható. A fej tollazata narancsvörös, a nyereg, a váll és a hát felső része barnáspiros, a mell, a has és a combok fedőtollai pedig feketék. A kakas sarló farktollai szintén feketék, zölden zománcolt árnyalattal. A csőre és a lába sárga, tojása színe világosbarna vagy barna. A fogolyszínű magyar tyúkokat a szárnyas ragadozóktól jobban veszélyeztetett erdős területeken tartották.

Bolla Dávid Bakonytamási
Képek: KÁTKI

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu