2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,258  ·  Online: 89
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A magyar madarászat sikere
Nyomtatható változat!

.

Az 59. C.O.M. Világbajnokságot a franciaországi Tours városában rendezték, január 24-30. között.
A díszmadártenyésztők legnagyobb versenyére az idén közel 24 ezer madarat küldtek a tenyésztők. A magyar küldöttség Tóth Sándor elnök vezetésével 21-én indult útnak egy Ford mikrobusszal, mely nem kevesebb, mint 15 tenyésztő 53 madarának adott otthont közel egy napon keresztül. A hosszú út ellenére jókedvűen érkeztünk meg a francia városba, amely Párizstól 200 km-re dél-nyugatra, a Loire völgyében – festői környezetben – fekszik.
Másnap volt lehetőségünk ismerkedni a helyszínnel, ami Tours külvárosában, egy logisztikai központban volt, egy Carefree és egy IKEA áruház szomszédságában. A vasárnap délelőtt azzal telt el, hogy a madarakat elhelyezzük a számukra kijelölt kalitkába, illetve röpdébe, ez a turákók esetében nem volt egyszerű, mert nem megbántva a házigazdákat, de nem igazán voltak tisztában sem a turákó méreteivel, sem mozgásigényével. Végül minden a helyére került, a turákók is megkapták a nekik megfelelő röpdéket.
Ami talán egy ilyen versenyen a legfontosabb, hogy valamennyi madár épségben élte meg a hosszú utat, így bizakodtunk, hogy mint a korábbi években, eredményes lesz a magyar madarászat, a világ legnagyobb seregszemléjén.
Másnap, 24-én, hétfőn fajok, illetve fajták szerint szekciókba, valamint osztályokba rendezve kezdődött meg a zsűrizés közel száz bíró közreműködésével. Azok kedvéért, akik még nem vettek részt ilyen megmérettetésen, szeretném részletezni ennek folyamatát. A házigazda szövetség tagjai és a részt vevő nemzetek képviselői közreműködésével, a kiállított madarakat kalitkástól a zsűri kérésére kisebb csoportokban az asztalukhoz kellett szállítani, mely a kiállítócsarnok két szélén, teljes hosszában került kialakításra. Az egyes szekciókban a C.O.M. elnöksége által kiválasztott és felkért bírák dolgoztak. Érdekes volt megfigyelni, hogy az igazán jó küllemű madarakat milyen sokáig figyelték az egyes bírák, és a legjobb 8-10 madár többszöri összevetése után döntötték el a végső sorrendet.
A szekciók többségében 50 körüli madarat bíráltak, de akadt olyan is, amelybe több mint száz madarat neveztek. Helyezést az első öt madárra állapítottak meg, s ebből a 4. és 5. helyezett tartalékot képezett arra az esetre, ha a kötelező gyűrűvizsgálaton valamelyik madarat kizárták volna. A már nyertes madarak alapos ellenőrzésen mentek át, és nem egy madár a kizárás sorsára jutott vagy azért, mert gyűrűszáma nem egyezett a nevezési lapon szereplő számmal, vagy azért, mert nem a megfelelő színű gyűrűt viselte. Ez utóbbinak esett áldozatul a standard hullámos papagáj szekcióban több 92-93 pontos, egyébként világbajnoki éremre minősített madár.
A bírálat három napig tartott, és ez idő alatt a kiállítás a nagyközönség számára nem volt látogatható. A hosszú tortúra nem kímélt se embert, se madarat, így az állandó mozgatásokat követően szinte minden madár igyekezett „kialudni“ a fáradalmakat. A kiállított madarakról elmondható, hogy rendkívül erős mezőny gyűlt össze a különböző alak- és színkanári szekciókban, az egzóták, valamint a hibridek körében. A közelség miatt igen népes küldöttséggel vettek részt olyan nagy madarász múlttal rendelkező nemzetek, mint Spanyolország, Portugália, Olaszország és persze a házigazdák. A vártnál talán szerényebb volt a nevezés a nagy és közepes testű papagájok körében. Kivételt képeztek ez alól az amazonok, valamint a kis és nagy sándorpapagájok. Az amazonok esetében elsősorban a kék homlokúak domináltak.
Volt még egy mozzanat a kiállítás életében, amire érdemes odafigyelni. Még a bírálat megkezdése előtt francia természetvédők és az állatvédelem területén dolgozó tisztviselők végignézték a kiállított madarakat, különös gonddal azokat, melyek a washingtoni egyezmény által érintettek. Nagy figyelmet kaptak részükről Pócsi Béla madarásztársunk turákói is. Természetesen a mi esetünkben minden igazolás rendben volt.
Szerda délutánra valamennyi szekcióban befejeződött a bírálat, eldőltek a dobogós helyezések. Hivatalossá persze csak a szükséges ellenőrzések után váltak az eredmények. Péntek délelőttre látható formában is kikerültek a versenyző madarak ideiglenes szálláshelyére a francia trikolórral megegyező kokárdák, és az elért pontszámok.
Óriási öröm tört ki a magyar küldöttségben, amikor kiderült, hogy Pócsi Béla tapolcai madarász turákói, mint két esztendővel ezelőtt, most is minden érmet begyűjtöttek. Két kiállított kollekciója közül az egyik arany-, a másik ezüstérmes lett. Azok kedvéért, akik számára nem ismert: kollekcióban négy madárral kell nevezni, melyeket külön-külön is elbírálnak, illetve ún. összbenyomás alapján is pontoznak. Így tehát alapvető feladata a tenyésztőnek, hogy négy azonos képességű madarat tudjon nevezni a versenybe. Pócsi Béla turákói nagyon jó benyomást tettek a bírákra, így elmondhatjuk, hogy a két csapatból négy madár arany- és négy madár ezüstminősítést ért el. Az egyéni versenyben is taroltak Pócsi Béla turákói. A jelképes dobogó mindhárom fokára magyar madár „repült“. Örömünkre a magyar madarászat nem vallott szégyent, a nevezett madarak többsége versenyben volt az utolsó pillanatig, több madár kapott 90 pontos minősítést, amivel negyedik vagy ötödik helyezést ért el.
Péntek délután aztán eljött a várva várt pillanat, a kiállítás megnyitotta kapuit a nagyközönség számára. Már a nyitás napján – a munkanap ellenére – sok ezren keresték fel a kiállítást.
A szomszédos csarnokban megnyílt a börze is, ahol „madarak és emberek“ találkoztak, és a díszmadarak tartásához szükséges legkülönfélébb eszközöket, akik akarták, meg is vásárolhatták.
Nézve a rendkívül gazdag felhozatalt, elgondolkodtam azon, milyen jó lenne, ha a honi madarászat is megkapná azokat a tapasztalatokat, melyek csak egy ilyen kiállításon szerezhetők meg. Ide sorolom a rendkívül sokféle állategészségügyi készítményeket, vitaminokat, homeopátiás szereket. Hihetetlenül sokszínű volt a különböző takarmánygyártó cégek kínálata és bemutatója is. Jó volt látni, hogy milyen összefogás van a madarászok között abban a kérdésben, hogyan lehet a 21. században úgy tartani és tenyészteni madarakat, hogy azok a lehető legteljesebb életet éljék az ember környezetében. A kiállítás ideje alatt tanácskozott a madarászat legmagasabb szervezete, a tagországok küldötteiből álló kongresszus is. Salvatore Cirmi elnök beszámolóját a küldöttek egyhangúlag fogadták el.
A kongresszus kifejezte köszönetét a madarászok által nagyra becsült és szeretett svájci alelnöknek, Rolf Hoffmannak, aki hosszú időn keresztül szolgálta a szervezetet és a madarászatot. Most korára hivatkozva kérte felmentését, és helyére a kongresszus hat kandidáló személy közül választotta az olasz Domenico Rosa-t.
A kiállítás lehetőséget adott arra is, hogy a tagországok delegációi bemutassák turisztikai értékeiket, országukra jellemző önálló standokon. A magyar borok és különféle pálinkák, a szabolcsi alma és a gyulai kolbász a közönség körében nagy tetszést arattak. Mint ahogy azok a kiadványok is, melyek francia nyelven mutatták be több magyar település, Budapest, Miskolc, Nyíregyháza, Győr és Gyula értékeit, valamint a balatoni és fertő-tavi tájvédelmi körzetet.

Diplomáciai sikerek

A magyar delegáció – Fedor Vilmos az MDOSZ alelnöke, Tóth István elnökségi tag és Bak István felügyelőbizottsági tag – Tóth Sándor MDOSZ elnök vezetésével tárgyalást folytatott a C.O.M. vezetőivel.
A tárgyaláson a C.O.M. elnöke, Salvatore Cirmi, Bernardino Yeves Valero elnökhelyettes, valamint Rolf Hoffman alelnök vett részt. A megbeszélés kiterjedt a honi madarászat helyzetével kapcsolatos kérdésekre is. A tárgyalás végén a C.O.M. vezetői az MDOSZ-t támogatásukról biztosították, mint olyan szervezetet, mely a honi madarászatnak évek óta nemzetközileg elfogadott és elismert képviselője. Tájékoztatták az MDOSZ vezetőit arról, hogy Magyarországról jelentkezett egy másik szervezet is, azonban az ő nevezésüket elutasították, s őket erről írásban tájékoztatták. Döbbenten vettük tudomásul, hogy sok madarásztársunk, akik hosszú idő óta készültek erre a versenyre, csak azért nem vehettek részt a megmérettetésen, mert néhányan visszaéltek jóhiszeműségükkel.
A tárgyalást követően az MDOSZ vezetői több közép-kelet-európai ország képviselőivel folytattak további megbeszéléseket, melynek eredményeként megállapodtak arról, hogy ebben az esztendőben Magyarországon egyeztetnek olyan kérdésekről, mint a kelet-európai madarászat együttműködése, nemzetközi kiállítás megrendezése, egy lehetséges nagyszabású európai börze létrehozása, továbbá Közép-Kelet-Európa országainak képviselete a C.O.M. legmagasabb szervezetében, kezdetben megfigyelői, majd választott státuszban. Ezek a tárgyalások Lengyelország, Szlovénia, Szerbia és Csehország vezetőivel folytak. A C.O.M. vezetői jelezték részvételi szándékukat ezen a megbeszélésen, melyre várhatóan Miskolcon kerül sor.
Epilógus

Vajon mi az oka annak, hogy az utóbbi esztendők a honi madarászatban nem annyira az összefogásról, mint sokkal inkább a széthúzásról szólnak? Tudom, még csak tanuljuk a demokráciát, mégis azt hiszem, el kellene oda jutnunk, hogy vitáinkat nem az országhatáron kívül, hanem itthon folytatjuk le. Mert valamit soha ne felejtsünk el: a madarászat egy gyönyörű emberi szenvedély, mely az ember és madár különleges találkozásáról és együttéléséről szólna. A madarászt embertársaitól éppen ez különbözteti meg, valamint az, hogy képes rácsodálkozni azokra az élőlényekre, melyek a környezetünkben élnek, és képes harmóniát teremteni meglehetősen kusza világunkban. Az MDOSZ a jövőben is a madarászattal fog foglalkozni. És mindenkivel hajlandó tárgyalni, akiket nem egyénieskedő ambíciók, hanem valóban a madarászok nagy közösségének szolgálata vezérel.
Végezetül azok nevei, akik madaraikkal képviselték a magyar madarászokat:
Dr. Bodrogközi Zoltán, Brösztl Julianna, Erdős Jenő, Fazekas Lajos, Gyepes Imre, Jánosi Péter, Kovács Tamás, Miklós Zoltán, Pálinkás György, Pocsai János, Pócsi Béla, Dr. Sátorhelyi Tamás, Tóth István, Tóth Sándor, Zsezserán József

Írta és fényképezte:
Fedor Vilmos
az MDOSZ alelnöke

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu