2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,870  ·  Online: 66
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Nem értek a kanárihoz 4. rész - A hazai kanárizás múltja
Nyomtatható változat!

Az a nemzet, amely nem ismeri a múltját, az nem érti a jelent, és nem látja a jövőt!

Történelmünk egyetlen évszázada sem múlt el létünket veszélyeztető külső és belső viharok nélkül. Körülöttünk mindig több volt az ellenség, mint az őszinte barát! Mégis megmaradtunk! Megmaradtunk, mert tudtunk alkalmazkodni, mert tudtunk újra kezdeni, mert tudtunk tanulni másoktól és hibáinkból. Mert tudunk!

Múltunk büszke múlt, erre épülhet a jövő! Ugye értik miről beszélek? Ez nem "csak" a Kárpát medencében élő nemzet története, hanem bizony jellemzően az itt élő madarászoké. A sólyom, a turul, a "napmadár" legendája ősi kultúránk része. Hasonló ősi hagyományaink vannak a ma már védett fajok tartásában, tenyésztésében is. A magyar kanári tenyésztés ezekre a hagyományokra épült.

A kanári Magyarországon minden bizonnyal a XVIII. században terjedt el. Megjelenését a tiroli kanári kereskedőknek köszönhetjük. Rendkívül érdekes, hogy amikor még kezdetben a németek a tollazat minőségének javításán, a színek tökéletesítésén fáradoztak, akkor a mi tenyésztőink az ének nemesítésére törekedtek! Ez az irányzat akkor mindenkit megelőzött, és a magyar madarászatnak évtizedekig nagy elismerést eredményezett.

A magyar tenyésztők abból a felismerésből indultak ki, hogy az énekesek, szüleiktől csak éneklési tehetséget örökölnek. A többit, a dallamot apjuktól vagy tanáruktól megtanulják. Azt remélték, hogy amit a pintyezésnél alkalmaztak, azt alkalmazhatják a kanárinál. Ez a nagyszerű felismerés munkájuk nyomán a kor tudományává vált. A fészken ülő kanári tojókat a hímektől elkülönítették, így a kikelő fiatalok apjukat nem hallhatták. Az elválasztott fiatal hímeket valami jó énekű madárhoz énekiskolába tették. A "közönséges" kanárikat így nagy gonddal, sok-sok munkával "nemesítették". A magyar kanárifajtákat a különféle énekstílusok szerint különböztették meg. E szerint volt: közönséges kanári, fülemüle utánzó, Hunyadi énekes, és a Trutte valamint a Seifert-féle madarakból kitenyésztett magyar nemeskanári. Megjegyzem, hogy a külön fajta megnevezése hibás, mivel az éneket tanították. A tudás nem örökölhető. (A mai rollert is tréningezik, a hangképzésnek a módját örökli!) A tanítás ötlete mégis egyedül álló és nagyszerű. Ma is sok örömet jelentene azoknak, akik szeretik a madáréneket és ezzel kísérleteznek.

A fülemüle-utánzó kanárik "kitenyésztése" az 1890-es évektől ismert, és Ágoston István debreceni tenyésztő nevéhez fűződik. Érdekesség, hogy ez a tenyésztési irányzat Németországban és a szomszédos országokban akkor kezdett elterjedni - az első világháború után -, amikor Magyarországon az új divat, a lágy énekű Seifert-féle énekes fokozatosan kiszorította. Nem tudom, hogy mikor tűnt el hazánkban véglegesen, de az 1970-es évek végén én láttam és hallottam egy fülemüle-utánzó madarat Budapesten Tóth József díszállat kereskedőnél. A madártól semmi áron nem volt hajlandó megválni. Tudomásom szerint a volt Jugoszlávia területén ma is kísérleteznek hasonló énekre tanítással. Mi is megtehetnénk.

Az egyedi zenei kiképzés ötlete viszont a világon kizárólagosan magyar elképzelésnek bizonyult. A madárral nem más madár énekét tanították, hanem ember által alkotott zenei mű részletét. Az ötlet kitalálója és megvalósítója 1910-1920 között Wágner Rezső volt. Madaraival a Hunyadi indulót tanította meg. Az egyik kitűnő madarát I. Ferenc József királyi-császári felségnek adományozta. Követője, Tóth József a Hunyadi- énekeseivel a kiállításokon szép sikereket ért el. Sajnos a háborúk következtében a kísérletezések megszűntek, a Hunyadi-énekes eltűnt. A madár léte bizonyította a magyar madarászok ötletgazdagságát és azt is, hogy a kanárit tévesen ítélik buta madárnak. (Dr. K. Russ írásai szerint a kanári képes a női hang, azaz a beszéd utánzására is.)

A magyar madarászás fénykorát a kiegyezés után kezdte és tarthatna ma is, ha... . Erről később. Ez a fénykor köszönhető azoknak a kiemelkedő tudósoknak, madarászoknak, természetvédőknek, akik szaktudásukat adták, és azoknak az állami, helyi vezetőknek, akik a munkát rendeletekkel, eszközökkel, pénzzel támogatták!

Herman Ottó elévülhetetlen érdeme többek között az 1891-ben megrendezett II. Nemzetközi Madártani Kongresszus. Sikeressége óriási lendületet adott a hazai madarászathoz. Az állami vezetés engedélyezte 1893. nov. 25. kelt leiratában a Magyar Ornitológiai Központ megalakítását. Természetesen anyagi forrásokat is biztosított a munkához. A "Madártani Intézet" első igazgatója Herman Ottó. Munkatársa 16 nemzetközi hírű ornitológus. Megérdemelnék, hogy egyszer munkájukat, nevüket minden madarász megismerje. Madarász folyóiratot indítanak AQUILA (Sas) néven, melyben minden ismeretet közkinccsé tettek. Az talán nem is meglepő, hogy mindezt - a kisebbségek miatt is - több nyelvre lefordítottak. 1899-ben megjelenik Chernel István Magyarország madarai, 1902-ben pedig Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról című kiemelkedő munkája. Ezeket szintén több nyelvre lefordították, és alapműveknek számítanak. Tartalmuk érdekessége és csodálatos nyelvezete miatt mindenkinek a könyvtárába ajánlom.
1900-1905 között Csörgey Titusz több alkalommal külföldi tanulmányútra megy. Hazatérése után, kezdeményezésére 1905-ben megkezdi működését az első magyar Fészekodú Gyár. Az akkori FM. induláskor 6000 db. odút rendelt és kihelyezett. A gyár egyéb felszereléseket is készített. 1902-ben megalakult az első Magyar Nemeskanári Tenyésztők Országos Egyesülete. (MDOE., MDOSZ. jogelődje). A szervezettség nagy lendületet adott a hazai kanárizásnak. Ennek az egyesületi munkának kiemelkedő egyénisége Lueff Sándor. (18 évig elnök) 1910-ben megalakult a Magyar Kanáritenyésztők, és Madárbarátok Országos Egyesülete. A kanárin túl más madarakkal is foglalkoztak, így a szabadban élők védelmével is. Alapítói: Komor János, Manz Görgy. Oberhoffer Béla kezdeményezésére a két egyesület összefogott és szövetséget hozott létre, neve: Magyar Kanáritenyésztők és Madárbarátok Országos Szövetsége.

Az összefogás és az áldozatos munka meghozta gyümölcsét. A magyar nemeskanári tenyésztés eljutott a legmagasabb szintre. Mai szóval minden olimpián esélyesként indult. Néhány példa Fodor Páltól: "A magyar tenyésztők közül ki kell emelni Ullrich Győzőt, aki kiváló törzsével a bécsi, a kasseli, az aussigi, a mannheimi nemzetközi kiállításokon a legmagasabb díjat, a nagy aranyérmet nyerte el. Legutóbbi győzelme pedig a legkiválóbb német tenyésztők körében olyan osztatlan elismerést aratott, hogy külön tiszteletük jeleként egy aranylánccal is megajándékozták.

Hasonlóan kiemelkedő Mausz János. Ő Kasselban két egymást követő nemzetközi kanári kiállításon nyert, azaz megszerezte az elsőnek járó nagy aranyérmet és különdíjakat.

A nemzetközi élmezőnyhöz sorolható még a teljesség igénye nélkül: Weininger Károly, Rehák István, Juhász Tibor, Bercelly Aladár, Komor János és még nagyon sokan."

Rendkívül figyelemre méltó az a jelenség, hogy igény volt a minőségi munka. Igényesek voltak a vevők, és igényesek a madarászok. Ennek ellenére a mennyiséggel sem lehettek gondok. Németországban a tenyésztőket 250 egyesület és 27 szövetség irányította. A kanári kereskedelmükre jellemző, hogy pl. Indiába évente több mint egymillió, Amerikába közel kétmillió, az európai államokba pedig évente mintegy hárommillió kanárit szállítottak. Ezek ma már nem ellenőrizhető adatok, de töredékük is óriási.

A német kanáritenyésztők mellett számottevő sikereket értek el az osztrákok, a lengyelek, és a csehek is. Ezek az adatok is azt érzékeltetik, hogy micsoda óriási sikert jelentett a magyar helytállás a nemzetközi versenyeken.

Magyarországon a II. világháború előtt az évente tenyésztett kanárik száma 50-60000 példányra tehető. Igen, hatvanezer.

Sajnálatos, hogy e dicső kanáris múltról írásos anyag alig található. Bizonyára a legtöbb megsemmisült, de az is lehet, hogy valahol félreeső helyen porosodik. Közkézen ma már csak egyetlen, de szerintem igen jelentős munka található, ez pedig Fodor Pál és dr. Raitsits Emil 1927-ben megjelent könyve.

Az eltorzult emberi elme, a mérhetetlen hatalomvágy, a pénz imádata Magyarországot is a világégések részesévé, áldozatává tette. Ilyen helyzetben fő cél a túlélés. A háborúk eredményeként történelmi értékeink nagy része elveszett, országunk a madarászatunkkal együtt darabjaira hullt.

Lakó Antal (Budapest)
Következik a kanárizás jelene, jövője, keresztezések

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu