2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,264  ·  Online: 85
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Próbáljuk meg termeszteni
Nyomtatható változat!

.

Csicsóka
(Helianthus tuberosus)

Ha azt kérdem a legtöbb papagájostól, hogy etet-e madaraival valami gyümölcsöt, a legtermészetesebben rávágják, hogy almát. Nekünk magyaroknak valószínűleg az alma marad az első számú gyümölcs, de papagájainkkal nem egészen így áll a helyzet. Sajnos az alma, de a többi gyümölcsünk is, a trópusiakhoz képest eléggé tartalmatlan, jóval kevesebb szénhidrátot, ásványi anyagot tartalmaznak, a fehérjékről nem is beszélve. A zöldségféléink között már vannak jóval nagyobb beltartalmúak, így pl. a krumpli, sütőtök, zöldborsó, sárgarépa, bab, lencse. Ezeket úgy érzem, nem nekem kell bemutatnom, vagy ha igen, ott már baj van.
Viszont hadd hívjam fel a figyelmet egy mostohán kezelt, ha nem is széltében elterjedt, de nem is ritka kultúrnövényre, és az a csicsóka. Íze kellemes, kissé édeskés, a papagájok könnyen rákapathatók – leszámítva a csírázás idejét, ilyenkor ne etessük! – magas beltartalmú gumóira. A napraforgó közeli rokona, gumóit a földben kúszó szárakon, a „sztólókon“ hozza. Elég későn virágzik, nálunk nem érlel magot, a gumóiról szaporítjuk.
Amikor a föld nem fagyott, októbertől bármikor vethető. Csak a nagy, 6-8 cm-es, vastag, legalább 50 g-os gumókat érdemes vetni, mert csak ezek hoznak életerős hajtásokat, és ezektől várható bő termés. 60-80 cm-es sortávolságra, 60-60 cm-es tőtávolságra, 5 cm mélyen szoktuk vetni. A kelés utáni pár kapáláson kívül, különösebb ápolást nem igényel. A túl kötött agyag kivételével mindenhol jól terem. A gumók felszedését októberben kezdjük, és fagymentes napokon bármikor szedhetjük. Ha maradnak benn gumói, éveken át felújul. Ne engedjük nagyon elsűrűsödni, mert akkor már keveset terem. Sajnos, a felszedett gumó csak pár napig tárolható, folyamatosan kell szednünk. Jóformán minden kertben találunk számára egy kisebb ágyást vagy egy sarkot. Szánjuk rá magunk a termesztésére, nem fogjuk megbánni.

 

 

 

 

 

Japán köles

Vad ősét, a kakaslábfüvet, ami a kertekben és egyes növénykultúrákban terhes gyom, mindenki ismeri. (A kakaslábfű magja is etethető féléretten, a legtöbb madár szereti.) Bugája tömött és csupasz, míg a kakaslábfűé laza és szőrös. Meleget és nedvességet kedvelő növény, ilyen helyen adja a legjobb termést. A szárazságot elég jól tűri, az első esőre felújul. Nálunk is termeszthető. Másodnövényként szokták vetni, május közepétől június végéig, 12 cm-es sortávolságra, 1-2 cm-es vetésmélységre. Tenyészideje rövid, a mag 6-8 hét alatt beérik. Termesztése a madaraink étlapját változatosabbá tehetné.

Benedek Béla

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu