.

Tőlünk nyugatabbra sokáig a legtöbb kis sándortenyésztő álma volt a fehérfejű-fehérfarkú lilakék színváltozat kitenyésztése és kiszínesedett hím példányok birtoklása. A nagy nyugat-európai tenyésztői centrumokban ma már ez a kombinatív szín nem tartozik a ritkaságok közé. A képeken egyfaktoros fehérfejű-fehérfarkú lila-kék hím látható sötét nyakszalaggal.
A színváltozat a sárgafejű-sárgafarkú (recesszíven öröklődő), a kék (recesszíven öröklődő) és a lila-zöld (dominánsan öröklődő) kombinációja. A mai tenyésztők lényegesen előnyösebb helyzetben vannak, mint például azok, akik 10-15 éve álmodoztak erről a színváltozatról, hiszen nem kell a színek keresztezését elölről kezdeni, hanem elegendő a megfelelő feno-, és genotípusú példányokat beszerezni, és egy keresztezésből előállítható a fehérfejű-fehérfarkú lila-kék. Ebben az esetben elegendő például egy fehérfejű-fehérfarkú kéket (sárgafejű-sárgafarkú zöld és a kék kombinációja) és egy fehérfejű-fehérfarkút örökítő lila-kéket (lila-zöld és a kék kombinációja) párosítanunk. Ezenkívül még számtalan párosítás különböző színű partnerekkel alkalmas ennek a gyönyörű színnek az előállítására. Ez adja a faktoriális genetika szépségét!

.... a cikk teljes terjedelmében, színes fotókkal illusztrálva a Díszmadár Magazin 2011. évi májusi számában olvasható

Rostás Balázs
Vác