2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,640  ·  Online: 76
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Fejezetek a papagájtartás kultúrtörténetéből (49.)
Nyomtatható változat!

Izgalmukban „beszélő“ papagájok

A feljegyzések szerint többször is előfordult, hogy utazók az őserdő mélyén beszélő papagájok hangját hallották.

 

Bates egy szelíd „Maracanát“, egy pávuapapagájt vitt magával (Bates: Conurus guinanensis; Wolters: Psittacara leucophthalma) amazóniai utazásai során. A madár az egyik inas fején utazott. Egyik alkalommal az ösvény közepén eltűnt a papagáj. Amikor néhány óra múlva ugyanazon a szakaszon visszamentek, egy ismerős hangot hallottak, amint folyamatosan azt ismételgeti, hogy „Maracaná-á-á“. A kis szökevényt félig elrejtve fedezték fel egy fa lombozatában. Magától jött le, szemmel láthatóan örülve annak, hogy gazdája rálelt. (Bates, 1864)
Amikor Humboldt expedíciójának útitársai az Orinoko folyó partján táboroztak, egy Esmeralda nevű elhagyatott táborhelyen, nagy meglepetés érte a tábortűz mellett ülő utazótársaságot. Az expedíció egyik tagja, Vareschi így emlékezik vissza: „Egyszeriben mindenki felpattant. Valaki kiabált! Egy nevet ismételgetett: Jago, Jago! Aztán egy harsány felnevetés, majd ismét: Lorito, Lorito! Egy papagáj volt, amely nyílván a nevét mondogatta. Elakadt a szavunk. A furcsa találkozásnak csak egy magyarázata lehetett. Az állat az elhagyott település utolsó lakóié lehetett, akiktől a két spanyol szót tanulta. Zavarhatta a csend körülötte és a beszédhangunk odacsalogatta. Első megdöbbenésünk után felugrottunk és megpróbáltuk a lombok között felfedezni. Fel és alá ugráltunk a bokrok között és a leglágyabb hangon hívogattuk, hogy Jago! És Lorito! A különös madár azonban megijedve a felfordulástól, amit okozott, eltűnt az erdőben és nem jött vissza.“ (Vareschi, 1959) A Lorito szó a spanyol nyelvben a papagájok beceneve, amit főleg amazonpapagájokra alkalmaztak.

 

... a cikk teljes terjedelmében, színes fotókkal illusztrálva, a Díszmadár Magazin 2011. évi júniusi számában olvasható.
 

Mihalec Gábor
(Maja Müller-Bierl nyomán)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu