.

Míg papagájtenyésztőink „rendelkezésére“ számtalan szebbnél-szebb, változatos színösszeállítású papagájfaj áll, beleértve a paradió feltörésére is képes aráktól a magokat fogyasztók zömén át egészen az ecsetnyelvű, színpompás lórifélékig, és az egzótások is több tucatnyi szövőpintyféle közül válogathatnak kedvükre, addig a valódi pintyféléket tartók és tenyésztők szerény táborát csupán néhány „kúpos csőrű“ igyekszik ellátni tenyészanyaggal. Vannak közismert fajok is közöttük, gondolok itt a kapucinus, és magellán csízre, mozambik-, és szürke csicsörkére, de ide sorolható a mexikói pirók is. A ma már több mint 400 színvariánst felsorakoztató színkanári, a seregnyi alakkanári, és az egyedülálló énekű, Harz-hegységben kitenyésztett nemes vagy más néven roller kanári csupán hab a képzeletbeli tortán. Fájó dolog, hogy az Európai Unió többi tagországában szabadon (persze engedéllyel, szigorúan ellenőrzött körülmények között) tenyészthető európai magevő fajok kis hazánkban – egyelőre csak – mint vágyálom szerepelhetnek a fanatikus tenyésztők palettáján.
Írásomban most mégis egy olyan igazi pintyfélét szeretnék bemutatni, melyet országunk jelenlegi határain belül csupán kevesen ismernek igazán, és még kevesebbre tehető azoknak a száma, akik tartják, netán tenyészeredményekkel is büszkélkedhetnek. Viszont, ha külhoni börzéken, kiállításokon járunk, néhány példányukkal majd mindig találkozhatunk, mi több, már színmutációja is létezik.
Ő pedig nem más, mint a

Feketefejű zöldike, tibeti zöldike
(Carduelis ambigua)

... a cikk teljes terjedelmében, színes fotókkal illusztrálva, a Díszmadár Magazin 2011. évi júniusi számában olvasható.

Cserna Zoltán ifj.

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Peter Clement, Alan Harris and John Davis:
FINCHES AND SPARROWS
Helm Identification Guides 1999