2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,581,395  ·  Online: 92
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A barnafülű papagájok tartása (Pyrrhura frontalis) (2.)
Nyomtatható változat!

.

\"BarnafülűA barnafülű papagájok szívesen fürdenek, olyannyira, hogy egy megfelelő edénynek erre állandóan rendelkezésre kell állni. Ezek a papagájok egy hálóodúban éjszakáznak, ha viszont a madarak más papagájokkal együtt vannak, ajánlatos az óvatosság, mert könnyen vita alakulhat ki az odúk körül - következményként akár véres sérülésekkel is. A más madarakkal való közös tartásra azonban még később részletesen kitérek.

A madarak nagy előnye, hogy minden újat kipróbálnak, általában szeretnek is, így nagyon sokoldalúan lehet őket etetni.

Most pedig az általam kipróbált és bevált magkeveréket ismertetem: egy rész fénymag, egy rész kendermag, két rész köles (sárga vagy vörös), két rész zab, egy rész búza, egy rész rizs. Hogy a szükséges fehérjerész, amit ez a keverék nem tartalmaz, elegendő legyen, előszeretettel etethető velük garnélarák. Napraforgómagot, a magas olajtartalma miatt csak kis mennyiségben, lehetőleg csírázva adjunk. Gyümölcsöket, zöldséget, bogyókat és zöld takarmányt, mindenfélét kínálhatunk nekik, amik más papagájoknak is ízlenek, és mint mindig a "madárpép" a kedvencek listáján legfelül áll. Nagyon kedvelt a félérett kukoricacső, amit azonban adagolva kell kínálni egy gyomorrontás lehetőségét kizárva. Ásványi anyag pótlás szempontjából a mészkő és a gritt nem hiányozhat. A téli hónapokban, amikor nincs zöld takarmány, ajánlott egyszer-kétszer hetente az ivóvizükbe egy adag vitaminkészítményt keverni.

A barnafülű papagájok rendkívül kíváncsi madarak, figyelmesen követik környezetük történéseit. Mindent közösen csinálnak, legyen az táplálkozás, az ágak rágcsálása vagy emberi cselekvések megfigyelése a közelükben. Ha egymás mellett ülnek, ezt mindig állandó testi kapcsolat kíséri, nagyon gyakran kölcsönösen ápolják egymás tollazatát. Gyorsan bizalmassá válnak, bár a saját papagájaim (paraguay-i barnafülű is), melyeket hét éve közös tartásban gondozok és egy fészekaljból származnak, soha nem vesztettek el egy bizonyos alap-bizalmatlanságot irántam. Ez olyannyira megnyilvánul, hogy a madárszobában, ahol ugyan előszeretettel tartózkodnak a közvetlen közelemben, egy gyümölcsdarab kínálásánál először az ujjamra céloznak, mielőtt elveszik a gyümölcsöt. A csőrük ugyan nem nagy, de rendkívül éles, ezért ajánlott az óvatosság. Hangjuk lényegesen kevesebbszer hallható, mint a nagyobb dél-amerikai rokonainak, az Aratinga fajoknak - hangosan cserregő, gyors egymás utáni vészjeleiket csak izgalom vagy vélt veszély esetén hallatják. Tapasztalataim szerint nagyon érzékenyen reagálnak a nem megfelelő tartási körülményekre. Egy hónapig tartó költözés miatt - a korábbi madárszobából el kellett őket helyezni ideiglenesen egy 160 cm hosszú, 190 cm magas repülésre alkalmas röpdében, ahol egyedül csak ők laktak. Pár nap múlva erre a "lakhelyváltozásra" úgy reagáltak, hogy lerágcsálták a szárnytollaikat. Ez a viselkedési zavar szerencsére az új madárszobába való költözés után azonnal megszűnt, amelyet jelenleg hét más papagájfajjal (hullámos, nimfa, kékhomlokú, ugráló, szilvafejű, fecske és Katalin papagájok) osztanak meg.

A közös tartásra való alkalmasságról az európai szakirodalomban a szerzők és tenyésztők különbözőképpen vélekednek. Az egyik végletben más papagájokkal könnyen összeférőnek írják őket, egy másikban nagyon agresszívnek, amelyek a kisebb, újonnan beszerzett madarakat azonnal széttépik, a nagyobbakat pedig üldözik folyamatosan. Robiller (1990) a nagyobb fajtákkal való tartást a költési időszakon kívül nem tartja problémának.

Würth (1998) arra a következtetésre jutott a különböző fajták együtttartásának kipróbálása után, hogy a páronkénti tartás a legjobb. Ezt lehetetlenség lenne bizonyítani csak azzal, hogy egy röpdében élő Pyrrhuras-t a faj más madaraival társítunk (mindegy, hogy fajtaazonos vagy idegen), mivel az újonnan jötteket rögtön a leghevesebben üldöznék és támadnák. Ha több párnak kell egy röpdét megosztani, akkor egyszerre kell őket bevezetni, beengedni, hogy egyik párnak se legyen területi előnye.

Még egy pár gondolat a saját tapasztalataimról: ha a különböző papagájfajták évekkel előbb, egy időben foglalták el a madárszobát, akkor soha nem volt semmilyen nehézség. Idővel a társított kisebb papagájokat (pl.: hullámos, kékhomlokú) nemhogy követték, üldözték vagy elpusztították volna, hanem tudomást sem vettek róluk. Új, nagyobb papagájok (pl.: szilvafejű) számukra nyilván konkurenciát jelentenek ezért csak üldözik őket, ami egy kis trükkel (friss ágak, mint elterelő hadművelet) gyorsan megszűntethető. A végkövetkeztetés, hogy a barnafülű papagájoknál egészen szemléletes individuális különbség áll fenn az összeférhetőségüket illetően, az én madaraim nyilvánvalóan inkább a békésebb képviselőkhöz tartoznak. Mindenesetre ők a domináns madarak egy csoporton belül, amit minden más papagáj tiszteletben is tart. Ha a barnafülű papagájok például oldalazó mozgással (egy kissé felborzolt nyaktollakkal) közelednek egy mellettük ülőhöz, azok azonnal megértik a fenyegetést és az ülőhely elhagyásával reagálnak. Ezzel szemben egy ritka barátság áll fenn a Katalin papagájokkal, amelyek nagyon békés madarak, nekik még azt is engedik, hogy gyümölcsdarabokat vegyenek el tőlük.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy aki azt tervezi, hogy barnafülű papagájokat más fajtákkal együtt tart, számolnia kell azzal, hogy ez éppen úgy sikerülhet, mint ahogy meghiúsulhat. Egy készenlétben álló üres röpde, amibe a madarak aztán átköltözhetnek, bölcs dolog.

Tenyésztésre különben is ajánlatos a páros elhelyezés. Ugyan elég tudomásunk van sikeres közös tartásban való tenyésztésről, a siker azonban mindig egy bizonytalansági faktorral terhelt, mert minden érintett papagáj számára stresszhelyzetet alakíthat ki.

A barnafülű papagájok könnyen költenek, így a papagájtartásban kezdőknek is javasoltak. A nehézség mindig a helyes párok összeállításában van. A papagájok nem mutatnak (mint minden más vörösfarkú papagáj sem) nemi különbségeket, és ennél fogva nemre jellemző magatartást sem, olyannyira, hogy lehetetlenség a hímet a tojótól "biztosan" megkülönböztetni. A régi meghatározási kritériumok, mint a fej és csőrforma vagy a medencecsontok távolsága, makacsul tartják magukat, azonban többé mint kevésbé megbízhatatlanok. Így marad számunkra ha szükséges az endoszkópos vizsgálat, amelyet az ilyen méretű papagájoknál nem tanácsos elvégeztetni, és a DNS elemzés.

Ha van egy biztos párunk, akkor azok készek költeni és az utódokat sikeresen felnevelni. Mivel elmondható, hogy a barnafülű papagájok nagyon szép és emellett könnyen gondozható madarak, csak ajánlani tudom őket, mert szerintem bennük minden papagájbarát örömét lelheti.

Heike Kalbus cikke alapján Drótos Tibor (Miskolc)

1. rész »

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu