2019. december 7. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,634,500  ·  Online: 85
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Papagájok milliói élnek fogságban, és mintegy 50 millió példány él szabadon
Nyomtatható változat!

Mit tanulhatunk az egyes populációktól a papagájok egészséges jövőjének biztosításához? (2.)

Gyakran megkérdezik tőlem: „Hányféle háziasított kutya létezik?“ A válasz természetesen az, hogy egy. Mint ahogyan egyfajta lovat, tehenet, tyúkot is háziasítottak, amiből aztán sok ma ismert fajtát tenyésztettek ki. Papagájból azonban 350 háziasított fajta létezik. Ennek ellenére a papagájok rendkívül rugalmas madarak és a legtöbb faj nagyon jól tud alkalmazkodni az emberi környezethez. Ha azonban belegondolunk abba, hogy a papagájok vadállatok, amelyek nagy alkalmazkodási folyamaton estek át, sokkal jobban képesek leszünk megfelelően értelmezni a viselkedésüket, megfelelően reagálni és egészséges körülmények között tartani őket.
De mi a helyzet a vadon élő madarakkal? Az ő sorsuk függ-e valamilyen szinten a világszerte fogságban élő +/- 50 millió példánytól? Az én válaszom erre egy határozott IGEN. Az egyik legnyilvánvalóbb oka ennek az, hogy minden fogságban tartott papagáj nagyon fontos a tulajdonosának. Éppen ezért ezek az emberek egy természetes és nagy közösséget képeznek, akik szívükön viselik a papagájok sorsát - a fogságban élőkét és a vadon élőkét egyaránt. Akik papagájokkal élnek együtt, azok mindenkinél jobban tudják, hogy mennyire csodálatra méltó állatok ezek, hogy mekkora intelligenciával és ügyességgel rendelkeznek, aminek nap mint nap bizonyítékát is szolgáltatják. Szó szerint emberek milliói élnek a földkerekségen, akik közvetlen kapcsolatban állnak ezekkel az élőlényekkel. A közelmúltig a papagájtartókat az állatvédők úgy tekintették, mint a háziállat-kereskedelem hosszú láncolatának utolsó láncszemét, akik veszélyeztetnek sok vadon élő fajtát. A cél ennek megfelelően az volt, hogy minél alacsonyabbra csökkentsék a hobbiállattartók számát. Természetesen ebben a nézőpontban is van igazságtartalom, ha belegondolunk, hogy évente mintegy egymillió vadon befogott és sokszor veszélyeztetett papagájt adnak el és vesznek meg világszerte. Az Egyesült Államokban is komoly erőfeszítéseket tettek a kereskedelem beszüntetése érdekében. A Wild Bird Conservation Act nevű társaság 1992-ben szinte egy éjszaka alatt Amerikát a legnagyobb papagájimportőrből az egyik legnagyobb importmegtagadó országgá változtatta. Számomra az a bámulatos ebben, hogy milyen komoly tevékenységet válthat ki, ha összefognak egymással a természetvédők, a tenyésztők és más emberek.
A törvény megszavazásáért folytatott harcban még magukat a papagájokat is bevetették. Az egyik utolsó meghallgatáson a szenátus levezető elnöke megjegyezte, hogy van itt valaki, akivel a szavazás előtt feltétlenül találkozniuk kell. A figyelmet ekkor egy szokatlanul szelíd goffini kakadura (Cacatua goffini) irányította, amely a teremben tartózkodott, és türelmesen várta, hogy sorra kerüljön. A madár ezután szenátorról szenátorra ment, mindenkinek bukfencet hányt és olyan mértékben belopta magát a szenátorok szívébe, mint ahogyan egyetlen emberi képviselő sem lett volna képes. A törvényt nemcsak hogy megszavazták, de olyan nagyarányú többséggel tették ezt, hogy szinte nem is volt ellenzője a javaslatnak. Ez az egyszerű példa is szemlélteti, hogy annyian tartanak otthon papagájokat, hogy ezeknek az embereknek a jelenléte kritikus tényező minden papagájpolitikai döntéshozatal esetében, és ami ezáltal a vadon élő madarak életére és sorsára is rendkívüli hatást gyakorol. Ennél azonban sokkal kényszerítőbb okok is vannak rá, amiért a természetvédők keresik a fogságban tartott madarak gondozóit és tenyésztőit. Olyan okok ezek, amelyek egyre nagyobb szerepet kapnak a természetvédelemben.
Természetesen azt is érezzük, hogy vannak jobb utak az állatokban és növényekben rejlő erőforrások „használatára“ anélkül is, hogy kiszakítanánk őket természetes közegükből: az ökoturizmus. Ha minden évben a madártartóknak csak 5%-a megtenné, hogy a trópusi madarakat természetes élőhelyén felkeresi, akkor szó szerint dollármilliárdok folynának be, amelyeket vissza lehetne forgatni a vadon élő madarak védelmébe. Az a fajta ökoturizmus, amelynek hasznát közvetlenül a helyi lakosság élvezheti, világos és gazdaságilag is előnyös helyzetet teremt számukra, amelyben maguk is érdekeltté válnak a saját állat- és növényviláguk megmentésében. Megdöbbentő, hogy ezek az őslakosok micsoda büszkeséget sugároznak, amikor látják, hogy a nyugati „gazdag“ emberek eljönnek a világ más részeiről azért, hogy a kertjük végében rikácsoló nagy madarakat megtekinthessék. Ettől az élménytől a helyiek elkezdik egészen más szemmel nézni és értékelni a saját élővilágukat.
Az állat- és növényvilág megfigyelése, valamint az így nyert információk feldolgozása a biológusok számára is nélkülözhetetlen, akiknek feladata e madarak tanulmányozása és megőrzése. Sajnos sok papagájfajta nehezen megfigyelhető és esetükben a szabványosított ornitológiai módszerek alkalmazása is nehéz. A papagájoknál lehetőség van arra, hogy a kutató együtt éljen a megfigyelt madarakkal, hogy első kézből értesüljön a napi ritmusukról, a rituáléikról és a komplex szociális rendszerükről. Azoknak, akiknek volt szerencséjük már vadon élő papagájokat megfigyelni, nagy segítséget jelentett a fogságban töltött madarakkal szerzett tapasztalati kincs. Az állatvédők ezeket az ismereteket és tapasztalatokat visszaforgathatják a védelmi projektek megtervezésébe és kivitelezésébe. Legyen szó akár a madarak egészségvédelméről, a táplálkozási szokásaikról, vagy a költési igényeikről és viselkedésükről, a tenyésztőkkel való konzultáció jelentős előnyt biztosít a kutatóknak, amellyel optimalizálhatják a program hatékonyságát. Egy ilyen folyamatban nem könnyű a sok különböző tapasztalati és elméleti hátterű embernek együttműködnie egymással, ám végül minden vitás kérdésben sikerül közös nevezőre jutni a „nézzük mi a legjobb a madárnak“ szemlélettel.
Végül kiemelnénk, hogy mindenkinek, aki olyan színpompás, intelligens, romboló, hangos és akár alattomos, mégis őshumorral rendelkező lénnyel akarja összekötni az életét, mint egy papagáj, jószívű, nagyvonalú embernek kell lennie. És ez a nagyvonalúság az is, amely a World Parrot Trust szervezetét létrehozta és máig is fenntartja. Jól tudjuk, hogy fogságban tartott madarak nélkül a vadon élőkön sem tudnánk hatékonyan segíteni. Ezért igyekszünk szoros kapcsolatot fenntartani a vad és a háziasított állomány között, hogy minél jobban védhessük a papagájokat.

Írta: James Gilardi,
World Parrot Trust.
Fordította: Mihalec Gábor
Sándorfalva

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu