2019. október 14. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,577,085  ·  Online: 66
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egy új kedvenc - Az emu
Nyomtatható változat!

Különös "baromfi" tűnik fel egyre nagyobb számban településeinken. Némileg hasonlít a mindenki által jól ismert struccra, csak valamivel kisebb annál, és úgy néz ki, mintha nem is lennének szárnyai. A zoológiában tájékozottabbak hamar felismerik, ez a faj az emu (Dromaius novaehollandiae), Ausztrália nagyméretű futómadara.

Az emu egy nagyon ősi család, az emufélék (Dromaiidae) egyetlen ma is élő képviselője. A XIX. század eleji források szólnak az ausztráliai Kenguru-szigeten élő kisebb méretű, fekete emuként (Dromaius baudinianus) ismert fajról, ami azonban mára biztosan kipusztult.

Jelenleg az emu a világ második legnagyobb madara. Magassága 150-190 cm, súlya 30-45 kg, ritkán 55 kg. A nőstények valamivel nagyobbak a hímeknél. A három ujjban végződő igen erőteljes lábainak köszönhetően átlagosan 2,7 méteres lépésekkel és 48 km/h sebességgel száguldoznak. Nagyon kitartó madár, hatalmas távolságokat képes megtenni fáradhatatlanul. Emellett kiváló úszók, széles folyók sem jelentenek számukra számottevő akadályt.

Hosszú, szürkésbarna tollai elrejtik nagyrészt visszafejlődött szárnyait, ezért szárnyatlannak tűnnek. Csak nagy hőségben emelik fel őket, hogy hűtsék magukat. Szemben a struccokkal a nyakuk alsó részén is hosszú tollakat hordanak. Tollai is különlegesek, hiszen a többi madáron gyengén fejlett, vagy hiányzó pótszár ennél a fajnál a főszárral egyforma fejlettségű. Az összekötő horgok hiányának köszönhetően a tollaik rendkívül lazák, szőrszerűek.
A nyakuk felső része fekete, a fejük kék színű. A párzási időszakban hallatott jellegzetes hangjuk a messzire elhangzó "dobolás", amelyet a hoszszú, felfújt légzőzacskójuk erősít fel.

Ausztrália legtöbb részén, a legváltozatosabb élőhelyeken egyaránt megtalálhatjuk, de leginkább félsivatagokat, füves pusztákat kedvelik, ahol napjai legnagyobb részét táplálkozással tölti. Még a sivatagokba is elmerészkednek, egyedül a kazuárok birodalmát, a sűrű trópusi esőerdőket kerülik. Természetes ellenségük nincs, csak a fiókáikra jelenthetnek veszélyt a dingók.

Mindenevő, magokat, virágokat, gyümölcsöt, gyökeret és rovarokat, kisebb gerinceseket egyaránt fogyaszt. A Veszprémi Állatkert emui a következő takarmányt kapják:

Nyúltáp 0,25 kg
Reszelt sárgarépa 0,25 kg
Reszelt alma 0,25 kg
"Lecsó" 0,25 kg
Búza 0,25 kg

A táplálék megőrléséhez segítségképpen 40-50 grammos köveket is lenyelnek. A coprofágia szintén előfordul náluk, különösen száraz időszakban. Napjában egyszer isznak, de szükség esetén akár napokat is kibírnak víz nélkül.

Az emuknál a nemek szerepe felcserélődött az utódgondozás terén. A párzási időszak decembertől januárig tart, mialatt a nőstények jellegzetes doboló hanggal hívják fel magukra a hímek figyelmét, amelyek eközben szorgosan építik fészküket a talajon. A nőstény kb. 5-15 db tojást tojik. A 13 centiméter hosszú és 450-650 grammos tojás a tojó testsúlyának mindössze 1,5%-a, ami az egyik legkisebb arány a madarak világában. A költés csak a hímek feladata. A nőstények sokszor a környéken maradnak és agresszívan őrzik a területet. Máskor azonban odébb állnak és új hímet keresnek maguknak.

A 8 hetes költési időszakban a hímek nem esznek, isznak és ürítenek. A fészekről is csak néha állnak fel, és minden behatolót - még a nőstényt is - harciasan elűznek a tojások közeléből. Az 56. napon kikelő csíkos emucsibék hamar lábra állnak, kétnaposan már el tudják hagyni a fészküket. A kakas 5 hónapig neveli őket, továbbra is rendkívül agresszíven fellépve minden vélt és valós ellenséggel szemben. Az egy éves fiókák már elérik a felnőttek nagyságát, ivaréretté azonban csak 2-3 éves korukra válnak.

Jelenleg nem állnak nemzetközi védelem alatt, bár volt idő, mikor tömegesen irtották őket. 1932-ben egy kisebb hadsereg gépfegyverekkel felfegyverkezve indult emutlanítani, de a "csatában" az emuk óvatosságának köszönhetően csak 12 egyed halt hősi halált (a másik oldal veszteséglistájáról nincs tudomásom).

Az emuk gyakori vendégei mind a hazai, mind a külföldi állatkerteknek. Bár intelligenciájuk fordított arányban áll a testméretükkel, kedvelt madaraink, könnyen tarthatók, hidegtűrők, és a költési időszaktól eltekintve - szemben a struccokkal - békések.

Endrédi Lajos (Veszprém)
Fotók: Kovács Géza

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu