2019. október 21. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,582,544  ·  Online: 78
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Kirándulás Reggio Emilia-ba a H-50-nel
Nyomtatható változat!

.

A madarászvilág idei egyik jelentős eseménye volt november 18-20-án Olaszországban, a világ legnagyobb kiállításának és börzéjének titulált Reggio Emilia, 72. Nemzetközi Ornitológiai Kiállítás.
Nagy álmom teljesült be ezzel a csodálatos kirándulással. Régóta terveztem már, hogy Szlovákián kívül szeretnék eljutni egy kicsit messzebbre is, és bepillantást nyerni más európai országok madarászatába, madárkultúrájába.
Egyik nagy öreg madarász barátom invitált az olasz útra, amint megemlítette Reggio-t, rögvest elgondolkoztam azon, hogy az elmúlt években nem voltam sehol, eléggé leültem, csak a családommal foglalkoztam. Beállítottságomból kifolyólag, mindig kerestem az új lehetőségeket az élet más területein is. Eldöntöttem, hogy elmegyek Olaszországba, így hát fel is hívtam a H-50 elnökét (Bánfai Istvánt), hogy tájékozódjak az utazással kapcsolatban. Készségesen elmondott mindent és nagy örömömre, volt még néhány szabad hely. Az utazás költsége a mostani helyzethez mérten véleményem szerint, teljesen korrekt volt. A H-50 tagjai megszavazták, hogy az éves nagyszabású európai buszkirándulás célpontja: Reggio Emilia. A tagoknak még kedvezőbb volt az úti költségük, mint a miénknek (külsősöknek). A csapat nagyobb részt a H-50 és néhány másik egyesület tagjaiból és magánszemélyekből, vegyes nemzetiségű (magyar, szerb, román és roma származású) emberekből állt. Teljesen jó kontakt és harmónia volt közöttünk és jókedvűen telt az utazás. A kb. 40 fő úti költségének díja fedezte az utazás költségének a háromnegyedét, a hiányzó összeget az egyesület kaszájából pótolták a szervezők.
November 18-án 17 órára érkezett a bérelt jármű a Keleti Pályaudvarhoz, nemsokkal utána elindult a társaság Olaszország felé.
Annak ellenére, hogy a buszon dönthető és oldalra elmozdítható ülések voltak, nyugodtan kijelenthetem, hogy a 12 órás (1000 km-es) utazás ugyanúgy megviselte mind a 20, mind a 70 évest is. Természetesen 3-4 óránként megálltunk egy-egy 20 perces pihenőre. Mivel a többség nem igazán tudott aludni, így beszélgetésekkel és eszmecserékkel tettük elviselhetőbbé a fárasztó utazást! A vidám társaság jó hangulatát fokozta némi pálinka és egyéb szeszes ital elfogyasztása is. Odafele néhány házi készítésű videót is megnéztünk a buszon lévő két tv-n, az elmúlt évek nagyobb kiállításairól (németországi, ausztriai és a legutolsó világkiállításról). Néhány idős madarásszal több komoly témáról is beszélgettünk, köztük talán számunkra a legfontosabbról, az Eu fauna TENYÉSZTETT madarainak tartásának és tenyésztésének legalizálásáról, törvényi szabályozásáról.
Sajnos hazánkban az érvényben lévő jogszabályok tiltják ezen csodaszép küllemű és énekű madarakkal való foglalkozásunkat.
A legrosszabb pedig az, hogy természetkárosító kifejezéssel illetik azt, aki ilyen madarakat tart vagy szeretne tartani.
A környező országokban, de egész Európában az unió engedélyezi a megfelelő szabályok betartása mellett az Eu fauna TENYÉSZTETT (nem vadbefogásból származó) madarainak tartását és tenyésztését. Térjünk vissza Reggio-ra.
Másnap (19. szombat) reggel 6-fél 7 fele értünk a színhelyre, de mivel a jegypénztár csak 8 órakor nyitott, így sajnos még várakoznunk kellett, mindenki tűkön ült, hogy bejuthasson. Egyszer csak elérkezett a várva várt idő, és elindultam megvenni a jegyemet, ami 9 euróba került. Kemény tortúra volt elvergődni a hatalmas embertömegben a kasszáig. Az egy üzemelő kassza miatt lassan haladt a sor, nem is értettem, hogy miért ilyen gyenge a beléptetésnek a szervezése. Nagy nehezen sorra kerültem, és megvettem néhány jegyet, rögtön indultunk is befelé. Egyébként csak a belépőért való sorban állás ment nagyon keservesen. Végre bent voltunk. Reggio-t úgy kell elképzelni, mint mondjuk nálunk a B.N.V.-t, 3 nagy pavilon adott helyet a több tízezer tollas szépségnek. Az 1. épületben a kiállított madarak kaptak helyet, amiket a rendezvény első napján (péntek) le is bíráltak, ha jól láttam. A másik két helyen 2 napos (szombat-vasárnap) börze volt, az egyik pavilonhoz tartozott egy „kisebb“, fűtetlen sátor is, ahol a díszbaromfik voltak. A börze egész atmoszférája számomra teljesen felemelő volt. Rengeteg ember mindenhol, kulturált, magas színvonalú ketrecelrendezés az asztalokon és magasítókon, a nagyobb tenyésztők sok standdal is képviselték magukat és persze ezek körül kaptak helyet a felszerelési eszközöket, vitamin, stb. gyártó cégek standjai is. Olaszországban nagy hagyománya van a díszmadártartásnak, temérdekféle mag és kiegészítők, lágyeleségek voltak gusztusosan, nyitott fedelű urnákban kitéve, hogy az érdeklődő vásárlók kézzelfoghatóan szemügyre vehessék a kínált portékát. Az olaszok a kanári és az Eu fauna TENYÉSZTETT magevőiben (süvöltő, tengelic, zsezse, rigófélék stb.) és azok színmutációiban nagyon erősek.
Mind alak és szín tekintetében nagyon nagy választék volt a kiállításon és a börzén. Az útitársaim nagy többsége kanári vásárlási céllal jött Reggio-ba, persze volt olyan is, aki ráadásul hozott is Magyarországról madarat eladási szándékkal. Mindenki megtalálhatta a számítását. Az árak tekintetében összességében elmondható, hogy az olasz árak nagyon magasak, az európai árak 2-3 szorosa! A madarak minősége is vegyes, megfigyeléseim alapján a sok kiváló madár mellett, sok rossz minőségű, hibás példányt is meg lehet venni, természetesen horror áron. Én is vásároltam vérfrissítés céljából 3 db gyémántgerlét, de otthon csalódtam az egyik minőségében, mert az egyiknek a lábujjai deformálódottak. A börzén a lapos szállítóban nem vettem észre, a madár tollazatra, tapintásra jónak tűnt, de mégis sikerült egy hibás, beltenyésztett egyedet megvennem drága pénzért, vigasztaljon, hogy a másik kettő kiváló minőségű. Szerencsémre elkértem a modenai tenyésztő névjegykártyáját, kíváncsi lennék rá, ha mondjuk jövőre visszavinném neki a selejtes madarát, kicserélné-e nekem egy hibátlanra? Néhány itthoni kezdő madarász ismerősöm ódákat zeng a külföldi madarak kimagasló minőségéről, pedig jó alapanyagból a magyar madarak is lehetnek csúcskategóriásak. Vannak világbajnok magyar tenyésztőink is (Pócsi Béla, Gyerkó Tibor). A Reggio Emilia-val szinkronban volt Németországban, a szintén nagyon rangos kasseli kiállítás, ahol több magyar tenyésztőtársam madarai szépen szerepeltek, a kanáriknál pl. 92 pontot is elért Guti Zoli sárga intenzív madara. Azért elgondolkodtató, hogy a nemrég lezajlott gyulai országos kiállításon a hasonló kaliberű madarakat alulpontozták (86-87) a bírák.
Na de térjünk vissza Olaszországba. Rengeteg extra érdekes és különleges madarat lehetett látni, sok fényképet sikerült készítenem. Nemcsak magamnak és a gyerekeimnek, hanem azon barátaimnak, akiknek nem adatott meg az a lehetőség, ami nekem. A börzéről szabadon ki, s be lehetett járkálni a bázishoz, természetesen pecsétet kellett kérni a kezünkre, mellyel igazoltuk, hogy kifizettük a belépő árát. Ha nekem Reggio-t komplexen kéne jellemeznem és értékelnem a saját tapasztalataim és összbenyomásom alapján, akkor elmondhatom, hogy egy nagyszerű kirándulást tudhatok a hátam mögött. Én sokkal többet kaptam Reggio Emilia-tól, mint azt előtte remélhettem volna. Új kapcsolatokra (pl. a Galambalkatúak Olaszországi Szövetsége), kialakuló barátságokra, tapasztalatokra tettem szert. Bepillantást nyerhettem az olasz díszmadár kultúrába, megismerhettem ennek a piacnak a főbb szereplőit. Az angol nyelv ismeretével meg tudtam magam értetni ott, ahol kellett, bár a tenyésztők közül kevesen beszélték a világnyelvet. Egy kicsit elszomorodok, ha a Magyarországon uralkodó helyzetre gondolok, sajnos nagyon elvagyunk maradva sok tekintetben, de azért persze remélem, hogy közös erővel és tenni akarással javulni fog a magyar madarászat jövője!
Eddigi életem legnagyszerűbb és legérdekesebb kirándulását éltem meg és abban, amit a legjobban szeretek, a madarászatot. Köszönöm a H-50-nek, a szervezőknek, hogy lehetőségem nyílt részt venni ezen az úton. Külön megköszönöm a nagy öreg madarász barátomnak, Lipták Józsefnek a segítő és tanító szavait. Remélem a jövőben még sok hasonló szép élményben lesz részem.

Laczkó Tamás

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu