2019. október 21. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,582,539  ·  Online: 77
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A tél madárkövetei
Nyomtatható változat!

.

	A fenyőpinty az északi erdős tundra követeA téli időszak igazi kihívást jelent az élővilág, így a madarak számára is. Sok madár, amelyik nem talál táplálékot vagy eredeti környezete megváltozik (pl. a vizek befagyása miatt), délebbre költözik, egyes élőhelyek szinte teljesen kiürülnek. Igaz mindig akadnak olyan példányok, amelyek dacolva a megváltozott körülményekkel mégsem indulnak el fajtársaikkal (pl. fehér gólya, barátka, seregély). E madarak legtöbbször leromlott fizikai állapotuk, betegség miatti legyengülés vagy más ok miatt maradnak élőhelyükön. Ha a vizek nem fagynak be vagy hótakaró nem lepi a gyepeket, tarlókat a különböző lúd- és récefajok vagy akár kisebb darucsapatok is áttelelhetnek – sikerrel. Az idei tél még nem tette igazán próbára környezetünk madarait, ezért is láthatunk országszerte olyan madarakat, amelyeknek már „nem kellene hazánkban tartózkodniuk“.
Minden év őszi-téli időszakában számos olyan madár vonul a Kárpát-medencébe, így hazánk területére, amelyeket más időben egyáltalán nem láthatunk, vagy csak jóval kisebb állományokban figyelhetünk meg. Néhány faj rendszeresen, kiszámítható módon évről-évre megjelenik a téli időszakban, mások csak egyes években, olykor inváziósan lepik el hazánk területét. Ezek a madarak a tél követei, hazai státuszuk alapján téli madárvendégek, amelyek két nagy csoportba oszthatók.
Jó néhányuk költőhelye távol esik hazánktól, akár több ezer km-re. Eredeti élőhelyükön a szigorú tél egyáltalán nem teszi lehetővé a fennmaradásukat, kénytelenek kedvezőbb adottságú területekre húzódni, így jutnak el a Kárpát-medencébe. Számos ilyen madarat ismerünk a sík vidékekről (pl.: kis sólyom, gatyás ölyv, hósármány, sarkantyús sármány, kerceréce stb.) vagy a dombsági, hegyvidéki területekről (pl.: fenyőszajkó, hajnalmadár) egyaránt. Sok faj a téli időben szinte mindenfelé előfordul, így lakott területen is.
Téli vendégnek számítanak azok a madárfajok egyedei is, amelyeknek képviselői hazánkban költenek, de a hazai állomány egy része délebbre húzódik. Helyüket az északabbról érkezők vagy a magasabb régiókban költők veszik át, így az itt tartózkodó populációk egyedszáma jelentősen feldúsul a télire érkezőkkel (pl.: vetési varjú). A következőkben néhány tipikus téli vendéget emelünk ki a teljesség igénye nélkül. Olyan madarakat, amelyeket gyakrabban láthatunk és érdemes rájuk figyelni.
A fenyőpinty (Fringilla montifringilla) őszi-téli megjelenésére mindig számíthatunk. csak a téli állományok mennyisége változhat. Egyes években akár százezres nagyságrendben is megjelenhet Közép-Európában. A fő európai költőterületei Skandinávia erdős tundra vidékére esnek, ahol olykor igen nagy egyedsűrűséget is elérhet (pl.: 100 pár/km2). Mint magevő madár a téli időben gyakran gazosokban, tarlókon más pintyfélékkel együtt mozog. Elég bizalmas madár, még a városi emeletes házak erkélyeire kitett etetőkre is jár – ha a közelben fás növényzet, park található. Inváziós években csapatostól lepi el a szórókat, miközben a többi madár a környező fákon gyülekezik. Ha a tél hómentes, enyhe, akkor településekre kevésbé húzódik. A hegyvidéki területeken is rendszeres, itt a különböző fafajok termésével táplálkozik.
Ugyancsak ősszel és télen megfigyelhető pintyféle a kis termetű csíz. Sárgás tollruhája, az öreg hímek fekete tollsapkája viszonylag könnyen felismerhetővé teszi. Hazánkban az Északi-középhegységben, a Bakonyban, Alpokalján költ, kisebb számban. A környező magashegységek fenyves zónája, nyírlápjai jelentik a költőterületeit. Gyakori költőfaj Skandináviában, de az área elhúzódik egészen Kelet-Ázsiáig. Hazánkban ősz közepétől válik hallhatóvá a magasban repülő csízek elnyújtott hangja. Előszeretettel tartózkodnak égeres, nyíres területeken ezen fák magvait fogyasztva. Havas, hideg télen etetők, szórók vendége is lehet.
Az év nagyobb részében nem is gondoljuk, hogy az olykor hatalmas csapatokban megjelenő fenyőrigók nálunk is költenek. Igaz csak szórványosan és kisebb állományokban. Jelentősebb állományai tőlünk északabbra fészkelnek, főként Skandinávia molyhos nyíres tundráinak fáin. Magasabban fekvő, hegyvidéki területeken akár parkok fáin is költenek – laza kolóniákban. Szlovákia, Kárpátalja egyes településein a fenyőrigó mindennapos fészkelő madár. Nem úgy hazánkban. Nálunk az első nagyobb csapatok ősz közepétől jelennek meg, de a lakott területekre csak az igazi tél beállta után húzódnak. Addig elszedegetnek a pusztákon, a ligetes erdők alján, dombsági, hegyvidéki környezetben egyaránt. Mikor szűkül a táplálékkínálat egyre másra jelennek meg a rekedt hangú madarak csapatai az utcai fasorokon, főként ahol nyugati ostorfát (Celtis occidentalis) talál. A csonthéjas termés után akár papagájmódra csüngenek a fákon, miközben a többiek a földről szedegetik a fentről levert szemeket. Kedveli a berkenyék termését is és az almát! Félbe vágott almával, a kertekben lévő vadrózsa, futórózsa termésével könnyen be lehet csalogatni a fenyőrigókat!
Az alma egyébként nemcsak a fenyőrigók kedves téli tápláléka. Egy másik, különleges madarat is vendégül láthatunk ezzel: a csonttollút. Ez a messziről jött madár nem minden télen látható. Látványos inváziójára akár 5-10 évet is várni kell. Legutóbb a 2000-es évek közepén lepték el az ország csaknem minden részét a csonttollú csapatok. Megjelenése előre nem kiszámítható. A távoli északi költőhelyéről csak egyes években indulnak délebbre a nagyobb létszámú csapatai. Ilyenkor ellepik az utcai fasorokat, legkedveltebb táplálékuk a japánakác (Sophora japonica) és az előbb említett ostorfa termése. Könnyed, légiesen repkedő példányai azonban hamar felfedezik a kertekbe kitett almát. E sorok írójának a kertjében egy télen másfél hónapig nap, mint nap megjelent 80-100 példány, amelyek ez idő alatt közel 40 kg. almát ettek meg. A legnagyobb élményt az jelentette, amikor az egyébként is bizalmas madarak a kezünkben tartott almából is ettek. De ez már egy másik történet!
A fenyvesek madárkövete a szórványos téli vendégnek számító fenyőszajkó, amelyet a magazinban a közelmúltban mutattunk be részletesebben. Olykor síkvidéki területeken is megjelenik, elsősorban a fenyőkkel mozaikos parkokban, fagyűjteményekben.
Kizárólag fenyvesekhez köthető a keresztcsőrű. Táplálékát a fenyőmag jelenti, aminek az éréséhez igazodik a költése, vonulása. Egyes években már ősz elején láthatók példányai, télen a fenyvesek, tujasorok magjaival táplálkozó egyedek viszonylag rendszeresen láthatók. Különleges csőrével kiválóan tudja bontogatni a fenyőtobozokat. A hímek színében a piros, a tojókéban a sárga jellemző. A piros szín egy másik, leginkább csak télen látható madár tollazatát is meghatározza. Ez a süvöltő, téli madaraink egyik csodája. Élőhelye a magasabb régiók, de télen alacsonyabb térszínekre húzódik. Ritkábban etetőkön is megjelenik. A tojók rózsaszín melltollazata halvány, a hímeké élénk, erőteljes. Fő tápláléka a juhar és kőrisfák lependék termése, de bogyókat és rügyeket is fogyaszt.
A tél minden madárnak a megpróbáltatás ideje. A téli énekeseknek a kedvezőtlen körülmények mellett még egy veszélyforrással is számolniuk kell. Egy másik, főként télen gyakrabban látható madár, a karvaly téli madaraink vámszedője. Egy villanás a madáretető körül és az általunk etetett énekesmadarak közül az egyik már a karvaly karmában utazik tovább. Hiába, a madáretető egyben a karvaly számára is biztosítja a téli táplálékot.
Januárban még a téli madárvendégeket figyelhetjük meg. Ha a tél hosszúra nyúlik, még februárban is kitartanak ezek a madarak. De a hónap végén már megjelenik az első barázdabillegető, felcsendül a mezei pacsirta hangja. A téli madarak viszszaindulnak költőhelyükre, hiszen érkeznek a kora tavasz madárhírnökei! Most azonban még tél van, és itt vannak a téli madárvendégeink. Figyeljünk rájuk!

Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem MÉK
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu