2019. június 27. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,465,633  ·  Online: 89
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madarász iskola: Nem értek a kanárihoz 6. rész - Madarászatunk jövője
Nyomtatható változat!

A Belgiumból hazatért madarászok vérmérsékletük szerinti hevességgel mesélik élményeiket, miközben gyakran hangzik el a kérdés, hazánk tudna-e világkiállítást rendezni? Válaszom tömören ennyi: ha akarnánk igen.

Más a helyzet, ha a kérdés úgy hangzik, rendezünk-e világkiállítást? Erre a válaszom az, hogy nem. Ezt kell mondanom, pedig nem a képességeinkkel van baj. Magyarország rendezett már nagyon sok kiemelkedő rendezvényt, konferenciát, vadászati világkiállítást, így ez sem megoldhatatlan. A magyar nép tehetséges, vendégszerető, országunk szép, Európa közepén élünk, így a meghívottak is örömmel jönnének. Épül az új sportcsarnok, vannak jó madarászaink szép madarakkal, de nem sorolom tovább. A lehetőségeink is adottak, mégsem fogunk világkiállítást rendezni! Ennek egyetlen oka a széthúzás, a csökönyösen meglévő önzés. Madarászatunk 1945 óta nem képes az egységes szervezet és szemlélet megteremtésére. E nélkül nem megy. Rossz szomszédság török átok csoportjainkra is jellemző. Érthetetlen, hogy miért nem tudunk olyan vezetést választani, amely erkölcsi és szakmai értékei alapján hosszabb távon méltó a többség bizalmára? Ha van erre méltó vezetés, azt akkor illő lenne megbecsülni, megtartani, talán néha megvédeni! Ha viszont nincs, akkor ne erőlködjünk, csak álmodozzunk tovább és maradjunk meg a piacok börzéinél! Kiben van a baj? A vezetőkben vagy a vezetettekben?

Az ügyeletes balekok korszaka lejárt. A mai világban mindent pénzzel mérnek. Mégis elvárjuk, hogy a vezetés eszközök nélkül, társadalmi munkában, ingyen szórakoztasson másokat, mi pedig minimális kötelezettségeinket sem teljesítjük. Soroljam? Tagdíj, kiállítások ütemezése, fajokkal kapcsolatos jelentéseink, stb. elmulasztása mellett sok a vádaskodás, sok az intrika. Ez ellen nincs védelem? Májusban madarásztalálkozó Törökbálinton. Remélem sokan lesznek sok jó ötlettel, és kevesebb okoskodással. 2002. évet írunk! Madarászatunk 100 éves évfordulója! Erre koncentráljunk! A jövő érdekében megtehetjük az első lépést azzal, ha erkölcsi kötelességünknek tekintjük az évforduló méltó megünneplését.

Az ünnep és a régmúlt figyelmeztet arra is, hogy ideje ráébrednünk környezetünk sérülékenységére. A védelmek szigorodása a ma élő ember felelőtlenségéből adódik. Nem nehéz megjósolni azt, hogy a jövőben gyűrűzetlen madár nem létezhet. A fajok érdekében tartási előírások születnek. Biztosítani kell a létfenntartás, a mozgás feltételeit. Előírás lesz a minősített takarmány, a minimális röpdeméret, a fény és hőigény stb. Arra is készülnünk kell, hogy bekövetkezhet az is, hogy állományunkról naprakész nyilvántartást kell vezetnünk és a szomszédnak is kezet csókolhatunk csak azért, ha eltűri kanárink énekét. Mondjam tovább? A CITES lista bővül és az sem lehetetlen, hogy egyes ritka fajok tartásához vizsgakötelezettség szükséges.

Becsüljük meg a még létező értékeinket! Becsüljük meg azt is, hogy vannak törvényesen működő madárkereskedők! Segítségükkel újabb és újabb fajokat ismerhetünk meg.

Becsüljük meg a meglévő hazai állományainkat! Segítsük egymást a párnélküli egyedek cseréjében! Fordítsunk nagyobb figyelmet az etikus tenyésztői munkára! Ne a madár kárára kísérletezzünk, tanuljunk a szakértőktől! A jövőbe az út a tudáson keresztül vezet. Ehhez nélkülözhetetlen az egységes szervezet. Kívánatos az utánpótlás szervezése. Jó programokkal a gyerekeinket vigyük ki a természetbe, hogy ne csak a számítógép előtt napozhassanak. A jó célokért remélem mellénk állnak a tanárok, a környezetvédő szervezetek, a vállalkozói és pénzügyi hatalmasságok és persze az állami vezetés. A madarász társadalom a környezetvédelem kihasználatlan tartaléka.

Szervezeti hovatartozástól függetlenül mindenkinek tudnia kell, hogy egy út létezik. A kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés és sok-sok munka. Akik ezt nem érzékelik azokat a jövő nem is érdekli.

Rossz döntés esetén rajtunk az idő túlszalad. A költő szavaival: a víz szalad, csak a kő marad, a kő marad.

Talán a kanári, a hullámos marad, csak az marad. Vagy az sem?

A jövő még nem kezdődött el! Olyan lesz, amilyenné tesszük.

Lakó Antal
(Budapest)

Következik: a keresztezések

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu