.

A Díszmadár Magazin előző évi decemberi számában néhány olyan madárfajról írtunk, amelyek élőhelye a kietlen, száraz sivatag, félsivatag. Homokos, köves kopár felszínek, ahol növényi életnek alig van nyoma. Olyan élőhelyek, „ahol csak a madár jár“. Folytatva megkezdett sorozatunkat, a következőkben nem további madarakat, hanem csak egy fajt mutatunk be az Olvasóknak, a házi sármányt.

Elterjedése

A házi sármány a régebbi határozókönyvekben még nem önálló fajként szerepel. Ezekben sivatagi sármányként (Emberiza striolata) láthatjuk ezt a madarat. Előzőekben a sivatagi sármányról tudható volt, hogy alapvetően két jól elkülöníthető állománya ismert. Az egyik a Szahara északnyugati övezetében fordul elő (Algéria, Marokkó, Tunézia, Líbia). A másik földrajzi állománya a Közel-Keleten, Egyiptom területén, valamint a Szahel országok régiójában (pl.: Mali, Mauritánia) él. Az área folytatódik az Arab-félsziget mellett Pakisztán és Afganisztán félsivatagi területéig. A nagy kiterjedésű áreán belül számos alfaját írták le. Az área nyugati területein élő, leginkább Északnyugat-Afrikában előforduló alfajának (Emberiza striolata sahari) a státusza a közelmúltban változott meg, így ezt ma már a legtöbb határozóban önálló fajként említik, nevezetesen házi sármányként (Emberiza sahari). A megkülönböztetés alapját a tollszínezetben az öreg madarak (főként hímek) halványabb, kissé elmosódott arcsávozása, valamint erősebb színezetű hastollazata adta.
A következőkben tehát a házi sármányt jellemezzük, de a közeli rokonság miatt a sivatagi sármány rövid bemutatására is kitérünk.

..... A cikk teljes terjedelmében - színes fotókkal illusztrálva - a Díszmadár Magazin 2012. évi 2. számában olvasható.

Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, MÉK
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék