2014. október 22. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 589,545  ·  Online: 31
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2014.
01  02 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Hirdetés
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Osztrák országos díszmadár-kiállítás
Nyomtatható változat!

.

December 11-én, Ausztriában jártam, a 2011-es osztrák országos díszmadár-kiállításon, amit Warth-ban rendeztek meg. Teljesen váratlanul jött az egész. Teszlák Jani barátom hívott telefonon 3 nappal a rendezvény napja előtt, ő invitált az osztrák kirándulásra! Én meg csak annyit válaszoltam neki, hogy nagyon mennék, de nincs már semmi madaras pénzem, mert mind elköltöttem Reggio-ban és Nyitrán! Azt mondta, hogy neki sincs, és az anyukájától kért kölcsön pár eurót és hogy a benzinköltség rám eső része 6500 Ft. Én is elmondtam neki, hogy komolyan érdekelne az út, de hát az asszonyember morgós jószág, meg hogy disznóvágás lesz a szüleimnél és ott kell segítkeznem, ráadásul az öcsém kislánya is megszületett. Aztán másnap reggel, ahogy felébredtem, rögvest kipattantam az ágyból és felöltöztem, a feleségem a munkahelyére volt indulóba! Egy pillanatnyi gondolkodás erejéig azon töprengtem, mit is fogok neki mondani, hogy szeretnék elmenni Ausztriába madarászni, de végül csak egyszerűen annyit mondtam neki, hogy elmegyek Warth-ba, az osztrák országos kiállításra. A nejem jó szokásához hűen morgott valamit és utána elment dolgozni. Én aznap délutános műszakban dolgoztam, nem volt olyan zsúfos a melóm, ezért volt egy kis időm és megnéztem a tervezett útvonalat és az úti célt a számítógépen. Warth egy kis falu, a határtól nem messze, 40 km távolságra van Ausztriában. Én is kértem kölcsön anyukámtól néhány eurót, bár vásárlást nem terveztem.
Elérkezett az indulás napja, vasárnap hajnal 3 órakor indultam el az autómmal. Fél 5-re értem Érdre, Janihoz, ahol az autómmal szépen beparkoltam az udvarukba. Nemsokkal azután találkoztunk a H-50 alelnökével, Wappler Karcsival, akinek a kényelmes autójával indultunk el, Budapesten felvettük Illés Józskát, aki különös fizimiskájával és egyéniségével egyik jelentős figurája a magyar madarászatnak!
Az utazás kellemes beszélgetéssel és egy kis politizálással telt, néha meg-meg álltunk szükségleteink elvégzésére, mindenfelé, amerre mentünk, figyeltük a tájat. Sok madarat láttunk (pl. egerészölyveket és az Eu fauna számos faját). Komótosan haladtunk, abszolút nem volt sietős Karcsi, de egy 67 éves ember hova is kapkodjon, a kiállítás úgyis megvárt bennünket. Valamikor késő délelőtt (10 óra felé) érkeztünk meg a színhelyre. Hát már a határon átjőve is a szám tátva maradt a csodálatos erdei tájtól. Nem volt szemét, a fű sokkal zöldebb volt, mint nálunk, az erdők is valami meseszépek voltak, több fenyőfélét nem is ismertem, amiket az út mentén láttam, szépen kaszált mezők, kivágott fák sorba rakva, nincs lopás, nincsenek kerítések a házak előtt, csak sövények jelzik a porta elejét-végét. Teljesen más világ, picit szomorkodtam is, mikor arra gondoltam, hogy fényévnyi távolságra vagyunk sok mindenben az osztrákoktól, de a legszebb az egészben, hogy ez a rész valamikor magyar terület volt.
Az idei osztrák kiállításnak a Warth-i mezőgazdasági szakiskola tornaterme adott otthont. Belépőt nem szedtek, valamilyen sérült embereknek gyűjtöttek adományt, mert a bejárat mellett lévő urnán szereplő felirat és a sérült ember látványa ezt mutatta.(Karcsi tett is bele 5 eurót).
Az egész kiállítás nem volt nagy, kb. 4000 kiállított madár lehetett, ahogy a kalitok sorszámát figyeltem. Szépen sorba jártam és elkezdtem fotózgatni és videózni a sok szép és érdekes madarat az otthoni madarász barátaimnak és társaimnak. Közben Janiék régi ismerősökkel is találkoztak, köztük volt Scrhammel Karl, aki a rendezvény főszervezője volt és Julius Jezerniczky-vel, aki nagy örömünkre magyarul is beszélt. Megkérdeztem, hogy megengedik-e, hogy egy cikket írjak a Díszmadár Magazinba! Természetesen mindenben segítőkészek voltak. Ott volt még egy nagyon szimpatikus osztrák tenyésztő, Helmut Mülhm, akinek ezen a kiállításon szereplő tűzcsíz keresztezése helyezést ért el, (mellesleg ez a madár a tavalyi világkiállításon III. helyezést ért el), nagyon segítőkészen válaszolt Janinak, mert igazából ő faggatta a hibridekről.
A kiállításon nagyon magas színvonal volt, a kiállított madarak kalitjain lévő bírálati lapok és díjak alapján sok-sok 90 pont feletti madár szerepelt. Egy kis börze rész is tartozott a kiállításhoz, ahol azért inkább másodosztályú madarak voltak megvásárolhatók. Az árak a magyar pénztárcához mérten magasak voltak, de azért, aki minőséget szeretett volna vásárolni magának, az megtalálta a számítását ezen az országos kiállításon! Ahogy megfigyeltem, a szervezés is zökkenőmentesen folyt.
Az én szakterületemen (egzotikus galambok), elég gyenge volt a felhozatal, kevés díszgalambféle volt kiállítva, és azt a néhány gyémántgerlét, amit jobban szemügyre vettem, hát abszolút nem voltam tőlük elájulva. Volt egy kollekció fehérhátú ezüstből, ahol az egyik madár 92 pontos díjazott volt, a másik 3, 88-89-90 pontosak, azért nyugodt szívvel mondhatom, hogy az én állományom is bőven helytállt volna ezen a kiállításon, arról nem is beszélve, hogy a különlegesebb tarka és hófehér mutációt nem is láttam. Ami külön érdekes volt számomra, azok a különböző keresztezések, a hibridek (paszták) voltak. A látott madarak alapján merem állítani, hogy ezekben az osztrákok utolérték az olaszokat. A kanárinak számos keresztezési partnerével (pl. tengelic, zöldike, csicsőrke, kenderike, süvöltő és csízfélék, stb.) alkotott hibridjét volt szerencsém élőben megcsodálni. Külön extra volt számomra egy keresztcsőrű x süvöltő hibrid.
Azért a szín- és alakkanárik tekintetében is volt sok kiváló madár, nem beszélve az egzótákról és azok mutációiról! Egy másik számomra fontos területen is rengeteg különlegességgel találkoztam, az Eu fauna tenyésztett madarai közül is sok szép példány volt kiállítva és azok mutációi is. Gondolok itt a zöldikére, zsezsére és a tengelicre, azért külön megemlíteném a házi veréb tenyésztett phaeo mutációját és az azul cinegét, amiket még eddigi életem során sohasem láttam, de folytathatnám még a sort az érdekességekkel, pl. a püspökmadárral.
A papagájok tekintetében is gyenge volt a felhozatal, néhány fajta középpapagáj és egy-két jákó, király volt látható belőlük.
Én mindenesetre nagyon élveztem, annak ellenére, hogy csak én nem vásároltam a csapatunkból semmit és mindannyian jól éreztük magunkat. Karcsi barátunk két szép példány gloster kanárit is vásárolt, amik valóban nem voltak olcsók a mi árainkhoz mérten, de a minőségnek sajna ára van. Ebéd után 2 órakor lehetett kifogni a madarakat a kalitból, aztán rövid búcsúzkodás az osztrák ismerősöktől és indultunk is hazafelé. Ami még nagyon emlékezetes marad számomra, hogy az osztrák emberek mennyire nyugodtak, nem idegeskednek, valahol ez érthető is, szeretnék egyszer majd hasonlóan élni, mint ahogy azt ők teszik, vasárnap az üzletek zárva voltak, szépen elmentek a templomba és kényelmesen pihentek a családjukkal. Tényleg megadják a vasárnapnak és maguknak, ami jár!
Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen osztrák kirándulásokat! Nagyon segítőkészek és sokat lehet tőlük tanulni!

Laczkó Tamás
Kóka
email: jattostomi@gmail.com

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Hirdetés
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu