2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,264  ·  Online: 84
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Énekes és költöző madarak, mint luxusmenü
Nyomtatható változat!

.

Az új évezred kezdetén becslések szerint évente 40 millió költöző madarat (pl. bíbic – Vanellus vanellus) gyilkoltak meg egyetlen vadászidény során. Emellett mintegy 20 millió énekes madár (pl. vörösbegy – Erithacus rubecula) végezte valamely francia szakács lábosában. Franciaországban hivatalosan tilos a megölt énekes madarak árusítása, a pult alatt azonban sok madár cserél gazdát sok pénzért. Aki vidéken ismerős, az
könnyűszerrel jut illegális énekesmadár-lakomához. A félreeső kistelepülések éttermeinek étlapján sorban szerepelnek az énekes madarakból készült ételek, itt a francia miniszterek és egyéb ínyencek örömüket lelhetik a frissen elkészített vörösbegyekben és azok egyéb sorstársaiban.
Hasonló a helyzet Málta szigetén is.
A Földközi-tengerben fekvő kis köztársaság a történelmi emlékművein, bronzkori régészeti feltárásain és napsütötte strandjain kívül sok mást is kínál az odaérkező turisták számára. Az öreg kontinenstől csak röpke repülőútnyi távolságra lévő szigetet már régen felfedezték maguknak a költöző madarak is. A telelőhelyük felé igyekezve évente madarak milliói kelnek át a Földközi-tenger felett. Sokan közülük éppen Máltán tartanak pihenőt, hogy új erővel és élelemmel töltekezzenek fel afrikai útjukhoz. Ha olaszországi indulóállomásukon nagy veszélyek leselkedtek rájuk, akkor Máltán ez a veszély hatványozódik. Hosszú utazásuk során egyetlen országban sem vár rájuk annyi orvvadász, mint itt, ahol egy-egy négyzetkilométerre mintegy hetven vadász és vadorzó jut, aki illegális tevékenységével hatalmas természeti károkat okoz.
Franciaországgal szemben, ahol a madarakat húsuk miatt ölik meg, hogy drágán eladhassák az ínyenceket kiszolgáló éttermek számára, Máltán egyszerűen a vadászat öröme hajtja az embereket. A hobbivadászok egyszerűen élvezik megölni ezeket az apró és nagyobb testű védtelen állatokat. A tetemek egy részét azután preparálják és szuvenírként árusítják a turistáknak. A legkedveltebbek erre a célra a nagyobb testű és színes tollú fajták, mint a gyurgyalagok, gémek és a sárgarigók. A helyi lakosok előszeretettel használják a saját kezűleg elejtett madarak egy-egy testrészét kulcstartónak is. Az illegális vadászok legnagyobb része sörétes puskával lő a madarakra, így gyakran előfordul, hogy az áldozatokat csak súrolja a lövedék, így azok sérülten, de élve a földre zuhannak. Önkéntes környezetvédők ezeket általában összegyűjtik, kiápolják és újra szabadon engedik, amennyiben ezt a sérülésük lehetővé teszi. Vannak olyan madarak is, amelyekre nem puskával, hanem hálókkal vadásznak. Különösen kedveltek a tengelicek és különböző más pintyfélék, amelyek azután eladnak és hátralévő életüket egy szűk kis ketrecben tengetik. A helyiek nagyon kedvelik őket, mert – ahogy mondják – színt visznek az életükbe. Alig van valaki, aki elgondolkodna azon, hogy magatartásával mekkora szenvedést okoz ezeknek az állatoknak.
Máltán azonban az elmúlt években egyre gyakrabban felcsillant a remény. Egyre több madárvédő csatlakozik a BirdLife Malta elnevezésű szervezethez. Ez a szervezet évente jelentős támogatást kap más országok madárvédőitől, aminek köszönhetően hatékony munkát tud kifejteni az értelmetlen öldöklés féken tartására. A támogatók közé tartozik a németországi Bonnban székelő Komitee gegen den Vogelmord (Bizottság a madárgyilkolás ellen) szervezet is, amely évek óta kiáll a hazai és külföldi fajok védelméért. 2001-ben a csoport stratégiai jelentőséget tulajdonított a máltai helyzetnek, de sok erőfeszítést tettek Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és más országokban is a madarak értelmetlen mészárlásának megfékezésére. A dél-európai országok többségében a vadászidény általában szeptember közepén kezdődik, jóllehet hivatalosan az unió tagországaiban az énekes madarak vadászata tilos, ez azonban csak elméletben igaz. December közepén következik egy nyugalmi időszak, ugyanis a legtöbb vándorfaj addigra elvonul téli szálláshelyére.
Sok madárnak nem adatik meg az a „kegy“, hogy egy tiszta lövés gyorsan és fájdalommentesen végezzen vele. Ezek rafinált csapdákban, hosszan szenvedve és vergődve múlnak ki. Franciaországban évente mintegy egymillió lószőrhurkot vetnek be apró énekes madarak elfogására. Különféle bogyós gyümölcsök termésével csalogatják a hosszú repülésben elfáradt madarakat a csapdába, amely azután lassú halállal végez velük. Minél jobban mozog a madár, annál jobban rászorul a vékony hurok a nyakára.
Egy másik, szintén hatékony fogóeszköz a háló, amely nem okoz sérülést, de amelyben sok madár az ijedségtől és a kontrollálatlan csapkodástól infarktusban pusztul el. Ha valamelyik madár él még, amikor a vadász üríti a hálót, annak egyszerűen kitekerik a nyakát. 2000-ben a francia kormány 50 000 madárháló felállítását engedélyezte. Ezeknek számos ritka és védett madár is áldozatul esett. Ezt a módszert főleg Franciaország délnyugati részén alkalmazzák.
Franciaország középső részében és a Provance területén az énekes madarak többségével a ragasztós pálcák végeznek. Ezeket úgy alkalmazzák, hogy a madarak által kedvelt pihenőhelyeken ragasztóval bekent pálcákat helyeznek ki. A madarak, amint érintkeznek a pálcával, hozzáragadnak. Egy-egy pálcával egyszerre több példányt is el lehet ejteni, mivel gyakran csapatosan foglalják el éjszakai pihenőhelyüket. Hivatalosan egy szezon alatt összesen öt énekes madarat ejthetnek el a vadászok ezzel a módszerrel. A Komitee gegen den Vogelmord szervezet szakértői azonban arról számolnak be, hogy egy-egy éjszaka alatt egy pálcával akár 20 madarat is képesek az orvvadászok elejteni. Természetesen a kormányhivatalok munkatársai soha sem tartanak éjjeli ellenőrzést, hogy ki hány madarat ejt el. A beragadt madarak halálra csapkodják magukat, vagy végkimerülésben pusztulnak el, mivel kétségbeesetten próbálnak kiszabadulni a ragasztóból. Csak ritkán találnak reggelre még élő példányokat. A még élő madarakat a következő éjszaka kiteszik csalimadárnak, hogy odacsalogassa a fajtársait a környéken felállított többi ragasztós pálcára.

Gaby Schulemann-Maier nyomán Mihalec Gábor
Források: www.komitee.de és www.wildvogelhilfe.org

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu