2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,581,312  ·  Online: 88
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A csípés a papagájtartás elengedhetetlen része!
Nyomtatható változat!

.

Csípés nélkül nincs papagájtartás! Ismerős a bölcsesség? Nem? Pedig annak kellene lennie. Ez a papagájtartás velejárója. Vagy mégsem? Papagájtulajdonosként nem lenne jobb, ha egyszer és mindenkorra véget vethetnénk a csípéseknek? Szerintem igen, és lehet is érte tenni. Noha ez elég merész állítás, egy ilyen gyakori probléma kezelésére.
Az igazság az, hogy a fogságban tartott papagájok tanulják a csípést. Ez nem valami olyasmi viselkedés, amit a természetben láthatunk tőlük. Bár egymással viaskodó papagájokat láthatunk, ritkán fordul elő, hogy úgy megsértsék egymást, hogy vérző seb legyen az eredménye, míg fogságban ez szinte teljesen természetes.
Ezek a ritka esetek többnyire akkor fordulnak elő, ha két madár a leendő fészkelőhelyért veszekszik, vagy egy fiatalabb madár próbálja elvenni egy öregebb, vagy már odaszokott madár helyét.
Ritkán csípik meg egymást, bár bizonyos esetekben agresszívan reagálnak a területük, társuk, alvóhelyük, vagy az étel védelme miatt. Ez az agresszió, vagy „nemtetszés“ kimutatása legtöbb esetben a testbeszédre, a fejtollak borzolására, a pupilla villogtatására, és morgásra korlátozódik. Ezek a jelzések általában tökéletesen elegek arra, hogy a másik madár megértse, nincs itt keresni valója. A kérdés fizikai sérülés nélkül megoldódott.

Akkor mégis miért csípnek a fogságban tartott papagájok?

Először is, ha egy állatot természetellenes környezetbe teszünk, akkor biztosan számíthatunk természetellenes viselkedésekre. Nem így van?
Másodszor, minden viselkedés ösztönös, vagy tapasztalaton alapszik. Minden viselkedésnek van valami következménye, máskülönben nem lenne semmi értelme. Miért csípnének a papagájok értelmetlenül? Okosabbak ők ennél.
Sok papagáj csíp félelmében, vagy, mert sarokba van szorítva, rá van kényszerítve valamire. A fogságban tartott papagájoknak nem minden esetben adatik meg a lehetőség, hogy elrepüljenek, ha veszélyben érzik magukat, vagy nem akarják, hogy éppen megfogják őket, ezért az egyetlen védekezési stratégia számukra, a csípés.
Ha van rá idő, és a cselekedetünk előtt papagájunk testbeszédét megfigyeljük, láthatjuk, hogy a csípés előtt testbeszéddel jelzi nemtetszését. Kinyitja csőrét, fenyegetően felénk tartja, fúj, csak úgy, mint a vadonban tenné.
Azonban sok ember észre sem veszi azokat az apró jelzéseket, amiket a tolluk borzolásával, vagy a szemükkel jeleznek felénk. Végtére is, az emberi kommunikáció, sokkal inkább korlátozódik a beszédre, mint a testbeszédre, és talán nincs is olyannyira kifinomult testbeszédünk, mint a papagájoknak. Másodszor egy másik faj vagyunk. Honnan is ismerhetnénk minden apró jelzést?
Tény, hogy a legtöbb csípés okának a dominanciát, vagy az agressziót emlegetik. Ezért olyan téves tanácsok születnek, amik többet ártanak, mint használnak.
Ilyen például a „Mutasd meg neki, hogy te vagy a főnök!“, vagy a „Ne hagyd, hogy megússza!“, „Büntesd meg, ha beléd mert csípni!“.
Mindezek hatására népszerű tendenciává vált, hogy a papagájokat inkább megpróbáljuk eredménytelenül uralni, mint megérteni, és kialakítani velük egy normális, baráti kapcsolatot.
Ez az agresszív filozófia és megközelítés inkább válik majd a csípések gyökerévé, mintsem megoldásává. Eredményeképp elviselhetetlen napokat és jövőt kapunk csípőssé vált, „agresszív“ madarunkkal.

A papagájok, ezek miatt az általánosan megfogalmazható okok miatt csípnek

Játékból – Szomorú hír, de a legtöbb madár csupán játékból csípi meg kezünket, és nyúzza bőrünket erős csőrével. Ez egy természetes viselkedés, amikor a madár próbálja felmérni, megismerni környezetét. Sokszor gondot okoz tudatni madarainkkal, hogy a bőrünk nem játék, de „tűzoltónak“ egy erős, hangos „NEM“, megteheti a hatását, a megfelelő fenyegető kézmozdulattal. Na, nem pofonra, vagy csőrkoppintásra gondolok, mert ezzel nem érünk el semmit. Ez a „NEM“ olyasféle tájékoztatást ad a madarainknak, amit egy másik madár tudatna vele, ha azt akarná jelezni, átlépte a határt.
Emlékszel még mit olvastál az előző részben? A „nemtetszés“ kinyilvánítására a madarak is hasonlóan reagálnak csípés előtt. Kitárják csőrüket, fenyegetően lépnek fel, de nem csípnek.
Területi agresszió – A papagájok ösztönösen védik területük mind a természetben, és otthonainkban is. A természetben a papagájok párba állnak, és védik fészkelőhelyüket, és társukat. A fogságban tartott papagájok is párba állnak, sokszor egy embert kiszemelve maguknak. Ha úgy érzik, valaki fenyegeti társukat, vagy helyüket, egyszerűen a tudtára adják. Nem utálnak valakit, hanem egyszerűen teszik a dolgukat. A papagájok gyorsan megtanulják, hogy a csípés az egyetlen, ha nem a legjobb módja annak, hogy az embereket „irányítsák“, vagy rábírják valamire, amennyiben a csípéssel elérik céljukat.
Félelemből fakadó agresszió – Mint azt már korábban említettem, sok papagáj félelmében csíp, mikor gazdája rá akarja valamire kényszeríteni, amit ő nem akar, vagy nem érti, „mire megy ki a játék“. Ez egy ösztönös reakció, ami a természetben a túlélést segíti. A madár nem tudja reflexeit kontrollálni.
Tanult agresszió – Egyes papagájok megtanulták, hogy elérjék céljukat, csípniük kell. Tipikus eset, amikor eszünk valami finomságot – akár napraforgót -, és megkínáljuk vele. Miután megette, egy finom, gyengéd csípéssel jelzi, hogy kér még egyet. Természetesen adunk még neki. A madár megtanulta, hogy ez a csípés számára megerősítés, hiszen elérte vele a célját. Később már nem akarunk adni, de ő megint csípéssel kéri. Ha nem megy gyengéden, megcsíp erősebben. Ez a tanult csípésnek egy tipikus példája. Nagyon óvatosnak kell lenned, mit erősítesz meg bennük, mivel nagyon jó megfigyelők. Ha a természetben nem így lenne, nem is maradhatnának életben.
Tanult agresszió (2) – Mikor madaraink a játszóterükön, vagy a kalitka tetején játszanak, és le akarjuk őket onnan venni. Ők nem akarják. Fenyegető csőrtartással jelzik, vagy arrébb mennek. A lábuk elé tesszük a kezünk, mire ők belénk csípnek. A csípés után békén hagyjuk őket játszani. Mit is tanultak ez alatt a madaraink?

Konklúzió

A madarainkkal töltött minden percben tanítunk és tanulunk. Mihelyst madarunk megcsíp, és eléri vele a célját, az számára megerősítő, és ezért ez a viselkedés a jövőben ismétlődni fog.
A csípések elkerülése érdekében, megértésre, és pozitív megerősítéseken alapuló kapcsolatra van szükségünk. A büntetést felejtsük el, mert azzal nem megyünk semmire – de ez egy hosszabb téma. Ne próbáljuk arra kényszeríteni madarainkat, amit nem szeretnének. Bár, ezt elsőre nagyon nehéz megemészteni, főleg addig, amíg az általánosan elfogadott információk azt javasolják, hogy dominánsan viselkedjünk. Noha ez csak olaj a tűzre.
A dominancia jó stratégia lehet kutyák esetében, sőt más emberekében is, de a papagájoknál kudarcot vall. Első és legfontosabb lépés, hogy olyan kapcsolatot alakítsunk ki madarainkkal, ami pozitív kölcsönhatásokra épül, egyfajta szimbiózisként.
Meg kell tanulnunk a testbeszéd és a vokalizáció különböző jelentéseit. Meg kell értenünk, mit is akar velünk közölni madarunk. Majd ezek után „személyre szabva“ választani a lehető legjobb lehetséges válaszok közül. Egy jó módszer, ha madarainkat megtanítjuk kérni, és nem hagyjuk, hogy csípéssel, vagy hosszan tartó rikácsolással erőszakolják ki tőlünk a falatot. Elvégre ritkán tesz egy, a természetben préda szerepét betöltő madár valamit, aminek nincsen semmi értelme, vagy logikus magyarázata.
Ha igazán részletes információra vágysz, akkor az Emberképzés papagájokhoz című könyvben mindent megtalálsz.

Bíró Bálint
hello@papagajidomitas.hu

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu