2019. október 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,581,773  ·  Online: 87
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Hétpecsétes titkok? Az ivarhatározás alternatívái - 3. rész
Nyomtatható változat!

Az ékfarkú amandínák határozása gyakran okoz nehézségeket. Legáltalánosabb módszer a torokfolt nagyságának és szélességének vizsgálata. A hímek torokfoltja szélesebb és nagyobb általában, a tojóké keskenyebb és kisebb.

Ha azonban csak ez alapján határozunk, sokszor tévedni fogunk, ugyanis nem mindig van ilyen éles határ tojó és hím között. Vegyük figyelembe a torokfolt alakját is! A hímeknél nem annyira gömbölyű az alsó rész, kiszélesedik. (ábra)
Robiller szerint egyes esetekben a középső faroktollak hosszabbak a hímeknél, de ez sincs minden esetben így. Egyes tenyésztők szerint ha a középső faroktollak fedik egymást az tojóra utal, ha szép villás, akkor hímmel állunk szemben. Ha ezek mellett figyelembe vesszük, hogy a tojók finomabb testalkatúak, sikerülhet kiválasztani a nekünk megfelelő madarakat.

Nimfapapagájok esetében, a nemek megállapításához valóban sok lehetőség mutatkozik. Az eredeti színű és tarka madaraknál a tojók bóbitájában több a szürke, külső faroktollaik, a faroktollak alsó felülete inkább sárga. Segíthet még a pofafolt narancs színének erőssége, amelyet azonban - véleményem szerint - fenntartással kell kezelnünk.

Lutinó madarak határozásánál segít a pofafolt színe (itt sem minden esetben) valamint a faroktollak színe. A félévesnél idősebb madaraknál csaknem minden esetben a sárga faroktollak, a test sárga színének intenzitása tojó madarakra utal. A hímeknél - kivált az öregebbeknél - a faroktollak hófehérek! Vannak átmeneti példányok, ám én ebben a módszerben még soha nem csalódtam.
Végezetül vessünk néhány pillantást a rizspintyek ivarhatározására. Sok esetben nem okoz gondot ez, hiszen a hímek vaskos, vörösebb színű csőre és vörösebb szemgyűrűje segítségünkre van. Előfordul azonban, hogy a hím és tojó szemgyűrűje egyaránt világos, a csőr vastagság megállapításához pedig némi gyakorlat szükséges.

Ha olyan átmeneti jellegű madárral találkozunk amivel nem boldogulunk, segítségünkre lehet a következő módszer. Abból kiindulva, hogy a hím madarak erősebb testalkattal rendelkeznek, bizonyos méreteikben nagyobb értéket mutatnak a tojóknál. Több mint egy tucat biometriai adatot vettem fel különböző korú és ivarú rizspintyről (farokhossz, testhossz, csűd, lábhossz, csőrhossz, koponyahossz stb.), és a következő használható ivari bélyegeket találtam. A legfontosabb bélyeg a szárnyhossz, mely tojóknál 67-70 mm között alakul, hímeknél mindig több, mint 70 mm, 71-75 mm. Használható továbbá a testhossz értéke, mely hímeknél 140 mm felett alakul, tojóknál 140 mm alatti. Valamint segítségünkre lehet a lábhosszúság, mely hímeknél 41 mm-től 43 mm-ig, tojónál 37 mm-től 40 mm-ig alakul.

A csőrvastagság mértéke igen kicsi a nemeknél, és felvétele nagy hibalehetőségeket rejt. A méretek felvételét a mellékelt ábrákon láthatjuk. Sajnos az adatok csak kiszínesedett madarakra érvényesek, és csak még több madár vizsgálata után jelenthető ki, hogy a módszer jól alkalmazható a gyakorlatban is.

Írásomat elsősorban vitaindítónak szántam, örömmel venném, ha az olvasók hozzászólnának az itt elmondottakhoz, és tapasztalataikat megosztanák e témával kapcsolatban! Befejezésül még szeretném kihangsúlyozni az idősebb, tapasztaltabb tenyésztők szerepét az ismeretterjesztés szempontjából. Nagyon sok fontos dolog nem található meg a könyvekben, ezeket saját tapasztalatainkon (kudarcainkon) keresztül, és az idősebb tenyésztők segítségével ismerhetjük meg. Itt elsősorban azokról a "nagy öregekről" szólok, akiktől sokat tanulhatunk mi fiatalok, akik szánnak arra időt és energiát, hogy átadják tapasztalataikat a lelkes, de tapasztalatlanabb ifjúságnak. Eszembe jut rögtön két név, Laskay Sanyi bácsié és Markó Jani bácsié, akik türelemmel és szakmai hozzáértéssel segítettek és segítenek a kérdéseikkel hozzájuk forduló ifjúságnak. Köszönet érte.

Varga Sándor
(Újkigyós)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu