2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,236  ·  Online: 65
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egy költő pár, összesen egy szemmel
Nyomtatható változat!

.

E havi cikkemben először általánosságban az általam is tenyésztett sárgahomlokú amazonpapagájokat szeretném bemutatni, majd a második részben egy olyan tenyésztési tapasztalatot szeretnék megosztani tenyésztőtársaimmal, amit magam is nehezen hinnék el, ha mástól hallanám, és ha egy ilyen „költőpárat“ valaki megvételre ajánlana, biztos azt gondolnám, hogy engem néznek madárnak. Természetesen az említett madarak nem eladók, ha rajtam múlik, nálam, megszokott röpdéjükben fogják leélni hátralevő életüket.
A sárgahomlokú amazonpapagáj (Amazona ochrocephala) az egyik legnagyobb elterjedési területtel rendelkező papagájfaj, Dél- és Közép-Amerika nagy részén megtalálható. Nagy elterjedési területének megfelelően 11 alfaja van, más szerzők a sárgahomlokúakat 3 különálló fajra osztják, ezeken belül további alfajokkal.
A törzsalak (Amazona o. ochrocephala) túlnyomórészt élénkzöld alapszínű madár, válla, valamint másodrendű evezők egy része piros színű, szemük élénksárga. Csőre és lábai szürkék. Kb. 40 cm hosszú madár.
A homlok sárga színű, ennek kiterjedése, elhelyezkedése alfajonként változó. Általában elmondható, hogy délről Közép-Amerika fele haladva az alfajokon a sárga szín kiterjedése egyre nő. Tenyészetekben leggyakrabban a törzsalak található meg, ezt annak idején nagy számban importálták elsősorban Surinamból, nem is túlzottan drágán. A másik, tenyészetekben előforduló alfaj az Amazona o. oratrix, amit a német elnevezés alapján dupla sárgafejűnek neveznek, a sárga szín a fej nagyobb részére kiterjed. Érdekes színezetű alfaj az Amazona o. auropalliata, a sárgatarkójú amazon, ennek a homlokán nem találunk sárga színt, ellenben a tarkója sárga. Kisebb számban Magyarországon is megtalálható tenyészetekben. A harmadik csoport a nagy sárgafejűnek nevezett Amazona o. magna, és a Tres Marias sárgahomlokú amazon, ez utóbbit az élőhelyéül szolgáló szigetről nevezték el. E két utóbbi alfajon a sárga szín a fejen kívül a test jelentős részére is kiterjed, látványos, a többinél ritkább és egyben drágább alfajok.
A madarak Dél- és Közép-Amerika trópusi területein élnek, az őserdőkben, fás-bokros területeken, kedvelik a vizek közelségét.
A folyópartokon több egyéb papagájfajjal együtt a meder agyagos falából fogyasztanak, ezzel állítólag a napközben elfogyasztott növényi részek mérgező anyagait közömbösítik. Táplálkozni felkeresik a kultúrnövények tábláit, kukoricában, gyümölcsösökben nagy károkat okozhatnak. A természetben érett és félérett magvakat, rügyeket, bogyókat, gyümölcsöket, növényi eredetű anyagokat fogyaszt. A nap legmelegebb részében a fák lombjai között pihennek. Magasan található odúkban szeretnek költeni. A törzsalak és a többi dél-amerikai alfaj gyakori, az oratrix, magna és a tres mariae alfaj ritkább és veszélyeztetett, főleg az illegális kereskedelem és az élőhely pusztulása miatt.
Általában tavasszal költenek, 2-3 tojást raknak, kb. 4 hét alatt kelnek ki. Felnevelési idő kb. 3 hónap. A költési időn kívül néha több százas csapatokban élnek. A madarak nemét biztosan csak endoszkópos vagy DNS-vizsgálattal lehet megállapítani, a szemmel történő delejezés és egyéb népies módszerek sokszor meglepetéseket okoznak.
Jómagam az első importokból vásároltam 3 párat, nem volt velük különösebb probléma, eléggé ellenálló madaraknak bizonyultak. Az életkorukat nem ismertük, így türelmesen vártuk a költést. Változatosan tápláljuk őket, sok mindent megesznek, napraforgó, szeklice, kukorica, zab, cirok (a közönséges seprűcirkot kedvelik), némi kendermag, diófélék képezik az alaptakarmányukat, gyümölcsökkel, tojásos eleséggel kiegészítve. Nagyon kedvelik a félérett kukoricát és napraforgót, az előbbit tövestől-csövestől szoktuk a röpdéjükbe tenni, jól elszórakoznak vele. Röpdéjük 4x1x2,5 m, a védőház 2x1x2,5 m, de nem igazán használják télen sem. Az első években nem költöttek, bár rengeteget udvaroltak, sőt párosodtak is, főleg az esőt megelőző időben. Az első költési eredmény 4 év múlva született. Az egyik pár a röpdében elhelyezett 40x40x50 cm-es pozdorja odút foglalta el, a röpnyílás 10 cm volt. Az odú oldalán nyitható kis ajtó nagyon megkönnyíti az ellenőrzést. Az első évben 3 tojást tojtak, amit néhány napi kotlás után a biztonság kedvéért keltetőgépbe helyeztünk, ahol gond nélkül kikeltek. A fiókákat eddig maradéktalanul, és viszonylag kevés problémával sikerült felnevelni, mind a Nutribird A 21, mind a Kaytee alkalmazásával szépen fejlődtek.
És most következik a történet szinte hihetetlen folytatása. Díszfácánokat is tenyésztünk, a papagájokkal közös röpdében is tartunk belőlük, persze gondosan figyeljük őket, hogy kijönnek-e egymással, és ha kell, közbeavatkozunk. Az egészségi állapotukra is fokozottan ügyelünk. Addig soha nem volt komolyabb nézeteltérés, ha mégis, akkor a költésidőben hajtotta némelyik papagáj a fácánokat az odú közeléből. Abban az évben a sikeres költés után egy pár fiatal Edwardfácánt helyeztünk a röpdéjükbe. Pár napig semmi gond nem volt, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a tojó mindkét szemét megcsipkedték a fácánok. Gyorssegélyként a két fácánt a védőházba zártam. Ezután a hím amazon, amit még addig soha nem tett, csőrével félretolta a bebúvónyílást záró lemezt, és bement a fácánokhoz. Mire ezt észrevettük, neki is súlyosan megsérült az egyik szeme. Nem sok jót vártam már ettől a szegény pártól, de a madarász soha nem adja fel. A hím egyik szemén látott, neki a helyi kezelés és néhány napi gyengélkedés után nem lett különösebb baja, de a tojó nyilvánvalóan megvakult. Néhány héten keresztül szondán keresztül fiókanevelővel etettem, ami nem volt egyszerű, mivel ez egy vadon fogott madár, egy fakanál nyelét tettük a csőrébe keresztben, és amellett vezettem le a szondát. Aztán abbahagytam a mesterséges táplálást, és a madár azóta is jó egészségnek örvend. Csodálatosan együttműködik a párjával, általában együtt, szinte egymáshoz érve közlekednek a dróton, megtanulta az etető-itató helyét, együtt esznek-isznak.
De az igazi meglepetés a következő tenyészszezonban ért bennünket. Mivel a belső térbe nem mertem beengedni, mivel a nyílás nem közelíthető meg dróton kapaszkodva, legalább egy odút fent hagytam nekik, kívül-belül egy darabka ponthegesztett rácscsal az oldalán a könnyebb közlekedés végett. A hideg téli napokon a tojó az odúban sokat tartózkodott. A balesetet követő évben ismét két fióka lett tőlük, az azt követő évet kihagyták, de tavaly ismét lett egy fióka, a másik tojást sajnos a földre pottyantotta az ülőbotról.
A történtekből azt tanultam, hogy a röpdében a lakótársakat mindig nagy óvatossággal kell összeválogatni, és nagyon kell rájuk figyelni, és még annyit, hogy soha ne adjuk fel, mert a természet sokszor produkál váratlan dolgokat.

 

Dr. Dankó István
profidog@t-online.hu

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu