2019. október 14. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,577,088  ·  Online: 62
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A hullámos papagáj 11. rész - Szelídítés és beszédretanítás
Nyomtatható változat!

Az angol rádió, a BBC az éves angol madárbajnokságon meghirdeti a beszélő madarak versenyét. A rajtnál beók és egyéb seregélyek, varjúfélék és természetesen papagájok indulnak. A hullámosok is sokszor kerülnek dobogós helyre. Az idegen környezetben, gyakran idegen jelenlétében, sok madár nem szólal meg. A hímek nemcsak gyorsabban tanulnak, de több szót is megjegyeznek, mint a tojók, bár az egyedi különbségek is nagyok lehetnek. Valamennyire a tojó is megtanul beszélni, szelídíteni ugyanúgy lehet. Ha nem akarunk feltétlenül beszédművészt nevelni, nyugodtan vásárolhatunk tojót is.

A hullámos 5 hetes korára elhagyja az odút. Elvileg már megkezdhetnénk a vele való foglalkozást (van aki erre az időpontra esküszik), de ne hamarkodjuk el. A kis hullámosnak még egy-két viselkedési formát meg kell tanulnia az öregektől, célszerűbb 6-8 hetest vásárolnunk. Az eladónál találunk idősebb, ivarérett vagy többéves madarakat is. Ezeknek a színei jellegzetesek, fejük, torokpettyeik nagyobbak, farkuk hosszabb, egyszóval tetszetősebbek. Mégsem belőlük kell válogatnunk, ha beszédre akarjuk tanítani. Akárhol is vesszük meg hullámosunkat, a kalitka már készen várja a végleges helyén, és azt a későbbiek során se változtatgassuk.

A beszédretanítás első feltétele, hogy a madár ismerjen bennünket, bizalommal viseltessen irántunk és magától felüljön az ujjunkra. Az a tény, hogy elválasztották fajtársaitól, hirtelen egyedül találta magát egy idegen környezetben, elbizonytalanítja. Erre az egyéniségének megfelelően fog reagálni. Vagy egykedvűen üldögél a kalitkájában az ülőboton, vagy nyugtalanul mászkál, sokszor fejjel lefelé, szeretne kibújni a sarokban a jöttünkre, vagy más elképesztő mutatványokat végez. Ez utóbbiakat ne fogjuk a heves vérmérsékletére. Szegény madár teljesen összezavarodott, fél, se lát, se hall. Az első napokban olyan keveset eszik, hogy épp csak éhen ne haljon. De mi túljárunk az eszén. Egy csumiz bugát akasztunk fel az orra elé, annak nem fog tudni ellenállni. Visszatér az étvágya, azzal együtt az életkedve is. Felébred a kíváncsisága is környezetével szemben. Még félénk, de már ismerkedik a kalittal, a játékaival.

Már az első napokban folyamatosan beszéljünk hozzá, mindegy, hogy mit. Eleinte rá sem hederít. Ha már szaporán pislog, az jó jel. A következő fokozat az, amikor vigyázva kinyitjuk a kalitajtót és a kezünkkel óvatosan közelítünk hozzá. Kézfejünket a pálcán ülő madár hasához közelítjük és gyengéden megnyomjuk. Ha a kalit aljába ugrik, kezdhetjük elölről, hagyjuk megnyugodni, majd újra próbálkozzunk. Semmi esetre se nyúljunk feléje, pláne megfogni nem ajánlatos. Pont az ellenkező hatást érnénk el vele, mint amit szeretnénk: a madár ne féljen a kezünktől! Ha viszont a kézfejünkre ugrik, jó úton haladunk, s ha mindezt magától teszi, az fél siker! Hagyjuk nyugodtan ülni, beszéljünk hozzá, és tűrjük el, ha kis karmával a bőrünkbe kapaszkodik.

A következő lépést az jelenti, hogy a másik kezünk egy ujjával óvatosan vakargatni próbáljuk a feje tetejét, nyakát. Kellemes érzés számára, mivel egymást is ezeken a pontokon kapirgálják a csőrükkel. Gyorsan meg is kedveli, csakhamar odatartja a fejét. Ezután a kézfejünkre ültetett madarat a nyitott ajtón át lassan kiemeljük a kalitból. Általában ülve marad, mert most új helyzetben találja magát, amelyben az egyetlen biztos pont a kezünk! Néhány gyakorlat után el fog indulni a kezünkön felfelé, kiköt a vállunkon, de fel is röpülhet a fejünkre. Aki most jött a fodrásztól és a madár a szép frizurájába kapaszkodik, vagy kopasz fején keres támasztékot, ezt nem fogja kellemesnek találni, de az eléje tartott kézhátra rá fogja tudni ültetni. Lehet, hogy a következő, de lehet, hogy a sokadik alkalommal, mikor már a vállunk, fejünk ismerősnek számít, madarunk nekirugaszkodik és a karnison köt ki. Elvégre ez a szoba legmagasabb elérhető pontja. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk az, ha söprűvel vagy felmosófával zargatni kezdjük. Hagynunk kell, hadd üldögéljen ott, majd az éhség úgyis le fogja hozni. Pár óra (2-3) múlva tegyük az etetőjét a kezünkbe és hívogassuk. Az esetek nagy részében nemsokára a kezünkön landol és enni kezd. Hagyjuk nyugodtan, de lassan próbáljunk a kalit felé oldalazni és a madarat óvatosan betenni a helyére, kerülve a taszigálás és a kényszer látszatát. Ha idáig eljutottunk, a madarat naponta vegyük ki. Gyorsan fog tanulni, megismeri a berendezési tárgyakat, a családtagokat, akikkel szintén bizalmas viszonyba kerül. Szoktassuk rá, hogy kinyújtott mutatóujjunkra üljön. Menni fog, mivel már ismer bennünket és ujjunkat valami újabb ugrópálcának fogja tekinteni. Abban legyünk következetesek, hogy enni csak a kalitban kapjon. Így, ha éhes, mindig oda fog visszamenni.

A hullámos papagáj természeténél fogva társaságkedvelő. Fajtársaitól elzárva, mi fogjuk azokat pótolni, és hozzánk fog kötődni. A szelídíthetőségben természetesen van egyedi különbség. Az egyiknek a kapcsolatteremtés kezdetén elég, ha bedugjuk az ujjunkat a kalitkába, a mellkas elé, máris ráül. A másikkal hosszabb ideig jutunk el idáig. A lényeg az, hogy türelmesek legyünk és ne várjunk ettől a kis madártól többet, mint amire képes. Türelmünk következetességgel párosuljon. Ha a madár már magától az ujjunkra ül, kezdhetjük a beszédre való tanítását.
A sikeres beszédretanításnak csak az egyik feltétele, hogy tehetséges legyen a tanítvány. Legalább ennyire fontos, hogy a türelem és kitartás belőlünk se hiányozzon. Nemegyszer hallottam már a "pedig és megtettem mindent, mégsem tanult meg a Pityu beszélni, biztos becsapott a tenyésztő" szöveget. Rákérdezés után kiderült, hogy az a "minden" elég kevés volt. Bömbölő TV, a család ezernyi zsivaja mellett bajos egy madarat tanítani. Pláne úgy, hogy a madár bent ül a kalitkában, előtte a gazdi, aki sorban gügyögi a mondatait. Már amikor el nem felejti, mert akár napok is kimaradhatnak.

A beszédre tanítandó hullámost ültessük a mutatóujjunkra és tartsuk viszonylag közel az arcunkhoz. Még Ausztráliából hozott életritmusa jóvoltából reggel és este a legaktívabb, egyúttal ezek a legfogékonyabb időszakai is. Ha bőviben vagyunk az időnek, más napszakban is taníthatunk, naponta akár 5-8 alkalommal is. A megtanítani kívánt szót legalább 25-30-szor mondjuk el a madár előtt, később lehet többször is. A foglalkozás soha ne tartson fél óránál tovább, gondoljunk arra, hogy a madár is elfáradhat. Tanításkor teremtsünk teljes csendet, ne szóljon a rádió, ne zajongjanak a gyerekek és lehetőleg a többi zajforrást is iktassuk ki.

Érthetően ejtve a szavakat, közepes hangerővel szóljunk a madárhoz, "aki" természetesen csak ránk figyelhet. Mivel az "u" és "ü" hangot leszámítva, a hullámos a magánhangzókat könnyebben kiejti a mássalhangzóknál, olyan nevet és szavakat válasszunk, amelyekben több, vagy legalább azonos a magánhangzók aránya a mássalhangzókhoz képest. Madarunk, hangképző szervei jóvoltából a mássalhangzókat sem egyforma könnyen ejti ki.

(Folytatjuk)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu