2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,242  ·  Online: 72
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Repülés az életért!
Nyomtatható változat!

A madarak repülése (3.)
Madarak leszállóban

Háromrészes sorozatunkban a madarak legjellemzőbb, de egyben legkülönlegesebb mozgásformáját, a repülés különböző fázisait, módjait érintettük. Cikksorozatunk utolsó részében röviden áttekintjük azt, hogy a levegőben lévő madarak miként érik el kiválasztott céljukat, azaz a repülés harmadik fázisát, a leszállási technikákból adunk némi ízelítőt, hiszen még a legjobban repülő madarak sem maradhatnak a levegőben a nélkül, hogy időről időre ne szállnának le pihenni, fiókáikat etetni vagy éppen éjszakázni.
A leszállásra készülő madarak mindegyike lassítja repülési sebességét. Repülés közben minden madár igyekszik a legkisebb légellenállást biztosító testhelyzetbe kerülni. Nyakát kinyújtja, lábait testéhez húzza, vagy a test síkjával párhuzamosan tartja, miközben jellegzetes módon repül. A szárnyak állásszöge kicsi, a test alakja a legkedvezőbb légellenállás veszi fel. Lassításkor a legtöbb madár csökkenti a sebességét azzal, hogy a kiterjesztett szárnyainak növeli az állásszögét, ezzel is egyre nagyobb légellenállást keltve. A legtöbb madár szétnyitja a fiókszárnyait (ahogy a mellékelt fehér gólya fotón is jól kivehető), hogy a lassuló repülés közben megakadályozza a madár átesését a már kritikus tartományba. Közvetlenül a leszállás előtt beiktatódik egy erőteljes fékező „szitálás“, amely lehetővé teszi, hogy a madár egy adott ponton landoljon. A fentiek általánosan érvényesek a madarakra leszállás közben, de ahány madár, annyi leszállási technika.
A nagyobb termetű madarak, mint pl. a fehér gólya leszállását megelőzi egy folyamatosan csökkenő magasságú körözés, ami leginkább vitorlázó repülés közben történik. Felszín közelben a szárny állásszöge lényegesen nő, a teljes szárnyfelület a mozgási energia elnyelése miatt „fékező üzemmódba“ kerül, akárcsak a repülőgépek fékszárnyai. A folyamatos lassulás érdekében a fejét derékszögben tartja a nyakához képest, tovább növelve a légellenállást. Közvetlenül a landolás előtt az addig kinyújtott lábait előre lendítve a leszálláskor már csaknem nulla a sebességgel éri el a felszínt. Ugyancsak látványos a hasonló testfelépítésű szürke gém leszállási manővere. A szárnyát a mozgás irányába csaknem derékszögben tartva csökkenti sebességét, rádől a szükséges „leszállópályára“ és egyre lassulva éri el a kiválasztott célt. A szárnyainak könyökízületeinél két világosabb folt szinte teljesen a leszálló repülőkre emlékeztet. Talán ebből is ered ennek a tollcsomónak az angol neve, melynek fordítása „leszállófények“.
Teljesen más a nagyobb testű vízimadarak, hattyúk vagy a récék leszállási módja. Európa legnagyobb testű, aktív repülésre képes madara a bütykös hattyú. Biztonságosan leszállni leginkább csak vízfelületre tud, technikája hasonlít a mellékelt képeken landoló tőkés récééhez. A vízfelület közelében a testét kissé felemelve a lábait kinyújtva az ujjai között szétfeszíti az úszóhártyáit, erősen megnövelve a légellenállást. A repülés energiáját a vízre ereszkedéskor a vízen történő rövid siklás csökkenti nullára.
A bütykös hattyú akár métereket „vízisízhet“, amíg beleloccsan a vízbe, a kisebb termetű vízimadarak rövidebb siklás után érik el a vízfelszínt.
Az énekesmadarak kisebb teste némileg más technikát tételez fel. Mozgásuk gyors, de a fékezés is, amelyik szemmel nehezen követhető, ahogy az egyik ágtól a másikra repülve leszállnak. Csak a fényképeken látszik a szárny- és a lábmozgásuk, biztonságos érkezésük. Jó példa erre a mellékelt fenyőpinty fotó. A madár társai már csoportosan táplálkoztak a havas felszínen, a leszállási célt a köztük való landolás jelentette. A madár a farkát a testéhez viszonyítva tompaszögben tartja. A feje a törzsével éppen derékszögben áll. A lábait előre nyújtva készül a leszállásra. Szárnyainak jelentős nagyságú az állásszöge, ami a repülés energiáját csaknem a nullára csökkentette. A kép készítésének a pillanatában a madár már a szitáló fázisba jutott, majd pár pillanat múlva landolt a társai között.
Kisebb távokat megtéve az énekesmadarak, miközben ágak között vagy nádban mozognak, a lábaknak is szerep jut az előrejutásban és az érkezésben. Egyik ágról a másikra átugorva a szárnyak csak rásegítenek a láb elugrásának energiájára és a következő célra ráugorva összecsukódnak. Ezt látjuk az Észak-Amerikában élő sárgafejű csiröge mozdulatain.
A madarak a legtökéletesebb urai a levegőnek. Feljuthatnak 8000 méteres magasságba. Haladhatnak akár 160 km-es sebességgel, vagy vonulás közben akár több napig is leszállás nélkül. Ezek a teljesítmények a legkülönösebb mozgásformának köszönhetők, a repülésnek! Minden madár a természet igazi csodája, mert a legtöbb madár különös mozgása a repülés. Ezeket a technikákat még az ember sem tudja teljesen utánozni. Madarak: repülés az életért!

Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, MÉK
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási tanszék

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu