2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,792  ·  Online: 74
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Gyémántpinty, a felkapott kedvenc
Nyomtatható változat!

.

Az előző cikkben szó volt róla, hogy az egy hím-egy tojó még nem egy pár. Nos, akinek mai szóhasználattal élve „mákja“ van, az nem fog különösebb problémával találkozni a költés, fiókanevelés időszaka alatt a gyémántpintyeknél. Más a helyzet a válogatósabb madarakkal. Általában ilyenkor próbáljuk meg a hagyományos módszerek valamelyikét, mielőtt sajnálkozni kezdenénk. Az első lépés, amit tehetünk, hogy lecseréljük a kalitot egy nagyobbra, tágasabbra, ahol a madaraknak több hely áll rendelkezésükre. Ekkor nem árt, ha etető- és itatóedényből kettőt-kettőt, hármat-hármat helyezünk a röpdébe, hogy a madarak nyugodtan ehessenek, ihassanak. Jó lehet ilyenkor az általuk kedvelt gyümölcsökből felkínálni nekik, vagy éppen jó szolgálatot tehet a különböző aszalt gyümölcsökkel és különféle magvakkal bevont gyümölcsrúd, amit módszeresen tudnak csipegetni, és a fölös energia máris kellőképpen ki van használva, így a kedélyek hamarosan csillapodnak. Ha több madár áll rendelkezésre egy egyszerű párcsere is segíthet, de csak olyan párból cseréljünk, ahol nem áll a bál. Így ha több madárral rendelkezünk, ki tudjuk szűrni a balhésokat.
Vannak a gyémántpintyeknél is –, nem csak a zebráknál –, olyan hímek, melyek, ha tojót látnak, megvadulnak. Szó szerint lerohanják, letapossák a tojókat, annyira vehemensek. Nos, ezekkel a legényekkel úgy célszerű megismertetni a tojót, hogy mutatóba egy kalitba melléjük tesszük, és hagyjuk őket, hogy megszokják egymást, pontosabban a tojó megszokja a hím izgő-mozgó viselkedését, és nem rezzen meg minden mozdulatra. Miután már nem riadozik a tojó (kb. 2-3 nap), tegyük mellé a hímet. Általában azonnal behódol, elfogadja minden ellenállás nélkül. De manapság az ilyen kirívó hímek egyre ritkábban fordulnak elő. Tehát ott tartunk, hogy madaraink elfogadták egymást, és kezdődhet a fészkelés. (Előzőleg már ugye tudjuk, hogy a tenyészszezonra a madarakat felkészítettük.) Fontos tudni, hogy ennél a fajnál nem szabad siettetni a dolgok menetét. A türelem meghozza a várt eredményt, a várt sikert. A párba állt madarak a költés közeledtével megváltoznak. A fészkelésre szánt anyagból először csak egy pár szálat tegyünk be, és láthatjuk is, amint a hím csőrében a fészekanyaggal akkurátusan elindul fészkelő alkalmatosság után nézni. Fészkelő anyagnak mindenféle durva szálú anyagot, fűfélét, pálmarostot, kókusz szálat, tiszta cirokszálat adhatunk, mert fel fognak használni a fészek külső részéhez mindent, amit érnek. Viszont a fészek belsejét szeretik puha anyaggal kibélelni, amibe néha fehér tollakat, fehér papírszeletkéket is behordanak. Jó szolgálatot tehet egy régi párna belseje ilyenkor. A munka végeztével büszkék munkájukra, ami meg is látszik rajtuk. A felkínált kész fészekodút szívesen fogadják, de maguk is építenek fészket, ha kell. A hím szívesen „páváskodik“ fészke mellett, és mindenkinek tudtára is adja, itt bizony ő az úr! Mivel a hímek jelleme igen eltérő lehet, ezért némelyik elhagyja a násztáncot és a lényegre tér, de némelyik udvarolni kezd a párjának. Ha van alkalmunk rá, nézzük meg, amint násztáncot jár, és hallatja egyszerű kis énekét! A nászt követően „befészkelik“ magukat, majd hamarosan megkezdődik a tojásrakás és a kotlás. A fészekben általában 4-6 tojás van, a pár egymást váltva költi ki a tojásokat. A kotlás 14-15 napig tart, majd ezt követően kikelnek a fiókák. A fiókák felneveléséhez az általános magvakon kívül adjunk csíráztatott magokat, reszelt főtt tojást, gyümölcsöt, és lehetőleg frissen vedlett lisztkukacot. Ezt egyébként felnőtt korukban is adjuk madarainknak. (Mageleségnek – a csíráztatottan kívül – nagyon jó a VERSE-Laga pintymag keverék.) A jól táplált fiókák gyorsan fejlődnek és a 3-4. héten várható a kirepülésük. A szülők még 10-14 napig etetik őket, míg önállóan nem kezdenek enni. Fontos, hogy a kalitka alja lehetőleg tisztítva legyen, mert a fiatalok napközben a kalit alján csipegetnek. Másik fontos momentum, hogy kellően kontrolláljuk ilyenkor a kalitkát, mert a hím a cseperedő fiatal hímekben vetélytársat láthat, és lehet, hogy végzetesen megtépi valamelyiket. Táplálástól, helytől függően kiszíneződésük a 3-4-5. hónapra várható. Miután a fiatalok önállóan esznek, megkezdődhet leválasztásuk. Jó tartással, változatos étrenddel könnyű bánni vele, és sokáig tenyészetünk kedvencei lesznek. Már fahéjszínezetű változatokkal is találkozhatunk kiállításokon, börzéken.
A gyémántpinty szórakoztató kedves kis csíkos bohóc, így jó munkát kívánok mindenkinek, aki kedvet érez tenyészteni e csintalan gyémántokat.
A következő számban a kákapintyekről írok.

Koós László
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu