2019. október 21. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,582,543  ·  Online: 75
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Őszi-téli madárvendégeink érkezése, ritkaságokkal fűszerezve
Nyomtatható változat!

2012. augusztus – október

A tavaszi madárvonulásnál kisebb várakozás kíséri ugyan az őszi madármozgalmakat, de ez az időszak is emlékezetes madarászélményeket szolgáltathat a terepre látogató madarászok számára, akik előszeretettel követik nyomon a Magyarországon csak áttelelőként megfigyelhető madárfajok érkezését.
A ritkábbik lilik fajunk, a kis lilik (Anser erythropus) első példányaira szeptembertől számíthatunk. Az idei első őszi érkezőket – két példányt – szeptember 13-án figyelték meg a Hortobágyi-halastónál. Az örvös ludakat (Branta bernicla) jellemzően egy hónappal később láthatunk. Idén október 10-én láttak egy fiatal példányt a Balmazújváros közelében lévő Virágoskúti-halastónál.
A többnyire télen előforduló récefélék közül a hegyi réce (Aythya marila) első példányait már szeptembertől meg lehet figyelni, de a legnagyobb példányszámban jellemzően decemberben tartózkodnak kishazánkban. Idén már augusztus 19-én láttak egy tojó példányt a Rétszilasi-halastavaknál.
A búvárok gyakoribb megjelenésére októbertől számíthatunk. Az északi búvár (Gavia stellata) első példányát ennek megfelelően október 14-én figyelték meg a szegedi Fehér-tónál. A sarki búvárnak (Gavia arctica) elvétve ugyan, de mindegyik hónapban van adata (például idén nyáron is előfordult: augusztus 1., Győrújfalu, kavicsbánya-tó), viszont leggyakrabban novemberben kerülhet szem elé.
A kékes rétihéjának (Circus cyaneus) vannak olykor nyári adatai is, de jellemzően csak szeptembertől lehet őket megfigyelni. Idei őszi első megfigyelése például augusztusra esett: augusztus 29., Tapolca, belterület fölött átrepülő példány.
A gatyás ölyvnek (Buteo lagopus) is vannak elvétve nyári megfigyelései is, de legfőképp szeptembertől előforduló téli vendégünk. Az idei első őszi példány megfigyelési adatai: szeptember 16., Kevermes, Bakófenék.
A legkisebb sólyomfélénket, a nálunk csak áttelelőként előforduló kis sólymot (Falco columbarius) a tárgyalt időszakban szeptember 8-án láttak először (Söréd, Szőlőhegy).
A havasi partfutónak (Calidris alpina) és a sárszalonkának (Gallinago gallinago) is minden hónapban van ugyan megfigyelési adata, de nagyobb példányszámban októberben figyelhetőek meg.
Ezüstsirályra (Larus argentatus) szeptembertől számíthatunk, idén ősszel szeptember 13-án került szem elé az első példány (Debrecen, Szeméttelep).
Két pityerfajunk, a réti pityer (Anthus pratensis) és a havasi pityer (Anthus spinoletta) is csak téli vendégként tisztel meg bennünket; az előbbi első példányát augusztus 27-én (Salgótarján, Somoskő), az utóbbi első öt példányát pedig október 4-én (Zámoly, Tározó) figyelték meg.
A csonttollúak (Bombycilla garrulus) nagyobb példányszámú beáramlására inváziós években (legutóbb 2008–2009 telén) novembertől számíthatunk, de szinte minden évben akad pár megfigyelése a fajnak. A mostani szezonban október 14-én figyeltek meg először egy 30 példányos csapatot Aggtelek belterületén.
Mivel a fenyőrigó (Turdus pilaris) szórványos költőfajként is jelen van hazánkban, ezért elszórtan egész évben megfigyelhető, de tömeges megjelenésére csak októbertől számíthatunk.
A szőlőrigó (Turdus iliacus) viszont csak téli vendégünk. Az idei első őszi példány megfigyelési adatai: szeptember 24., Szentes, Tisza ártere.
Az őszi szezon első hajnalmadarát (Tichodroma muraria) október 14-én látták a Cseszneki várfalon.
Fenyőszajkónak (Nucifraga caryocatactes) akad ugyan elvétve nyáron is egy-egy adata, de inkább az őszi-téli időszakban számíthatunk szórványos megjelenésére. Az idei évben az első megfigyelése: két példány, augusztus 28., Sopron, Muck.
A pintyfélék közül téli vendégünk a fenyőpinty (Fringilla montifringilla), melynek első megjelenésére már szeptemberben számíthatunk (szeptember 30., Apaj).
Mivel a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) dús aljnövényzetű elegyes lomb- és fenyőerdeinkben szórványosan költ, ezért ott elvétve egész évben megfigyelhető. Nagyobb telelő csapataira október végétől számíthatunk.
Ami a ritkaságokat illeti, mindenképpen említést érdemel a karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus), amelynek egy felnőtt példánya került hálóba az MME Dávodi Gyűrűzőállomásán augusztus 4-én.
Egy sötét színváltozatú törpesas (Aquila pennata) tartózkodott augusztus 15–17. között a kecskeméti katonai reptér légterében.
Kenti csért (Sterna sandvicensis) figyeltek meg augusztus 18–25. között Balatonfenyves térségében. Augusztus 21-től október 9-ig ékfarkú halfarkasokat (Stercorarius parasiticus) – fiatal és öreg példányt is – figyeltek meg számos alkalommal a Balaton különböző pontjain, továbbá két példány halászsirályt (Larus ichthyaetus) is, az augusztus 31-től október 14-ig terjedő időszakban.
Immáron a negyedik egymás utáni évben regisztráltak dolmányos sirályt (Larus marinus) Magyarországon (idén először október 11-én, Balatonszemesnél).
Augusztus 25-én Európa legkisebb bagolyfajának, a törpekuviknak (Glaucidium passerinum) egy felnőtt példánya akadt a Tömördi Madárvárta egyik erdei hálójába és ez az egyed lett az első hazai gyűrűvel jelölt törpekuvik.
Egy nászruhás fecskesirály (Xema sabini) tartózkodott a Fertő-tavon, Fertőújlak térségében augusztus 28–30 között. Ez volt a faj negyedik megfigyelési adata Magyarországon. Ugyanez elmondható a kalandrapacsirtáról (Melanocorypha calandra) is, melyet Nádudvar közelében, Angyalházán figyeltek meg szeptember 4–13. között.
A legnagyobb szenzáció kétségtelenül a kuhi (Elanus caeruleus) volt, mellyel 406-ra emelkedett a Magyarországon megfigyelt madárfajok száma (augusztus 22–27., Csákvár, Csuka-tó).
Szeptember 29-30-án, többek között a XII. Terepmadarász Találkozót és Madarász Futam résztvevői (jómagamat is beleértve) csodálhattak meg egy lilebíbicet (Vanellus gregarius), amely tiszteletét tette az Apajpuszta közelében található Ürbői-halastavakon.
Idén már második alkalommal (először május 4–10. között a Dinnyési-fertőnél) egy sárgalábú cankót (Tringa flavipes) kaptak távcsővégre a tárgyalt időszakban is (október 13-14., Nagyhegyes, Elepi-halastavak). Az idei megfigyelések voltak a faj negyedik és ötödik hazai adatai.

Összeállította és fényképezte:
Dr. Dezső Péter
Forrás: www.birding.hu

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu