|
A tavaszi madárvonulásnál kisebb várakozás kíséri ugyan az őszi madármozgalmakat, de ez az időszak is emlékezetes madarászélményeket szolgáltathat a terepre látogató madarászok számára, akik előszeretettel követik nyomon a Magyarországon csak áttelelőként megfigyelhető madárfajok érkezését.
A ritkábbik lilik fajunk, a kis lilik (Anser erythropus) első példányaira szeptembertől számíthatunk. Az idei első őszi érkezőket – két példányt – szeptember 13-án figyelték meg a Hortobágyi-halastónál. Az örvös ludakat (Branta bernicla) jellemzően egy hónappal később láthatunk. Idén október 10-én láttak egy fiatal példányt a Balmazújváros közelében lévő Virágoskúti-halastónál.
A többnyire télen előforduló récefélék közül a hegyi réce (Aythya marila) első példányait már szeptembertől meg lehet figyelni, de a legnagyobb példányszámban jellemzően decemberben tartózkodnak kishazánkban. Idén már augusztus 19-én láttak egy tojó példányt a Rétszilasi-halastavaknál.
A búvárok gyakoribb megjelenésére októbertől számíthatunk. Az északi búvár (Gavia stellata) első példányát ennek megfelelően október 14-én figyelték meg a szegedi Fehér-tónál. A sarki búvárnak (Gavia arctica) elvétve ugyan, de mindegyik hónapban van adata (például idén nyáron is előfordult: augusztus 1., Győrújfalu, kavicsbánya-tó), viszont leggyakrabban novemberben kerülhet szem elé.
A kékes rétihéjának (Circus cyaneus) vannak olykor nyári adatai is, de jellemzően csak szeptembertől lehet őket megfigyelni. Idei őszi első megfigyelése például augusztusra esett: augusztus 29., Tapolca, belterület fölött átrepülő példány.
A gatyás ölyvnek (Buteo lagopus) is vannak elvétve nyári megfigyelései is, de legfőképp szeptembertől előforduló téli vendégünk. Az idei első őszi példány megfigyelési adatai: szeptember 16., Kevermes, Bakófenék.
A legkisebb sólyomfélénket, a nálunk csak áttelelőként előforduló kis sólymot (Falco columbarius) a tárgyalt időszakban szeptember 8-án láttak először (Söréd, Szőlőhegy).
A havasi partfutónak (Calidris alpina) és a sárszalonkának (Gallinago gallinago) is minden hónapban van ugyan megfigyelési adata, de nagyobb példányszámban októberben figyelhetőek meg.
Ezüstsirályra (Larus argentatus) szeptembertől számíthatunk, idén ősszel szeptember 13-án került szem elé az első példány (Debrecen, Szeméttelep).
Két pityerfajunk, a réti pityer (Anthus pratensis) és a havasi pityer (Anthus spinoletta) is csak téli vendégként tisztel meg bennünket; az előbbi első példányát augusztus 27-én (Salgótarján, Somoskő), az utóbbi első öt példányát pedig október 4-én (Zámoly, Tározó) figyelték meg.
A csonttollúak (Bombycilla garrulus) nagyobb példányszámú beáramlására inváziós években (legutóbb 2008–2009 telén) novembertől számíthatunk, de szinte minden évben akad pár megfigyelése a fajnak. A mostani szezonban október 14-én figyeltek meg először egy 30 példányos csapatot Aggtelek belterületén.
Mivel a fenyőrigó (Turdus pilaris) szórványos költőfajként is jelen van hazánkban, ezért elszórtan egész évben megfigyelhető, de tömeges megjelenésére csak októbertől számíthatunk.
A szőlőrigó (Turdus iliacus) viszont csak téli vendégünk. Az idei első őszi példány megfigyelési adatai: szeptember 24., Szentes, Tisza ártere.
Az őszi szezon első hajnalmadarát (Tichodroma muraria) október 14-én látták a Cseszneki várfalon.
Fenyőszajkónak (Nucifraga caryocatactes) akad ugyan elvétve nyáron is egy-egy adata, de inkább az őszi-téli időszakban számíthatunk szórványos megjelenésére. Az idei évben az első megfigyelése: két példány, augusztus 28., Sopron, Muck.
A pintyfélék közül téli vendégünk a fenyőpinty (Fringilla montifringilla), melynek első megjelenésére már szeptemberben számíthatunk (szeptember 30., Apaj).
Mivel a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) dús aljnövényzetű elegyes lomb- és fenyőerdeinkben szórványosan költ, ezért ott elvétve egész évben megfigyelhető. Nagyobb telelő csapataira október végétől számíthatunk.
Ami a ritkaságokat illeti, mindenképpen említést érdemel a karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus), amelynek egy felnőtt példánya került hálóba az MME Dávodi Gyűrűzőállomásán augusztus 4-én.
Egy sötét színváltozatú törpesas (Aquila pennata) tartózkodott augusztus 15–17. között a kecskeméti katonai reptér légterében.
Kenti csért (Sterna sandvicensis) figyeltek meg augusztus 18–25. között Balatonfenyves térségében. Augusztus 21-től október 9-ig ékfarkú halfarkasokat (Stercorarius parasiticus) – fiatal és öreg példányt is – figyeltek meg számos alkalommal a Balaton különböző pontjain, továbbá két példány halászsirályt (Larus ichthyaetus) is, az augusztus 31-től október 14-ig terjedő időszakban.
Immáron a negyedik egymás utáni évben regisztráltak dolmányos sirályt (Larus marinus) Magyarországon (idén először október 11-én, Balatonszemesnél).
Augusztus 25-én Európa legkisebb bagolyfajának, a törpekuviknak (Glaucidium passerinum) egy felnőtt példánya akadt a Tömördi Madárvárta egyik erdei hálójába és ez az egyed lett az első hazai gyűrűvel jelölt törpekuvik.
Egy nászruhás fecskesirály (Xema sabini) tartózkodott a Fertő-tavon, Fertőújlak térségében augusztus 28–30 között. Ez volt a faj negyedik megfigyelési adata Magyarországon. Ugyanez elmondható a kalandrapacsirtáról (Melanocorypha calandra) is, melyet Nádudvar közelében, Angyalházán figyeltek meg szeptember 4–13. között.
A legnagyobb szenzáció kétségtelenül a kuhi (Elanus caeruleus) volt, mellyel 406-ra emelkedett a Magyarországon megfigyelt madárfajok száma (augusztus 22–27., Csákvár, Csuka-tó).
Szeptember 29-30-án, többek között a XII. Terepmadarász Találkozót és Madarász Futam résztvevői (jómagamat is beleértve) csodálhattak meg egy lilebíbicet (Vanellus gregarius), amely tiszteletét tette az Apajpuszta közelében található Ürbői-halastavakon.
Idén már második alkalommal (először május 4–10. között a Dinnyési-fertőnél) egy sárgalábú cankót (Tringa flavipes) kaptak távcsővégre a tárgyalt időszakban is (október 13-14., Nagyhegyes, Elepi-halastavak). Az idei megfigyelések voltak a faj negyedik és ötödik hazai adatai.
Összeállította és fényképezte:
Dr. Dezső Péter
Forrás: www.birding.hu |
