2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,224  ·  Online: 90
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egy igazi ékszer a papagájok között: a pompadour-papagáj
Nyomtatható változat!

.

Sokan a világ egyik legszebb papagájfajtájának tartják. Szépségét megalapozza tollazatának sokszínűsége, amelyet még ráadásként ki is hangsúlyoz a hosszú farka.
A Fidzsi-szigeteken honos pompadour-papagájról, vagy gesztenyevörös pézsmapapagájról (Prosopeia tabuensis) van szó, őt mutatjuk be cikkünkben.
A pompadour-papagáj az úgynevezett álarcos papagájok családjába tartozik (prosopeia). Az alapfaj több alfaj keveredéséből áll, amelyben emiatt az egyes egyedek színe eltérést mutathat. (Arndt) A hímek és tojók színe egyforma, csak a felső csőrkáva mutat különbséget, amely a tojónál keskenyebb és összességében némileg kisebb.
A madár testhossza átlagosan 45 cm, szárnyfesztávolsága 230-258 mm. Tollazata a csőr körül feketés, barnásvöröses, a fej többi részén és alján pedig sötét meggyvörös. Nyakát kék nyakörv szegélyezi, a szegély mérete erősen változó a vadon és fogságban élő populációnál egyaránt. A leghomogénebb külleme a Vanualevu szigeten élő madaraknak van, amelyeknél a kék nyakörv nagyon széles, egységesen 1,5 cm. körüli szélességgel. Ezzel szemben a Koro szigeten élő madaraknak nincs nyakörve, vagy csak néhány szál kék toll található rajtuk. (Rinke) Háta és szárnya zöld, szárnyfonákja kék.
A faroktollak felső része zöld, elmosódó kék behatással, fonákja pedig feketés sötét. Fekete, keskeny és csupasz szemgyűrűt visel, íriszének színe a citromsárgától a narancssárgáig változhat. Csőre fekete, lába szürke.
A pompadour-papagáj szigetlakó madár, Ngau, a Fidzsi-szigetek, Eua, a Tonga-szigetek képezik az élőhelyét, valamikor Tongatabu szigetén is megtalálható volt. Elsősorban erdőkben él, hegyi erdőket szeret, de a partközeli mangrove erdőkben is fellelhető.
Költési időn kívül egyedül, párban, vagy néhány egyedből álló kis csoportban élnek. Leggyakrabban maximum nyolc példányt lehet együtt látni, a harminc példány körüli csoportszám kifejezett ritkaság. Nem félénk madarak, szeretnek hangoskodni, ezért könnyű megtalálni őket annak ellenére, hogy magasan tartózkodnak a fák koronáin. Repülése hullámzó, néhány szárnycsapás után hosszabb sikló szakasz következik. Hangja, rekedtes, magas kiáltásszerű hang, amelyet egyszer-kétszer megismétel.
A madarak inkább a reggeli és késő délutáni órákban aktívak, a napközbeni meleget nyugodtan töltik, árnyékos helyeken. Felhős időben egész nap aktívak, esőben azonban nem lehet őket táplálkozni látni. A fiatal madarak játékosak, egész nap aktívak. Éjjel minden korú madár visszavonul és semmi aktivitást nem mutat.
Tápláléka nagyrészt mangóból, papajából, banánból, különböző más gyümölcsökből, bogyókból és magvakból áll. Fogságban is elsősorban a lágy húsú gyümölcsöket kedveli (banán, mangófélék, őszibarack, stb.). Emellett szívesen fogyasztanak lóriknak készült lágyeleséget (összetevői: gyümölcsök, virágpor, sörélesztő, rizspehely, gabonapelyhek, szőlőcukor, zsírszegény joghurt, áztatott keksz vagy kétszersült).
Fogságban való tenyésztése csak ritkán sikeres. Költési időszaka februárban kezdődik. Átlagosan 3-4 tojást rak, amelyet 24 napig költ. A fiókák kb. 9 hét után repülnek ki az odúból.
A vadonban elsősorban öreg, nagy fák odvaiban költ. Nem mondható válogatósnak, a loportea fán kívül nincs más nagy kedvence, ebben gyakrabban megtalálható, de szívesen költözik be más fajtákba is. Gyakran vihar által kitört fák felül nyitott részeiben is kialakít magán költőodút, ahol semmi védelme nincs az esővel szemben. Az odúk magasságában sem figyelhető meg különösebb karakterisztikum. Teljes változó magasságban költenek attól függően, hogy éppen hol találtak alkalmas adút maguknak. A legtöbb költőhely az erdők szélén, az ültetvények közelében van, az erdő szélétől maximum háromszáz méterre hatolnak be a költéskor. Bennszülöttek beszámolnak arról is, hogy a pompadour-papagájt gyakran látják sziklahasadékokban is költeni. Fogságban fontos, hogy az odú belső mérete legalább 15 cm átmérővel rendelkezzen.
Az első fogságban való költés H. L. Bregullának sikerült 1969-ben Efate/Vanuatu szigetén. Ebben az évben állított be három párt tenyésztési céllal, páronként elkülönítve 3,5 x 1,5 x 2,2 méteres volierekben.
A háromból csak egy pár költött, amely egy vadon befogott hímből és egy kézzel nevelt, szelíd tojóból állt. A páros három egymást követő évben költött, összesen öt fiókát nevelt fel. A tartás második évétől kezdtek el tojni, kétnapos különbséggel minden évben két tojást raktak, amelyeket csak a tojó költött 24 napig. A fiókák hét-nyolc hét után repültek ki. A költés alatt Bregulla csíráztatott magvakkal egészítette ki a madarak étrendjét (napraforgó, árpa, zab, búza). A tojó a tojásrakás előtt jellemzően napogik eltűnt az odúban. A legnagyobb tenyésztési sikereket dr. Rinke érte el, a Brehm Alapítvány által fenntartott tenyészállomáson, Tongán. 1991 és 1993 között összesen 25 fiókát nevelt itt fel.
Alfajai: Prosopeia t. atrogularis (Peale 1848), P. t. splendens (Peale 1848), P. t. koroensis (Layard 1876), P. t. taviunensis (Layard 1876).
A világon sehol sem élnek olyan feltűnő színű élőlények, mint az óceáni szigeteken, ezért az itt élő állatok könnyen megtalálhatók és levadászhatók. A vadászat, valamint a mesterségesen betelepített macskák és patkányok révén ezeken a szigeteken több faj pusztult ki, mint magán a kontinensen. Kutatók abból indulnak ki, hogy ha nem történik jelentős előrelépés, akkor néhány éven belül a karibi, az indiai-óceáni, valamint a csendes-óceáni szigetvilág jellegzetes, csak itt élő állatainak jelentős része kipusztul. Ennek megakadályozására a csendes-óceáni Tonga királyság elindított egy átfogó fajvédelmi programot 1989-ben.
Ennek keretében többek között:
– Felmérték az állatvilág egyedszámait, valamint az életterükre gyakorolt emberi behatások mértékét a szigetvilág mind a 170 szigetén.
– Felépítettek egy információs központot a fő szigeten és intenzív felvilágosító munkába kezdtek a lakosság körében.
– Tenyészállomásokat építettek a veszélyeztetett fajok számára.
– A tongai nagylábú tyúk teljes állományát áttelepítették lakatlan vulkáni szigetekre.
– A ritka pompadour-papagájokat és a bíborvállú földi galambokat áttelepítették alkalmasabb, zavartalan szigetekre.
– A tongai kormány létrehozott egy tanácsot a fajmegőrzésre és rezervátumok létesítésére.
1994-ben az egész projekt kezelését átadták az erre a célra létrehozott „Tonga Wildlife Trust“ nevű szervezet számára. Ez a társaság adományokból, központi költségvetésből, valamint az ausztrál és új-zélandi nagykövetségek hozzájárulásaiból végzi a munkáját.
Az utóvizsgálatok eredményei szerint a kivadasítási programok sikeresnek tűnnek a veszélyeztetett madárfajok esetében. A projekt mintaértékű lehet az egész csendes-óceáni térség számára, így több helyen elkezdődtek komoly beruházások és hasonló projektek.

Mihalec Gábor
(Thorsten Bönte nyomán)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu