2019. október 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,582,494  ·  Online: 83
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Ember és állatvilág Indiában
Nyomtatható változat!

.

India a föld egyik legnagyszerűbb országa és civilizációja. Egyes területein már az ősidőben emberek éltek, több antropológus és szociológus pedig úgy gondolja, hogy nagy valószínűséggel India is ahhoz a térséghez tartozik, ahol végbement az emberré válás folyamata.
A bonyolult szerkezetű indiai társadalom egyik legfontosabb jellemzője a szinte mindent átható vallás. Ez meghatározza az emberek viszonyát az állatvilághoz is. Indiában a vallás, a különböző vallások a mindennapok, a létezés nélkülözhetetlen eleme. Isteneik nem megközelíthetetlenek, hanem ott vannak a mindennapokban, a családokban, lelkekben és a szellemben egyaránt.
India a világ egyik leggyorsabban fejlődő országa, népességben csak Kína előzi meg. Az ősi szanszkrit nyelv mellett számos egyéb nyelvet beszélnek ma e kontinensnyi országban. A kasztrendszer, a szigorú társadalmi hierarchia, a négy fő kaszt és a több ezer alkaszt ma is meghatározó eleme és összetartó ereje Indiának. Területét tekintve India a föld hetedik legnagyobb országa, a több tízmilliós városok mellett India lakosainak többsége falvakban, faluszerű településeken él.
Az indiai szubkontinens éghajlata is igen változatos. Minden évszak előfordul Indiában, a monszun rendszeresen megérkezik, de a félsivatagi területek, a ciklonok, árvizek, a jég és a hó birodalma a Himalájában szintén jellemző Indiára.
Az emberek, a számos különböző emberi közösség alkotja India társadalmát. Az ott élő emberek egészen mások, mint a nyugati civilizáció emberei, nem jobbak nem roszszabbak, csak mások. Melegszívűek, barátságosak, tiszták és nyíltak.
India növény- és állatvilága rendkívül változatos. A hatalmas országnak nagyon sok nemzeti parkja és egyéb természetvédelmi területe van. A Himalájában, a hó otthonában él a hópárduc, az indiai lúd, a kissé félénk himalájai szarka és sok más egyéb állat. Ladakban magam is találkoztam olyan apróbb madarakkal, amelyek minden bizonnyal az énekesmadár alkatúak osztályába sorolandók, de élnek arrafelé sasok, héják, dögevő madarak és más szárnyasok is.
A Corbett Nemzeti Parkban él az igen erős hangú földi kakukk, a szépséges és félénk hosszú tollú légyvadász, de élnek itt tigrisek, krokodilok és más állatfajok is. A Dzsungel könyvének történetét is megihlető Kánha Nemzeti Park szintén számos állatfajnak ad otthont. A Kéváldév Ghana Nemzeti Park az UNESCO Világörökség részeként számon tartott parkok egyike, a földön levő egyik legfontosabb madárrezervátum. Az embernek eláll a lélegzete ettől a csodától. Valamikor a terület száraz, bozótos volt, de a 18. század közepén a bharatpuri uralkodók egy közeli víztározó vizét vezették ide, hogy egy saját állat-, mindenekelőtt víziszárnyas, rezervátumot hozzanak létre. A hatalmas park területének nagyobbik része vizes területeket alkot ahol főként vízimadarak meg krokodilok laknak, de a park szárazabb területein különböző antilopok és sok egyéb más állat is él. Nagyszámban érkeznek ide vándormadarak, ornitológusok megfigyelték, hogy több mint hatvan családba tartozó közel 380 faj él rendszeresen vagy időszakosan a park területén. Lenyűgöző látványt nyújtanak a mandzsu daruk, a gólyák, kormoránok, gémek és egyéb madarak, na meg az indiai lágyhéjú teknősök és egyéb állatok. A Perijar rezervátum leginkább a tigrisekről híres, de élnek itt elefántok, bivalyok, majmok, kígyók, medvék, a híres királymókus és sok egyéb állat is.
A nemzeti parkok, állatmenhelyek felsorolását hosszan lehetne folytatni, de ha megengedi a tisztelt olvasó, az indiai útjaimmal kapcsolatosan, amatőr madaras lévén inkább erről mondanék néhány gondolatot.
A korábbi időszakokban, amikor még nem építették át, nem modernizálták Delhi repülőterét, a kora hajnalban Indiába érkezőt a repülőtér épületét elhagyva verebek, rigók, papagájok és egyéb madarak éneke fogadta. Ma már ez nem így van, Delhi ultramodern repülőtere kiszorította a madarakat a repülőtér közvetlen közeléből, pontosabban a madarak alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez és a város belső területeire húzódtak.
A világ egyik leglátogatottabb csodája a Tádzs Mahal, a szerelemnek állított emlékmű és sírhely. A gyönyörűen gondozott belső parkokban Sándor-papagájok, kisebb és nagyobb testű énekesmadarak, a szent pávák és sok egyéb madarak élnek együtt.
A Delhitől néhány órányira fekvő Vrindaván a hinduk egyik legszentebb helye, az ötezer templom városa, a szent Jamuna folyóval ideális lakóhelye sok madárfajnak. A felületesen szemlélődő nyugati ember azt hihetné, hogy itt ebben a faluszerű városban megállt az idő. Kutyák, tehenek, majmok, disznók sétálnak a szűk utcákon. Ha az ember óvatlan, a majmok könnyen kikapják kezéből a táskáját, ennivalóját vagy a fejéről a szemüveget. A Sándor-papagájok, beók errefelé közönséges, ámde nagy tiszteletben tartott madaraknak számítanak. Különösen nagy számban élnek a Jamuna folyó partján levő fákon, de megtalálták életterüket a város belső területein is. Egészen elkápráztató hajnalban a Jamuna folyóban fürdő papagájok látványa. A nap forró szakaszait többnyire a fákon, vagy a templomok hűvösebb, árnyékosabb részein töltik. Számos apró madár is lakik Vrindavánban, jól megférnek a nagyobb testű madarakkal, a pici csíkos mókusokkal és más állatokkal.
India különböző részein, Nepálban, Nyugat-Tibetben számos olyan, a pintyfélék családjába sorolt madarat láttam élőhelyén, amelyekből mi itt Európában néhányat tartunk és tenyésztünk. Emellett több olyan szépséges madarat láttam, amelyet mi itt kevéssé ismerünk és némelyik fajt vagy alfajt az India madarairól született számos kiváló könyv egyikében sem találtam meg.
Felejthetetlen az elterjedési területén csapatokban szálló apácamadarak, muskátpintyek, tigrispintyek, olajzöld asztrildok és más madarak látványa.
India fantasztikus ország, az állatokkal szembeni kultúrája is más, mint a mienk, mint amit a nyugati ember talán gondol róla. Különös tisztelettel tekintenek az állatokra, a madarakra egyaránt. Nyilván számos kivételt fel lehetne sorolni, így az utcán élő kutyák példáját, de alapvetően azt hiszem, az indiai kultúra a mi érték- és normarendünkhöz képest mégiscsak másként bánik az állataival is, mint ahogyan tesszük azt itt mi a nyugati világban.

Dr. Gyurok János
Fotók: Prohászka Szandra

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu