2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,637  ·  Online: 92
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Nagykorúak lettünk…
Nyomtatható változat!

.

Székesfehérvár vasútállomásától alig néhány lépésnyire, egy – a Prohászka Ottokárról elnevezett – rézkupolás templom közvetlen szomszédságában, mondhatni tövében húzódik meg szerényen az a művelődési ház, melyben az idei, 2012-es esztendőben immáron 18. díszmadár kiállítását tartotta a Díszmadárbarátok Székesfehérvári Egyesülete. Maga a tizennyolc, mint szám nem tekinthető túlontúl soknak, de csapatunk jelenlegi felállásában épp ennyi éve szervez és rendez díszmadár bemutatót az érdeklődő nagyközönség, nem utolsó sorban a szakértő tenyésztők számára a koronázó városban. S bár papírokkal is igazolhatóan már jóval több, mint 30 éve létezünk, mégis eme legutóbbi kiállításunkat tekinthetjük fordulópontnak, 18. díszmadár kiállításunkkal ugyanis felnőtt korba léptünk. Persze nem csináltunk belőle nagy felhajtást, hiszen nagyjából ugyanazon Tisztelt kiállítótársainkat invitáltuk meg idén is, mint akikkel eddig is színesíteni igyekeztünk rendezvényünket. Egy kivételt azért mégis tettünk. Nem bírtunk ellenállni a kuriózumszámba menő fehér farkcsíkú lóri (Pseudeos fuscata) kifestőkönyve illő színeinek, nem különben mennyezetet repesztő éktelen sikongatásainak, és meghívtuk e tünemény tenyésztőjét, Molnár Istvánt és kedves nejét, hogy töltsenek el velünk két csodás szeptemberi napot. Örülünk, hogy elfogadták felkérésünket, különösképpen, hogy nem csupán a fehér farkcsíkút hozták magukkal, de az ecsetnyelvű szépségek még legalább további 3 fajával is elkápráztattak bennünket és a Tisztelt látogatókat. Csak úgy „halkan“ jegyzem meg, hogy a legnagyobb érdeklődés, s talán a legtöbb fotó is a mikrochip-es fehér farkcsíkú lórit övezte.
Vendégül látott kiállítóinknak a szombati napon egy a tagtársunkként is nyilvántartott nagypapagájos, Baranyai István remekbe szabott halászlé „megálmodásával“ kedveskedtünk, mely öccse, János hathatós közreműködése nélkül nem készülhetett volna el, s csak remélni tudom, hogy nem egyedül nekem ízlett a jobbára halfejből (ha jól vagyok informálódva) készített, kellemesen forró és gyomrot melengetően csípős étek.
A vasárnapot a reggel fogyasztott kiváló minőségű pálinkával indítottuk (de lehet, hogy csak én, s ez, a több mint két hónap távlatából már enyhén a ködbe vész…), egyik tagunk pedig az éjszakai őrködése közepette volierjükből kiszabadult lapos farkú papagájokat is fogott, összességében azonban kellemes hétvégét töltöttünk az ódon művelődési házban. Ebédre gusztusosan feltálalt lilahagymás szendvicseket „erőltettünk“ magunkba, nanná, hogy kacsazsírral.
A bírálattal kapcsolatban egy személy (nevét szándékosan nem írom le, tagságával kapcsolatban pedig már múlt időben kell beszélnünk) fenntartással élt, sajna, nem a kiállítás helyszínén, és nem a bíró felé. Sérelmezte, hogy madarai nem értek el helyezést, pedig ő azt állítja, hogy évről-évre szebb madarakat tenyészt és állít ki. A dolog pikantériája, hogy néhány héttel később, Veszprémben „rommá“ nyerte magát delikvensünk (hogy ugyanazok a madarak voltak-e ott is, nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy ott kik bíráltak), ami azt a helyzetet tükrözi, hogy Magyarországon a díszmadárbírálat ma vagy nem korrekt, vagy szakmai szempontból nem megalapozott. De zebrapinty tenyésztő volt tagtársunk is állíthat valótlant, azonban ennek most már nincs semmi jelentősége.
Október 4-e, az állatok Világnapja. 1226-ban, ezen a napon hunyt el Assisi Szent Ferenc, a kereskedők és többek között az állatok védőszentje, a ferences rend megalapítója. Róla megemlékezve 1931 óta (első alkalommal Firenzében) szinte mindig ugyanekkor, vagyis október 4-én rendezvényeket tartanak szerte a Világon, népszerűsítve ezzel a felelősségteljes kisállattartást. Egyesületünk néhány húzó embere e jeles alkalom apropóján megtartott kisállat bemutatón vett részt Soponyán, az általános iskola tornatermében, felvonultatva néhány kedvtelésből tartott kis tollast, ezzel pedig színesítvén az általános iskola tornatermében megtartott rendezvényt.
Október 23-án, szintén Soponyán, és szintén a már említett tornateremben a XIII. fiatal bukógalambok bemutatóján, bajnokságán vettünk részt jó néhányan a H18-as csapatból, erősítvén ezáltal a már több alkalommal is emlegetett, s talán gyümölcsözőnek is nevezhető kapcsolatot galambászok és díszmadárbarátok között. A tavaly december 27-i king fajtaklub bemutatójához hasonlatosan most is írnokként közreműködtem eme amerikai fajta bírálatánál, úgyhogy boldogan említhetem meg, hogy nem csupán madarainkkal (szürke papagáj, törpepapagájok, zebrapintyek, mexikói pirók, valamint egy csodás, ám még gyermekhangú hibrid, hogy csak a legszembeötlőbbeket említsem meg) járultunk hozzá a bemutató sikeréhez, de tevőlegesen is részt vállaltunk a feladatokban. Arról nem beszélve, hogy az építésben is jeleskedtünk.
Itt szeretném megköszönni mindazon tagtársamnak, akik egy kicsit is hozzátettek eme galamb bemutató színvonalának emeléséhez, hogy velem együtt öregbítették a H18-as egyesület hírnevét. Név szerint Hufnágel Józsefnek, Németh Bélának, Reim Gábornak, Mike Istvánnak, Körtélyesi Ferencnek, és végül, de nem utolsó sorban Tóth Lajosnak! Köszönöm fiúk!
Egy ízben hallottam, hogy minden valamire való díszmadártenyésztő a kezdetek kezdetén galambokkal kezdte „pályafutását“, ismerkedését a madárvilág csodás, s nemegyszer színpompás tollazattal felruházott képviselőivel. Lehet, hogy ezen megállapítás nem törvényszerű, de ha csak a magam példájára gondolok, azt kell, hogy mondjam, nagyon is helytálló.


Cserna Zoltán ifj.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu