2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,581,315  ·  Online: 95
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Ismerjük meg hazánk madarait! Egy telhetetlen halászmadár. A kárókatona
Nyomtatható változat!

.

Decemberben, a karácsonyi időben a legtöbben halat tesznek az asztalra. A halas szakboltokban, áruházakban kapható halak döntő része a tógazdaságokból kerül a pultokra. Nem is gondoljuk, hogy amíg a leggyakrabban a 3 nyaras halak áruhalként a kereskedelmi forgalomba kerülnek, még a tógazdaságokban is számos tényező veszélyezteti a termelés biztonságát. Ezek közül van egy madár, amely nemcsak decemberben, hanem egész élete során halat eszik, kisebbet és nagyobbat egyaránt – a kárókatona, más nevén a kormorán. Egész évben láthatjuk, de télen egy-egy nyílt, halas víz mentén akár nagyobb csapatokban is gyülekezhet.

Elterjedése

A kárókatona széles elterjedésű faj, mindössze Dél- és Közép-Amerikából hiányzik. Az áreája kiterjed Európa és Ázsia jelentős részére, előfordul Grönlandon, Afrika nagy részén, Ausztráliában és Új-Zélandon. Nagy kiterjedésű áreáján belül eddig 7 alfaját írták le, amelyekből 4 palearktikumi elterjedésű. A törzsalak (Ph. carbo carbo) kontinensünkön a Balti-tenger mentén, valamint az atlantikus tengerpartok mentén költ. Hazánkban, valamint DK-Európában, Ázsia jelentős részén a fehér hastollazatú Ph. carbo sinensis alfaj fészkel. A két európai alfaj fészkelési szokásai jelentősen eltérnek. Míg a törzsalak egyedei többnyire a tengerpartok szikláin, homokdűnéken költenek, addig a sinensis alfaj tagjai többnyire folyók mentén, tavak, mocsarak környékén élnek, és általában telepesen fákon fészkelnek.

Leírása

A kárókatona nagy termetű, sötét tollazatú madár. A fej, nyak, begy és hát fekete, némileg interferáló fémes zöldes színnel. Az öreg madarak arcrésze, toroktájéka fehér, ahogyan Herman Ottó ékes fogalmazásban írja: „Nyáron torka és pofája fehér, a fej többi része fekete érczfényű, a torkon és a nyakon a tollazat sörényszerű.“ Az idős madarak hastollazata is fekete, a fiataloké azonban fehéres vagy egészen fehér, olykor fehéren foltos. Az ivarérett madarakon tavasszal némi nászruha is jellemző „a nyakon sok fehér tollal vegyítve, a czupákon fehér gatya. Őszkor ezt a díszt elhányja s a torka is kifeketedik“. A csőr hosszú, a töve erős, a felső káva vége kampós, az alsó káva kés alakú, a csőrtő tágulékony és tollatlan. A lábujjak között teljes úszóhártya feszül, a hüvelykujj oldalra áll. A lába a testhez képest is nagy, a csüd rövid, erőteljes. A farktollai merevek, hosszúak, ék alakúak.

Életmódja

A kárókatona igazi vízimadár, kiválóan úszik és bukik. Úszás közben a teste mélyen a vízbe merül, miközben a fejét illetve a csőrét felfelé tartja. A vízben akár 15-20 méter mélyre is lebukhat és akár 1-2 percig is a víz alatt maradhat. A vízből felbukva rövid idő után ismét lebukik halakat kergetve. Azokban a halastavakban, ahol kisebb termetű halak („nyújtó tavak“) nagyobb tömegben vannak, a kormoránok. Számukra a legkedvezőbb táplálékméretet a 15-20 cm-es halak jelentik, de ennél nagyobb egyedeket is képesek lenyelni. Torokzacskójuk rendkívül tágulékony, ami egyszerre akár több hal befogadására is alkalmas. Vizsgálataink során találtunk már olyan egyedeket, amelyekben akár 3 nagyobb hal is volt. A halak fajában nem válogat, törpeharcsa, süllő, ezüstkárász éppen úgy előfordul, mint ponty, busafajok vagy keszegfélék. A Duna mentén halászó madarak előszeretettel ritkítják a kecsege- és márnaállományt. A halászatban kitartó, sikertelen vízbe bukás után feljön a felszínre, majd ismét lebukik. Ezt akár hosszú ideig ismételi, amíg zsákmányt szerez. A halászat után a kárókatonák széttárt szárnnyal szárítkoznak, mert tollazatukat nem tudják bekenni a fartőmirigyük váladékával, hiszen ez náluk fejletlen. Ezért egy idő után a tollazatuk átnedvesedik, amit a szárny széttárásával szárítanak.
A hazai állomány döntően fákon költ, magasan, telepesen. A fészektelepeket éveken keresztül használják, tatarozva az előző évi fészket. A teljes fészekaljat 3-4 hosszúkás, zöldes színű tojás jelenti.
A gallyfészek mintegy 50-60 cm átmérőjű. gyakran vegyes fészektelepen költ, más vízimadarak társaságában (pl.: bakcsó, üstökös gém, kiskócsag). A nagyobb, régebbi telepeken a madarak maró ürüléke elpusztítja a fészektartó fákat, ezek összeroskadása esetén fészkelőként akár a nádasokba kényszerülnek. Hazánkban klasszikus költőhelye a Kis-Balaton, a Tisza ártéri ligeterdei, a Duna és a Dráva egyes térségei. A Hortobágyon vegyes gémtelepekben fészkel nádasokban.
Hazánkban az elmúlt évszázadban kárókatona állománya erősen fluktuált.
A XX. század első felében csaknem teljesen kipusztult, az 1950-es években csak a Kis-Balaton térségében fészkelt néhány pár. Később a faj törvényes védelmet kapott. Védettségének köszönhetően a hazai költő állomány lassú növekedésnek indult, majd az 1990-es évek végétől jelentősen gyarapodott a hazai populáció létszáma. A hazai törvényes védelmét eltörölték, de 2001 óta európai uniós védelme miatt névleges, 1000 forintos természetvédelmi értéket kapott. Termelő tógazdaságok területén engedéllyel létszáma gyéríthető, vagy riasztható.
A hazai fészkelő állomány több ezer párra tehető, de ezek kiegészülhetnek, elsősorban ősszel és télen az északabbról érkező példányokkal. Gyűrűs példányok kézre kerülése alapján tudható, hogy a Kárpát-medencébe Németországból, a Baltikumról, Lengyelországból és Skandinávia délebbi területeiről, valamint Oroszországból érkezik jelentősebb számú madár. Késő ősszel és télen akár több tízezer példányra is tehető a hazánkban időző madarak száma. Természetes vizeinkben élő halállományra, valamint a tógazdaságokban lévő halakra jelentős veszélyeztető tényező ez a sok madár.
A kárókatona egy ügyes halászmadár. Kevés kisebb hal tud kitérni a madár elől. A nagyobb halakat éles, hegyes csőrével megsebzi, de ezek közül nem mindet zsákmányolja ténylegesen. Ahol vadászszák, nagyon hamar megtanulja a biztonságos távolság betartását. Alkalmazkodóképessége, kiváló úszótudománya, kitartása igazi halászmadárrá, ez által a halastavak rémévé teszi!

Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, MÉK
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu