2019. október 14. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,577,018  ·  Online: 77
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A fecskepapagáj
Nyomtatható változat!

Lathamus nemzetség (Lesson). Különös nemzetség, amelyik átmenetet képez a laposfarkú papagájok és a lórik között - ecsetszerű nyelvük és csúcsban végződő szárnyuk miatt e madarak evolúciójuk során valószínűleg a lórik felé gravitálnak -, csőrük finom, felső kávájukon fogkimetszéssel. A nemek nehezen különíthetők el. Egyetlen faj tartozik ide: a fecskepapagáj. Lathamus discolor (White) - Schwalbensittich - Swift parrot

Leírás: hossza 25 cm, alapszíne zöld, hasi felületén sárgásabb árnyalattal. Homlokán vörös folt van, feje teteje kék, kantárja sárgás, arca és torka vörös. A szárnya 12 cm hosszú, a kis szárnyfedői vörösek, az evezők külső zászlói kékek, a legbelsőbb karevezőinek külső zászlóinak csúcsa, az alsó szárnyfedői és farkfedői vörösek. Farka 12 cm hosszú, fakó barnásvörös. Írisze sárga, csőre 1,3 cm hosszú, sötét szaruszínű, lába barnás.

A tojó arcán és alsó farkfedőin a vörös szín haloványabb és kisebb kiterjedésű, írisze barnás, szárnyszalagja jól látható. A fiatalok színei halványabbak, a tojóra hasonlítanak, arcukon, torkukon, alsó farokfedőiken kevesebb a vörös, szárnyszalagjuk jól látható, az íriszük barna.

Élőhelye: DK-Ausztrália, (DK-Queenslandtól Dél-Ausztrália dél-keleti részéig) Tasmania és a Bass-szoros nagyobb szigetei.

Életmódja: Vonuló madár, augusztus-szeptember táján átrepüli a Bass-szorost, annak szigetein vagy Tasmanián költ, majd a tavaszi hónapokban visszarepül a kontinensre. Kisebb-nagyobb csapatokat alkotva látogatja a városok utcáit, kertjeiben, parkjaiban lévő virágzó fákat. Tápláléka: nektár, virágpor, gyümölcsök, bogyók, növényi részek, rovarok és azok lárvái. Röpte gyors és iránytartó, közben hallatja magas, élesen csengő hangját. Költésének ideje: szeptember-október, odú gyanánt Eucalyptusfa ürege szolgál, fészekalja 3-5 tojás, ezek méretei: 24,5x20,5 mm, a kotlási idő 20 nap körül: a tojó egyedül költ, a kirepülési idő 5-6 hét.

Tartása: Tágas voliert igényel, a már beszoktatott madár fagymentes helyen átteleltethető. Táplálása: mézzel kevert főtt rizs, lekvár, édes gyümölcsök, tejbegríz, zöldeleség, magvak, lisztkukac. Költési időn kívül más madarakkal, pl. nimfapapagájjal együtt tarthatjuk. Szívesen fürdik és rágcsál friss ágakat.

Tenyésztése: 1882-ben, Franciaországban sikerült először költésre bírni. Ajánlott odú: 18x18x35 cm, 6 cm-es röpnyílással. Egy évben kétszer, kolóniában is költ, ilyenkor több odú felszerelése célszerű, a fiatalok kirepülés után 3 héttel önállóak.

Dr. Romhányi Attila (Budapest)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu