.

A városi élet megváltoztatja a feketerigók „személyiségét“

A városi emberek általánosságban véve nyitottabbak a változásra, az új dolgokra, mint a vidékiek. Úgy tűnik, a városi életet magukévá tevő állatoknál hasonló változások figyelhetők meg. A Max Planck Intézet ornitológiai részlegének kutatói Radolfzellben most igazolták egy kísérlettel, amelyben városi és vidéki kézzel nevelt feketerigókat vizsgáltak, hogy a vidékiek kevésbé kíváncsi természetűek, mint városi társaik. Emellett az ismeretlen ingerek jobban megijesztik őket. Ezt azt jelzi, hogy a madarak nemcsak egyszerűen hozzá igazodnak a városi környezethez, hanem a városi lét generációról generációra bizonyos személyiségjegyeket felerősít az egyedekben, ami összességében megváltoztatja az állatok tulajdonságait.
A háziállat tartók mindig is tudták, hogy az állatoknak van „személyisége“ csak az adott egyedre vonatkozó tulajdonságai.

.............

„Fészekhagyó“ sárgarigók

Nemrég az egyik szomszédunk átjött egy kismadarat szorongatva a kezében a következő mondattal: „Ez a madárka kiesett a fészekből a kertünkben. Olyan magasan van a fészek, hogy egyikünk sem mert felmászni. Maguk úgy is értenek a madarakhoz, csináljanak már vele valamit.“
Az élénken sárgálló farktollakból következtettünk, hogy bizonyára egy sárgarigó fiókáról (oriolus oriolus) van szó. Számomra igazi kuriózum volt egy ilyen madarat látni, hiszen a népi elnevezésből ismert „érik-a-dió“ hangot gyakran hallom az erdőből, de csak néhány évente sikerül egyet megpillantanom közülük. Ráadásul idén különösen sokan lehetnek, mert egy falubéli barátom is talált két fiókát a munkahelye előtti magas nyárfa alatt. A két fióka (Sanyi és Géza) azóta ott ül egy felcimkézett ágon a mezőgazdasági termékeket árusító bolt bejárata előtt (szerintem azóta jelentősen nőtt a bolt forgalma, mert mindenki a csodájára jár).
Táplálékként összegyűjtünk a kertben mindenféle rovart, illetve alkalmazzuk a megfelelő méretű bogyós gyümölcsöket (ribizli, faeper, stb.).
 

...........

Mihalec Gábor
Sándorfalva