2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,578,834  ·  Online: 104
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Távoli tájak madarai
Nyomtatható változat!

Egy liba Egyiptomból

A nílusi lúd

Nem kevés azoknak a madaraknak a száma, amelyeket eredeti élőhelyéről díszmadárként vittek a Föld más kontinensére, ahol ezeket tenyésztésbe is fogták. Óhatatlan, hogy az így létrejött mesterséges populációk több-kevesebb egyede megszökött, kikerült a szabad természetbe. Ha az élőhelyi feltételek alkalmasnak bizonyultak, az egykor díszmadárként más élőhelyre került madarak meghonosodtak önfenntartó állományokat hoztak létre. Az idegenhonos fajok sokszor az őshonos fajok rovására terjeszkedtek. Ez történt írásunk alanyával, a nílusi lúddal is. A XVIII. századig eredeti élőhelyén jelentősebb állományokban élt, majd miután díszmadárként elkerült Európába, kivadult állományai az öreg kontinens számos területén állandósult populációkat hoztak létre.

 

A nílusi lúd eredeti őshazája Afrika, a Nílus völgy, a folyó alsó szakaszától a felső forrásvidékig. Az ősi egyiptomi hieroglifákon számos helyen megjelenik a nílusi lúd alakja, szimbóluma, hiszen az ókorban az egyiptomiak szent állatként tisztelték, igaz később háziasították és a húsát is fogyasztották, majd egyes források szerint különösen agresszív természete miatt istencsapásnak is tartották. Jelenleg állományai jobbára Kelet- és Dél-Afrikában ismertek, utóbbi régióban az elszaporodott egyedek érzékeny veszteségeket okozhatnak különböző termesztett növények szemterméseiben.
A madarat látványos megjelenése kedvelt díszmadárrá tette, e célból a XVIII. században az Egyesült Királyságba telepítették, jómódúak parkjainak díszeként tartották. Az már később derült ki, hogy ugyan viszonylag könnyen tartható, szaporítható, de más, hasonló életmódú madarakkal szemben – főként a költési szezonban – erősen agresszívvá válik.

.............

 

Szöveg és képek:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem MÉK,
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu