2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,632  ·  Online: 92
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Egy inváziós kúpos csőrű
Nyomtatható változat!

.

Bár a 2013. június közepén ránk tört hőségben nagyon valószínűtlennek és még távolibbnak tűnt a tél, s a nagy nyári strandolás közepette a hólapátokra sem szívesen gondol(t)unk, most mégis egy olyan pintyfélét szeretnék a Tisztelt Olvasóknak bemutatni, mellyel jobbára a leghidegebb hónapokban találkozhatunk, feltéve, ha Fortuna Istennő is a kegyeinkben jár. Az Északi sarkvidék egyik holarktikus faunaeleméről beszélek, s ő nem más, mint a zsezse (Acanthis flammea). Ez a felettébb dekoratív pinty hazánkat inváziószerűen keresi fel telelés céljából, legjelentősebb beáramlásai a XX. századból 1948/49, 1972/73, 1977/78, 1981/82, 1985/86, 1995/96 teléről ismeretesek. Rendszerint nem nagy példányszámban érkezik, zömében inkább 3-10 példányos kis csapatokban mutatkozik, ritkábban 25-35 főt alkotnak egyedei, de nagyon kivételesen 300 főt megközelítő csapattal is összefuthat a szerencsés madármegfigyelő. Madarunk amúgy rendszertelenül vonul, a téli szűkös táplálékkínálat azonban nagy inváziós megmozdulásokra késztetheti, s ha a nyírfélék csekély makkterméssel bírnak, az északi állományok madarai akár a Mediterrániumig is elhatolhatnak.
Magyarországot az első példányok szeptember végén érik el (a gyűrűzések tanúsága szerint norvég és orosz gyűrűs zsezsék bizonyítottan telelnek kis hazánkban), a megfigyelések száma decemberben és januárban a leggyakoribb. Március végétől ismét gyérül számuk, míg április derekán az utolsók is elvonulnak tőlünk. Kis csapataik szívesen társulnak a csízekhez, tengelicekhez, nem egyszer mezei katáng, és bogáncsbokrokon „egyensúlyozva“, de megfigyelések szerint az inváziós években hozzánk látogató zsezsék leginkább homogén csapatokat alkotnak.
A nálunk telelők jobbára a nyírfák termését fogyasztják előszeretettel (egyes népi elnevezésük talán nem véletlenül nyíri csíz, máshol nyíri zsezse), melyek megszerzéséért az ágvégeken papagájokat megszégyenítő ügyességgel képesek csimpaszkodni. Fészkelő hazájukban a kedvenc táplálékuk a törpenyír-, és égerfák termése, finnországi kutatások vizsgálatai alapján az öreg madarak több mint 80%-ban a törpenyír magját fogyasztják. Tavasz végén gyenge hajtásokat, rügyeket is csipegetnek, nyár végén, pontosabban inkább augusztus elején azonban tetemesen megnő a rovarfogyasztásuk (legyek, szúnyogok, levéltetvek, poloskák), ami a fiatal madarak esetében elérheti akár a 90%-ot is. Aztán a nyolcadik hónap végére ismét megnő a gyommagfogyasztásuk.
Tudomásom szerint nálunk még nem találták fészkelve, de hozzánk legközelebb, Ausztriában azonban 20 000 – 25 000 pár is költhet a neki megfelelő élőhelyeken.
A zsezse Európai állományát a szakemberek kb. 1,5 millióra becsülik, melyhez Oroszországból további 10 millió pár társul.
Mutációi közül legismertebbek az achát, barna, izabell, kobalt. Felsorolni is nehéz, milyen rokon fajokkal sikerült már a zsezsét keresztezni, ezek legtöbbjét a www.birdmine.be weboldalon, csodás fotók tucatjain mi magunk is megcsodálhatjuk. Legmutatósabbak azonban egyértelműen azok a hibridek, legalábbis számomra, ahol a keresztezésbe bevont másik faj is mutatja testén a piros színt, tehát a kenderike, tengelic, mexikói pirók, süvöltő, kapucinus csíz.
Több más valódi pintyfélével egyetemben a zsezsét is 1758-ban írta le a neves svéd természettudós, Carl von Linneaus (Linné), akkor még Fringilla flammea tudományos névvel felruházva őt. Nézzük meg hát alaposan ezt a többnyire feslett tollruhájában is elbűvölően szép kúpos csőrűt, nem feledve azt a tényt, hogy az Európai Uniós tagállamokkal ellentétben Magyarországon a zsezse védett, tartása és tenyésztése engedélyhez kötött, eszmei értéke pedig nem kevesebb, mint 25 000 forint.

 

Zsezse
(Acanthis flammea)

Politipikus faj, 4 alfajjal képviseltetve magát zömében Skandináviában, de főként az északi sarkkör mentén.
Acanthis flammea flammea, lisztes zsezse (törzsalak): Skandináviában széles sávban, a Balti köztársaságokban; Németország dél-keleti része, valamint Lengyelország, nem utolsó sorban szinte egész Szovjetunió, Mongólia, Mandzsúria, Szahalin-szigetek, Alaszka és Észak-Kanada.
Acanthis flammea rostrata, Grönlandi zsezse: Keleti Baffin-sziget, Labrador, valamint Grönland nyugati és déli része.
Acanthis flammea islandica: Izland
Acanthis flammea cabaret, barna zsezse: Brit-szigeteken szakaszosan, keletre Dél-Norvégia, Dánia, Belgium, Észak-Franciaország, Németország és Csehszlovákia egyes részei, valamint a svájci Alpok. Behurcolták őt Új-Zélandra, ahonnan azóta átterjedt a Campbell Macquarie szigetre, és sok más szubantarktikus szigetre is.

Meghatározása

Testhossza (flammea) 12,5-14 cm, cabaret esetében ez 11,5-12,5 cm.
Az ismert alfajok közt a cabaret a legkisebb.
A törzsalak hím szárnyhossza 70-81 mm, tojóé 67-78 mm, kormánytollak 49-58 mm, csüdhossz 14-16 mm.
A hím csőrhossza a koponyától mérve 8,5-10,5 mm, tojónál 8-10 mm.
Cabaret hím szárnyhossza 67-76 mm, tojóé 63-73 mm, farok tollak hossza 47-55 mm, csüdhossz 13-15 mm, csőrhossz az ominózus alfaj hímjénél és természetesen a koponyától mérve 8-10 mm, míg a tojóé 7,5-9,5 mm.
Rostrata hím szárnyhossza 72-82,5 mm, tojójánál 75-81 mm-es hosszt mértek, farok tollak hossza 56-63 mm, csüd 15-17 mm, csőrének hosszmérete 8-11 mm.
Islandica hím szárnyhossza 74-82 mm, tojónál ez 72-81 mm, farok hossz 55-64 mm, csőrhossz 8-10 mm.
Flammea hímek mért testtömege 11-14 gramm, tojónál ez 11-17 gramm.
Bár alfajai színüket figyelembe véve eltérhetnek a törzsalaktól, első ránézésre madarunk egy kicsiny, barnát vagy szürkés-barnát mutató pinty, erőteljes sötét csíkozással (eltekintve a nagy egyedi változatosságra képes islandica alfajtól), egy, a fajra nagyon is jellemző fémesen csengő hívóhanggal és énekkel. Homlokától felfelé a fejtető élénkvörös, álla fekete, farcsíkja rendszerint halvány rózsaszínes, vagy rózsaszínnel elegyített barna, néha csak barna, a rózsaszín minden jele nélkül. Mellének színe homogén rózsaszín, egyes esetekben mosott, kifakult vöröses rózsaszín (ez nem minden tojónál mutatkozik meg). Testének alsó oldala fehéres, változó mennyiségű sötét csíkozással a mellen és lágyékrészen.

 

...............


Cserna Zoltán ifj.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Peter Clement, Alan Harris and John Davis:
FINCHES AND SPARROWS
Helm Identification Guides 1999.
Lars Svensson: Útmutató az európai énekesmadarak határozásához 1992.
Haraszthy László: Magyarország fészkelő madarai 1984.
Schmidt Egon: Madárlexikon 2000. (Anno kiadó)
Magyar Madárvonulási Atlasz 2009.
(Kossuth Kiadó)
A Hortobágy madárvilága 2004.
(Hortobágy Természetvédelmi Egyesület)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu