2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,579,203  ·  Online: 66
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A gyémántpinty színváltozatai
Nyomtatható változat!

A tenyésztőket 1976-ban megörvendeztette a sárga farcsíkú mutáció megjelenése. Akkor még ez a szín inkább a rozsdavörös és narancssárga szín közötti átmenet volt. De a szívós és kitartó tenyésztői munka következtében ez a szín mára sötétsárga lett. A csőr narancssárga. A sárga farcsíkú mutáció a vadszínnel szemben receszíven öröklődik. A fészekaljban már két hét múlva látható, hogy van-e sárga farkcsíkú fióka.

Barna színmutáció. A vad színnel szemben kifejezetten világos szárny jellemző. Az első párok 1979-ből származtak. A tenyésztők által nem kifejezetten megbecsült, szűk körben ismert e színváltozat.

Öröklődés: Mindkét előző színváltozatra a receszív - domináns öröklődésmenet ismeretében a következő:
(S: sárgafarcsíkú N: normál, Ns: normál, sárgafarcsíkú hordozó. X: keresztezve
S x S = 100% S
S x N = 100% N (sárga hordozó, a génpár egyike a domináns N gént, míg a másik a receszív S farcsíkért felelős gént tartalmazza)

S x Ns = 50% S , 50% Ns
Ns x Ns = 25%S, 25% N, 25% Ns

A barnaszárnyú mutáció bár izabell hátúnak tűnik (!) nem nemhez kötött öröklődésű! Az előbbiek (domináns - receszív öröklődés) jellemző erre a színváltozatra is.

Az izabell öröklődése nemi kromoszómához kötött, mégpedig az X kromoszómához. Miután a tojók kromoszóma konstellációja XY és a hímeké XX (az emberrel ellentétben), a tojók színe mindig az Y kromoszómához társuló. Így normál tojó és heterozigóta hím (egyik kromoszómán normál a másikon izabell gént hordoz) utódjai: 25% normál hím, 25% normál (de hordozó) hím, 25% normál tojó, 25% izabell tojó. Ha izabell a hím, a génpár mindkét tagja izabell receszív gént tartalmaz. A hím az öröklődés szempontjából úgynevezett egyöntetű homozigóta + normál tojó: 50% normál, izabell hordozó hím, 50% izabell tojó.

Izabell hím + izabell tojó >> 100% izabell madarak (50% tojó, 50% hím).

Várható színváltozatok

Az ékfarkú és a szakálas amandinához hasonlóan az izabell szín kivilágosítása fehérré a jelenlegi tenyésztői cél. Időnként fehér tollakat tartalmazó tollruhájú egyedekről érkeznek jelentések (BIRD magazin), de stabil tarka törzs közlésre még nem került.

Dr. Vörös Zéta András (Zalaegerszeg)

Forrásmunkák: Wolfgang Fischer : Australische Prachtfinken és H. Rogers: Das Buch der Stubenvögel cikkek

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu