2019. október 15. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,577,833  ·  Online: 101
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A gyűrűzésről
Nyomtatható változat!

.

Hogy fontos-e madaraink zártgyűrűvel való ellátása, sok embert vitára késztet. Persze a legtöbben ellene vannak. A magyarázatok a legkülönfélébbek. Sokan azért nem gyűrűznek – elmondásuk szerint –, mert „már többször előfordult, hogy felakadt ennél fogva a madár, és elpusztult.“ Először is elég probléma, hogy a madárra veszélyes dolgok vannak a röpdében, kalitkában, amiben a madár felakadhat! Úgy gondolom, ezt azok az emberek állítják, akik még nem is láttak közelről gyűrűt a madár lábán, legalábbis megfelelőt nem! Mivel ezeket a gyűrűket 0,5 milliméterenként gyártják (4 mm-ig pedig még kisebb méret eltérések vannak), így minden madárnak van megfelelő. De ha még az „előírtnál“ egy mérettel nagyobbat teszünk – félve attól, hogy rászorul a madár lábára –, akkor sem kell aggódni a felakadástól, megfelelő helyen semmiképp!
Aztán a másik nagy ellenérv, hogy „a szülők otthagyják a fészket a fiókák kiemelése miatt“. Abba már bele sem gondolok, hogy ezek szerint az odút sem takarítják egész költésidőszakban. Ha pedig mégis, akkor érdemes – sőt ajánlatos – ezt a gyűrűzés időszakára időzíteni, mivel akkorra már jól telerondították az odút, de még jó darabig ott fognak maradni. Egyébként mi sem bizonyítja jobban, hogy nem szokott komoly probléma adódni a gyűrűzés miatt, hogy a külföldi börzéken már nem is találkozunk zárt gyűrű nélküli madárral. Viszont azért akad olyan érv is, hogy „ők szeretnének gyűrűzni, de nem tudnak beszerezni gyűrűt.“ Ezzel sem tudok egyet érteni, bár tudom, hogy azért nem egyszerű hozzájutni. Nem szeretnék senkit reklámozni (és ellen reklámozni sem), de azért foglalkoznak néhányan gyűrűkészítéssel, és aki megfordul a börzéken, biztos rájuk talál. De ha nem, akkor kérdezzen meg valakit, aki már megoldotta a beszerzést. Igaz, néha nehézkesen megy a rendelés, de börzéken kapható „sima“ évszámos, sorszámos gyűrű is. Előző megjegyzésemmel nem szeretnék leminősíteni egy gyűrűkészítőt sem, de tény hogy már mindegyiknél (akinél rendeltem) volt már valami probléma vagy fennakadás.
Ezek a gondok persze a különleges kéréseink miatt is és a „szigorú rendelési szabályok „miatt alakultak ki. Nem kell ezt ennyire megbonyolítani. A lehető legfontosabb adat, aminek rajta kell lennie, az évszám. Hogy pontosan minek kell a gyűrűn szerepelni, az természetesen több helyen olvasható, de én is szeretném megismételni. Az ország kódja (jelen esetben: H), az egyesület kódja (mondjuk 11), aki nem egyesületi tag az 00-át ír, aztán a tenyésztői szám (ha a tag mondjuk „0017“ – a nullákat el lehet hagyni – nem citeses madaraknál!), az évszám utolsó két karaktere (mondjuk 11) és egy sorszám (mondjuk 001). Tehát kb. így néz ki egy „szabályos“ gyűrű: H11 0017 11 001. Itt szeretnék egy fontos dolgot megemlíteni, és visszatérek a gyűrűn olvasható karakterekhez. Azért fontos a gyűrűzés, hogy azonosítható legyen a madár. Ebből lehet tudni, hogy mikor és kinél született (persze csak akkor, ha nem történik csalás).
Ha nem egyesületi tag valaki, akkor legcélszerűbb a monogramot bele üttetni a gyűrűbe. De ez még gondot okozhat az azonosításnál, mivel lehet két vagy több azonos monogram. Nem akarok kampányolni az egyesületek mellett, de azt mondom, érdemes csatlakozni valamelyikhez. Ha másért nem, azért, mert az ott kapott tenyésztői számon keresztül elérhető a tenyésztő. Vagy lehet kérni az illetékes Természetvédelmi Hivataltól gyűrűszámot, ha jól tudom, ez ingyenes.
Hogy egy kis kedvet csináljak, leírok egy történetet. (Bár nem egyedüli az eset.) Egy ismerősömhöz egy nap beállítottak, hogy
visszahozták elveszett nagy értékű papagáját.
Ő csak csodálkozott, hiszen már régen eladta egykori madarát (mint később kiderült, az új tulaj elengedte). Viszont a rajta lévő gyűrűből kinyomozták a tenyésztőt, és így hozzá került az elveszett madár! Ez lehet, hogy ritka, de előfordul.
Tenyésztés során elengedhetetlen, hogy a madarak azonosíthatóak legyenek, nehogy testvér vagy rokon párokat állítsunk össze. Ha már eljutottunk addig, hogy zárt gyűrűvel látjuk el madarainkat, akkor érdemes vezetni egy naplót, hogy melyik madár melyik pártól született. Így később sem okoz problémát nem rokon pár kialakítása. Egy további előny az azonosítóval ellátott gyűrű hasonlításával kapcsolatban, hogy a későbbiek folyamán nem vásárolunk vissza nálunk született madarat „vérfrissítés“ céljából.
Többször találkoztam már olyannal, hogy mindenféle drótot hajtogattak a madár lábára jelölés céljából. Sajnos ezek a drótok azok, amik igazán veszélyesek lehetnek. A madarak utólagos gyűrűzésére is vannak „szabványos“ megoldások! Úgy mint jelölő gyűrű és az úgynevezett utólagos zártgyűrű. A jelölő gyűrűket csak kevésbé aktív madarakra érdemes rakni, mivel könnyen leszedik magukról. Szerencsére ezekből is létezik már olyan, amit felrakás után össze lehet pattintani, így nem bírják eltávolítani.
Az úgynevezett utólagos zártgyűrűből kétféle létezik (legalábbis én csak ezeket ismerem). Az első (és egyszerűbb) úgy néz ki, hogy egy helyen el van vágva, és a vágással szemben el van gyengítve a gyűrű, ami két szétnyitást és egy összecsukást bír ki, utána eltörik. Tehát először szétnyitom, aztán ráhelyezem a madár lábára. Utána már csak maximum egyszer tudom levenni, ha valami gond van (de nem szokott). Tehát később nem helyezhető át másik madárra. Tapasztalataim szerint ez a fajta nem jó aratingákra és barátpapagájokra, mert ők leszedik.
A másik ilyen gyűrű, ami hasonló az előzőhöz, de nincs elgyengítve, hanem összenyomás után egy stifttel van rögzítve, ami roncsolás nélkül nem távolítható el többet. Ezeket a gyűrűket olyankor szoktuk (szoktam) alkalmazni, amikor ivar-bevizsgálni szeretnénk a madarat, de persze nincs rajta zártgyűrű. Szóval azt hiszem elég sok dolgot sikerült megosztanom hasonlóképpen „kezdő“ madarásztársaimmal a gyűrűzéssel kapcsolatban, de ettől persze sokkal többet lehetne beszélni a témáról.
A lényeg – ha szükséges –, ne szégyelljünk segítséget kérni, és gyűrűzzünk!

www.mdposz.hu
Nagy Ferenc Albertirsa

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu