2019. október 20. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,581,768  ·  Online: 79
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Vándorfüzikék Magyarországon
Nyomtatható változat!

.

A vándorfüzike (Phylloscopus inornatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj. Monotipikus faj. Költőterülete Szibériában az Urál hegységtől K-re az Ohotszki- és Japán-tenger partvidékéig, délre É-Mongóliáig, a Tien-san és a Hindukus hegység északi lejtőiig terjed. Fészkelőterülete régiónkkal az Északi-Urál vonalában, a Pecsora felső szakaszánál érintkezik. Zárt állományú nyír, nyár, fűz fajokból álló erdős élőhelyeken költ. Őszi vonulása augusztus végén kezdődik. A madarak egy része DK-i, másik része DNy-i irányt követve éri el DK-Ázsiában fekvő telelőterületeit. Vonulási időszakban elsősorban tavak és folyók menti bokrosokban, erdőkben fordul elő. Mozgékony, szárnyát gyakran meg-megrebbenti. Gyakran más füzikék és királykák társaságában mutatkozik. Európában a legtöbb példányt az őszi vonulás idején, október első felében figyelték meg; bár ritka, a K-i kóborlók közül mégis a leggyakoribb ázsiai énekesmadár. Bár e faj példányai is valószínűleg időjárási anomáliák és vonulási iránytévesztés miatt vetődtek az eredeti telelőterülettel ellentétes irányban lévő európai területekre, a Brit-szigeteken állandósult egy sikeresen áttelelő, és ide rendszeresen visszatérő állomány.
Magyarországon ritka őszi kóborló (szeptember vége – november eleje). Első hazai regisztrált megjelenése 1989. október 8-án történt Egerszalókon (Laskó), 1 juv. gyűrűzött példány, gyűrűző: Fitala Cs. Azóta további 25 megfigyelési adata van a fajnak a birding.hu adatbázisa szerint. Főleg gyűrűzött példányokról van szó. 2007-ig elszórtan volt pár évente 1-1 adata, 2007-től 2-4 adat is van minden évben, a 2009-es évet leszámítva, amikor is nem került hálóba vagy távcső elé a faj.
2013-ban mindösszesen öt, az eddigi legtöbb megfigyelése van a vándorfüzikének, ebből három példány madárgyűrűzés alkalmával lett azonosítva (Tömörd, Ócsa, Homokmény), a további két adat terepi megfigyelésen alapul. Mivel a vándorfüzike leírásköteles faj, a Nomenclator Bizottságnak kell hitelesítenie a megfigyelési adatokat. A Nomenclator Bizottság szervezetileg a Magyar Madártani Egyesülethez (MME) tartozó, ám szakmailag önálló és független szervezet, melynek fő célja Magyarországon újonnan vagy ritkán előforduló madárfajok, alfajok és fészkelők adatainak tudományos igényű hitelesítése és nyilvántartása, hogy azok a későbbiekben egységesen feldolgozhatók legyenek. Működése a terepmadarászok által beküldött leírásokra és dokumentációkra épül. A Bizottság másik fő feladata Magyarország madarainak névjegyzékének aktualizálása és megjelentetése. A Bizottság taxonómiai kérdésekben követi az Association of European Records and Rarities Committees (A.E.R.C.) taxonómiai állásfoglalásait, mellyel szoros kapcsolatot ápol.
Meghatározása: Hossza: 9-10,5 cm. Sokszor hívóhangjával vonja magára a figyelmet. Kisebb és fürgébb mozgású, mint a csilpcsalp, felül szürkészöld, alul piszkosfehér, lába középbarna. Hosszú, markáns szemöldöksávja világossárga, szemsávja sötét. A nagyfedőkön húzódó, széles szárnycsík sárgásfehér (erősen elüt környezetének sötét színétől); a középfedőkön egy rövidebb, kevésbé feltűnő második csík is látható. Vállevezőinek (főként a két rövidebbnek) sötét tollközepe és sárgásfehér szegélye a határozáskor a sárga füzikét kizárja. A fejtető oldala néha kissé sötétebb szürkészöld, ilyenkor úgy tűnik, különösen a tarkón, mintha világos fejtetősávja lenne (lásd a himalájai füzikét is).
Hangja: Gyakran szól. Leggyakoribb hívóhangja hangos, átható, magas „szuíszt“ vagy „tszuíszt“ fütty, amely hangulatában a fenyvescinegére emlékeztet, bár magasabb fekvésű, a végén tisztábban emelkedő és egyenletes (a fenyvescinege a hangmagasság tekintetében gyakran variál). Néhány bizonytalan, finom hangból álló „tszöví, szöszöví…szövísz“ éneke kissé a császármadár hangjára emlékeztet.

Összeállította:
Dr. Dezső Péter
Fotó: Sarlós Dávid

Források:

www.birding.hu
MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG (2008): Magyarország madarainak
névjegyzéke. Nomenclator avium Hungariae. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 278p.
Csörgő, T., Z. Karcza, G. Halmos, G. Magyar, J. Gyurácz, T. Szép,
A. Schmidt, A., Bankovics, and E. Schmidt, editors. 2009. Magyar Madárvonulási Atlasz. Kossuth Kiadó, Budapest.
Lars Svensson, Killian Mullarney, Dan Zetterström: Madárhatározó, Második átdolgozott kiadás. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu