2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,581,314  ·  Online: 92
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Halászsas - a tökéletes halvadász
Nyomtatható változat!

.

A halászsas (Pandion haliaetus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjéhez tartozó halászsasfélék (Pandionidae) családjának egyetlen képviselője.
Kozmopolita elterjedésű, politipikus faj 4 alfajjal. Európában a törzsalak fordul elő. Skandináviában, a balti államokban, Fehéroroszországban, Lengyelországban, Németországban, a Brit-szigeteken, Franciaországban, és kis számban az Ibériai-félszigeten is költ. Oroszországban hatalmas területen fészkel. Elterjedési területe keleten eléri a Szahalin-félszigetet, és egészen elhúzódik Ausztrália partjaiig.
Európában a világállomány negyede, 7,6-11 ezer pár költ. Földrészünkön 1970 és 1990 között állománya növekedett. 1990 és 2000 között a legtöbb helyen szintén emelkedett a fészkelő párok száma. Teljes világállománya alapján a mérsékelten növekedő számú fajok közé tartozik.
Hosszú távú vonuló. A skandináv költőállomány a telet a Mauritánia és Gambia között elterülő területeken tölti. A gyűrűzési adatok, megfigyelések és műholdas nyomkövetéssel végzett vizsgálatok alapján tudjuk, hogy a svéd madarak a telelőterületükre átlagosan 6742 km-t repülve 45 nap alatt teszik meg. A tojók a költőterületet 2-3 héttel hamarabb hagyják el, mint a hímek és a fiatalok. A vonulási úton pihenőhelyeken megállhatnak hosszabb időkre is. Az átlagos vonulási sebesség az egész útra vonatkoztatva 174 km/nap, míg az aktív vonulással töltött napokat vizsgálva 257 km/nap. A legnagyobb sebességgel vonuló hím példány 746 km-t is megtett egy nap alatt. Az adult madarak egyenes vonalon haladnak az átlagos 185-209°-os irányban. A finn állomány már keletebbi utat használ, és Olaszország, Görögország irányában vonul Afrikába. Az európai költőállomány alapvetően Afrikában telel, de a mediterrán régióban is találhatunk halászsas telelő, sőt rezidens területeket is.
Magyarországon tavasszal (jellemzően március közepétől május közepéig) és ősszel (jellemzően augusztus végétől október közepéig) rendszeresen átvonul az ország egész területén, de az év minden hónapjában megfigyelhető egy-egy példány. Néhány példány rendszeresen át is nyaral. Elsősorban halastavak, tavak és nagyobb folyók környékén mutatkozik, olykor több példány is egyszerre. 1989 és 1991 között Cserebökény közelében, 1990-ben Hajdúböszörmény, 1995-ben és 1996-ban Karcag határában, majd 1992-ben és 1995-től 1998-ig a Tisza-tavon figyeltek meg fészket építő párokat, de költésre egyik esetben sem került sor.
Magyarországon 2006 végéig egyetlen példányt jelöltek, és 50 külföldi gyűrűs madár került kézre. Ezek közül egyet-egyet Lengyelországban és Lettországban, 19-et Svédországban és 29-et Finnországban jelöltek. Valamennyi madarat fiókaként jelölték fészkelőhelyén, június 22. és július 21. között. Az ötven külföldi gyűrűs madár közül 19 példány még a jelölés évében kézre került. A nálunk kézre került gyűrűs halászsasok legkorábbi tavaszi adata február 20., a legkésőbbi adata a téli évszakra esik: december 16. A megkerülési körülmények tekintetében a leggyakoribb pusztulási ok az áramütés volt, 14 madár pusztult el ilyen módon, míg 12 madarat lelőttek. A lelövések többsége 1970 előtti, de 5 esetben 1977-1986 között is előfordult.
Ami a halászati módszerét illeti, a halászsas a magasból kémleli végig az adott vizet. A kiszemelt zsákmányára behúzott szárnyú zuhanórepüléssel csap le. Felül sötét, alul világos teste elősegíti úgymond a „rejtőzködését”, ezáltal a víz tükre alatt úszkáló halak nehezebben veszik észre. Zuhanáskor, mielőtt a vizet elérné, előrenyújtja karmait, hogy megragadhassa zsákmányát. Gyakran maga is teljesen belemerül a vízbe, hogy a halat biztosan megragadhassa. Sikeres fogást követően a halat karmai közt markolva, a haladása irányába fordítja, hogy a légellenállás minél kisebb legyen.

Összeállította: Dr. Dezső Péter
Fotó: Ampovics Zsolt:
https://500px.com/ampovics
https://500px.com/ampovics

Források:
Csörgő, T., Z. Karcza, G. Halmos, G. Magyar, J. Gyurácz, T. Szép, A. Schmidt, A., Bankovics, and E. Schmidt, editors. 2009. Magyar Madárvonulási Atlasz. Kossuth Kiadó, Budapest.
MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG (2008): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator avium Hungariae. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 278 p.
 

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu