.

 A turákók angol neve megtévesztő, elkezdték őket banánevőknek hívni, és ez a név rájuk ragadt. Ami még ennél is rosszabb, lefordították görögre, és ez lett a tudományos nevük is. Musophogidae, ami banánt jelent. A turákók között eltöltött közel húsz éves tapasztalat után sokat gondolkodtam azon, hogy milyen meggondolásból neveznek el egy-egy madárfajt az adott ország őslakosai. Szerintem ebben az estben nem véletlenszerű névadásról van szó. Ehhez az ott élő emberek több  generációs megfigyelése szükséges. Azt, hogy pontosan mit jelent a szuahélik, masszájok, fulanik vagy a kikuyuk nyelvén a turákó név, azt csak sejtem. Jelenthet talán hangutánzót, de csillogó tollút is. Sokszor láthatjuk és hallhatjuk a médiában, hogy ezek a természetközeli emberek milyen élethűen utánozzák egy-egy állat mozgását vagy hangját. Ha a turákót tartó és tenyésztő hosszú évekig a madarak között van, sok érdekes dolgot figyelhet meg. Nap mint nap látom szépségüket, de hallom is éppen nem madárra jellemző hangjukat. Általában a legidősebb hím elkezdi hallatni érces területfoglaló énekét. Ezzel jelezve, hogy  itt ő a főnők, ez az ő területe. Mivel hangja minden turákóhoz szól, a többiek, több mint hetven madár, egyszerre rázendít, ami éppen nem rigófütty, de nem is galambturbékolás. Az a lényeg, hogy nekem tetszik, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy Afrikában vagyok. Ha a turákóktól kb. húsz-harminc méterre állok, illetve ha a városból gyalog jövök haza, ennek a hetven madárnak kórusából egyértelműen kihallatszik, kicseng az a szó, hogy tu-ra-kó-tu-ra-kó. Biztos vagyok benne, hogy az afrikai őslakosok a hangjuk után nevezték el ezt a madarat. E madarak hangja kórusban egyöntetű, de fajtánként mégis  más és más. Az is kivehető, hogy a hetven madár közül éppen most melyik fajta szólalt meg. Csak példának említenék meg egy-kettőt. A viola turákó (Musophaga Violaceus) hangja olyan, mint a fácánkakas területvédő kakatolása. A perzsa turákó (Tauraco persa persa) szinte röfögésszerű hangot hallat. A hartlaubnak és a fehérfülűnek rikkantásszerű a kiáltása. A liwingston turákó hangja szinte kutyaugatás szerű stb. Mivel a turákók élőhelye a fák lombkorona szintje, így tollazatukkal (mimikri) illetve a fény-árnyék játékával beleolvadnak a környezetükbe. Ezért ilyen félárnyékos, néha átláthatatlan környezetben csak hanggal lehet kommunikálni. Megfigyeltem, hogy minden turákó legalább négyféle hangrepertoárral rendelkezik.
Első: minden turákónak fajtól függetlenül egyöntetű, messze csengő kórushangja van. De ugyanezt a hangot hallatják akkor is, ha valamilyen számukra szokatlan, az emberi fül számára is sértő hangot hallanak: (mentők, rendőrségi kocsik szirénái, személyautók riasztója).
Második: az adott fajtára jellemző egyedi hang: A viola turákó fácánszerű kakatolása, aminek a párválasztásban van fontos szerepe.
Harmadik: Ha valamilyen ragadozót látnak, ezt a furcsa menekülésre biztató hangot hallatják akkor is, ha világos vagy állatmintás ruhába megyek közéjük. Ilyenkor még vörösen izzó szárnyaikat is nyitogatják, hogy a vélt ellenséget elriasszák. A tavalyi évben tapasztaltam, hogy a piros színű madarat sem viselik el maguk között.
Negyedik: Ha két hím turákó dróthálón keresztül viaskodik egymással, főleg ha a szomszéd volierben is ugyanaz a fajta turákó van. Ha valamelyik párnak tojása vagy fiókája van, szinte vércseszerű területvédő vijjogó, de nem hangos hangot adnak. Csak érdekességképpen említem meg, hogy a Dél-Afrikában élő Chindao őslakosok a hurukurú nevet adták a bíborbóbitás turákónak (T. Porphyreolophus) Ha ezt a nevet gyorsan elmondod négyszer-ötször, ezzel pontosan azt a madárhangot adod elő, amit akkor hallatnak, mikor félnek vagy izgatottak. A swahili emberek a fisher turákót (T. Fisheri) „Jogoo la mwitu”-nak, azaz az erdő kis kakasának nevezik. A turákó család neve és hangja ezzel a húszéves megfigyeléssel még közel sincs kimerítve. Tartogatnak még számunkra meglepetéseket, amire talán csak hosszú évek elteltével jövünk rá. Ezeknél a madaraknál is sokkal több a megválaszolatlan, mint a megválaszolt kérdés. De hogy a sok-sok megválaszolatlan kérdésre választ kapjunk,  ahhoz sok türelem, kitartás és megfigyelés szükséges. Ahhoz, hogy minél jobban megismerjük ezeket a csodálatos afrikai madarakat, legalább két- három nemzedék lelkiismeretes munkája, megfigyelése szükséges. Ehhez egy ember élete kevés.
 
Pócsi Béla
Tapolca