2019. október 17. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,579,239  ·  Online: 64
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Az opalin rózsásfejű törpepapagáj
Nyomtatható változat!

.

A rózsásfejű törpepapagájok színváltozatairól szóló cikksorozat soron következő részében a legújabb (amennyiben a ma még alig ismert Misty nevű mutációt nem számoljuk ide) és a legdivatosabb mutációt, az opalint szeretném bemutatni az olvasónak.
Az első madár1997-ben jelent meg az USÁ-ban egy sötétzöld hím és egy normál tojó utódaként. Jellegzetessége az opalin madaraknak, hogy a maszk színe kiterjed a tarkóra is, amely „csuklyaként” fedi be a fejet. A normál madaraktól eltérő színezet figyelhető meg a fartövön is, ahol eltűnik a kék szín, helyette normál zöld tollakat látunk, illetve a farktollak fekete és kék színű részei sem látszanak, helyettük vöröses terület jelenik meg. A fültájékon a színezet kissé elmosódik, ez is egyik jellegzetessége az opalin madaraknak. Jó néhány évvel ezelőtt, mielőtt e mutáció megjelent volna hazánkban, a Díszmadár Magazinban már beszámoltam e mutációról, ám ekkor még csak külföldi fényképek alapján tudtam bemutatni ezt az érdekes színezetű mutációt. Mára gyakorlatilag a madárkedvelők széles rétege ismeri ezt a színváltozatot, olyannyira, hogy jelenleg a legközkedveltebbnek számító rózsásfejű mutáció, mondhatni „divatmadár” lett. Áruk az egyre több tenyésztőnek köszönhetően meredeken zuhan, egyes börzéken a normál zöld opalinok ára megközelíti a közönségesebb mutációkét, sőt, néha még a normál madarakét is. (Az első hazánkba érkezett opalin pár ára – a szóbeszédek alapján – közel járt az 1 000 000 Ft-hoz. 2006-ban Straubingban egy pár madarat 200 000 Ft-ért láttam meghirdetve.) Ez a jelenség mondhatni természetes, így volt ez minden érdekesebb mutáció esetében is. Ahogy ez lenni szokott, sokan kiváló pénzszerzési lehetőséget láttak ezen madarak esetében, hiszen egy opalin madár ára normális esetben kétszerese a normál madárénak, a különleges kombinációké pedig akár 4-5-szöröse is lehet. Az opalin madarak „térnyerését” én már évekkel ezelőttre jósoltam, hogy ez miért csak 2014-re vált kézzelfoghatóvá, azt nem tudom. Való igaz, hogy ez a mutáció az egyik legdekoratívabb mind közül, és ami még a figyelem központjában tartja őket az, hogy a hazai állomány 90%-a Hollandiából importált madarak leszármazottja, és ezeknek a holland madaraknak a testmérete nagyobb, mint a hazánkban tenyésztett madaraké. Hogy ez miért van így, azt szintén nem tudom, valószínűsíthető, hogy az ottani szakértőbb tenyésztés lehet az ok (beltenyésztés elkerülése, idegen madarak könnyebb megszerezhetősége, a hordozó madarak gyakoribb felhasználása, optimálisabb takarmányozás). Azt ugyanis nem hiszem, hogy pont az opalin mutáció velejárója lenne a nagyobb testméret, sőt ép ellenkezőleg, ezeket a ritkább mutánsokat sokkal könnyebben lehet a testméret tekintetében „elrontani,” mint az erőteljesebb ellenálló képességgel rendelkező normál madarakat.
Az első opalin páromat 5 évvel ezelőtt Hollandiából kaptam egy tenyésztő barátomtól. Később szintén ő hozott még egy párat, majd egy hazai tenyésztő hölggyel cseréltem madarakat, aki három hordozó hímet adott nekem. A három hímből kettőnek valóban lettek opalin fiókái.
E négy pár volt az alapja az opalin tenyészetemnek. Az első évben egyetlen fiókát sem sikerült kapnom a madaraktól, a másodikban 8 fiókát, a harmadikban 30-at, a negyedikben 60-at, az ötödikben, 2014-ben 100 fiókát neveltek fel a szülők (természetesen nem az eredeti 4 pár, hiszen a fiatalokból újabb párokat alakítottam ki). Az opalin madarak tenyésztése semmiben sem tér el a normál madarakétól. Ezek a holland és belga vérvonalú madarak kiválóan nevelnek, szaporák, probléma gyakorlatilag nincs velük. 4-5 fiókát rendszeresen felnevelnek fészekaljanként évente kétszer, ha nem ügyelünk rájuk, akár háromszor is.
Mivel a mutáció nemhez kötötten, recesszíven öröklődik, a hím madarak értékesebbek a tenyésztés szempontjából, hiszen normál tojóval párosítva is kapunk tőlük opalin fiókákat (tojókat). A hordozó hímek tollazat alapján történő felismeréséről már több helyen írtam, a visszajelzések alapján úgy tűnik, sokan könnyűnek vélik a meghatározásukat, azonban egy kis gyakorlat mégsem árt hozzá.
A mellékelt fotókból is látszik, hogy egy hordozó madár (hím) szélső farktollain a narancsos színezet (kék sorozatúaknál a fehéres terület) mindkét oldalon végigfut a tollszéleket teljesen elérve, míg egy normál madárnál ezek a területek maximum az egyik oldalon érik el a tollszélt. Nagy segítség persze, ha van összehasonlítási alapunk, vagy már több ilyen madarat is fogtunk kézben.
Az opalin mutáció ma már mindenki számára viszonylag olcsón és jó minőségben hozzáférhető a hazai tenyészetekben, ugyanakkor számos egyéb, hasonlóan izgalmas színváltozata létezik még a rózsás­fejű törpepapagájnak, melyekről talán későbbi írásaimban adhatok ízelítőt a törpepapagájok kedvelőinek.

Varga Sándor
Nyírtura
 

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu