2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,581,291  ·  Online: 73
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Sárgahasú amazonpapagáj
Nyomtatható változat!

Alipiopsitta xanthops

 

Mindig a különleges, és a madarászok között nem annyira közkedvelt madárfajok tenyésztése érdekelt igazán, ez jelent igazi kihívást és érdekességet. Az idén sikerült beszereznünk 2 párat az általam már régóta kinézett sárgahasú amazonpapagájból, amely faj tudományos besorolása szerint jelenleg nem is az amazonok közé tartozik. A madárfajt Spix német ornitológus írta le az 1800-as évek elején, és sokáig az amazona nemzetségbe tartozott. A madár megjelenése, viselkedése alapján többen feltételezték, hogy rendszertanilag nincs a megfelelő helyen, és próbálták a megfelelő módon besorolni a papagájok közé. A 90-es évekre lehetséges molekuláris genetikai módszerekkel bebizonyosodott, hogy a faj közelebb áll a rövidfarkú papagájokhoz és a Pionus nemzetséghez, mint az amazonokhoz. Küllemileg viszont túlnyomórészt az amazonpapagájokhoz hasonlít. Az amazonok közt a legkisebbek közé tartozik, hossza kb. 27 cm, rövid, zömök madár. Alapszíne zöld, több-kevesebb sárgával vegyítve. Az ivarérett madarak fejtetője, homloka, szem és fül környéke sárga, a fej többi része zöld, sárgás árnyalattal. begytájéka zöld, némi sárgás beütéssel. Oldalai, hasa és a combtájék tollai sárgák. Lábai szaruszínűek ugyanúgy, mint a csőre. Szivárványhártyája élénk világossárga. Csőre érdekes formájú, leginkább a venezuela amazonhoz hasonlít. Az ivarok küllemileg nagyon hasonlóak, talán a hímek kissé erősebb felépítésűek, élénkebb sárga színűek, de biztosan csak dns-vizsgálattal különböztethetőek meg. A fiatalok tollazata kevésbé élénk színű, kevesebb sárgával. Brazília keleti és középső részén él vadon, Bolíviában 2 előfordulása ismert. A füves, alacsonyabb fákkal borított területeket kedveli. Jelenleg még viszonylag elterjedt, de mivel az említett élőhelyek az emberi tevékenység, úgymint az intenzív földművelés, és a szarvasmarha-tenyésztés miatt egyre csökkennek, ezért ez a madár is egyre ritkábban fordul elő. Élőhelyén úgymond nomád életmódot folytat, mindig oda vándorol, ahol a legtöbb élelmet találja. Kb. 30 madárból álló csapatokban vándorol, és gyakran a gyümölcsültetvényeket is károsítja. Legkedveltebb gyümölcsei a mangó és a guava. Élőhelyén előszeretettel fogyasztja a termeszeket is. Ezen kívül magvakat, rügyeket, bogyókat fogyaszt. Költési ideje élőhelyén májustól októberig tart, a tojások 19-22 napra kelnek, és kb. 45 nap után repülnek ki. Élőhelyén a többi papagájtól eltérően nem a faodúkat részesíti előnyben, hanem előszeretettel költ a termeszvárak oldalában. Az élőhelyről importált madarak érzékenyek a hidegre, a későbbiekben 10 fok körüli hőmérsékleten teleltethetők. Élőhelyükön eléggé agresszív madarak, a csoporton belül gyakoriak a sérüléssel járó verekedések, ezt a tulajdonságát fogságban is megtartja.
A költő párokat tenyészidőszakban feltétlenül külön kell tartani, a fiatal madarak nem bántják egymást, viszont van egy érdekes tulajdonságuk, ha többen kicsi helyen együtt vannak tartva, akkor mivel értelmes madarak, egymás tollait birizgálják, olykor lerágják. Védőházzal ellátott röpdében kell tartani, minél tágasabb, annál jobb Szeretnek friss ágakat rágni. Fogságban magkeveréket / napraforgó, szeklice, zab, kender, cirok, stb./ szárazon és csíráztatva, gyümölcsök, alma, banán, narancs, csipkebogyó, kökény, stb. Mivel vadon eszi a termeszeket, lisztkukaccal is érdemes megpróbálkozni. Tenyésztéséhez legfontosabb az összeillő pár, legjobb, ha ők választhatnak. 2-4 tojást tojik, kb. 20 nap alatt kelnek, és 6 hét után hagyják el a fészket. A fiókák felneveléséhez tojásos eleségre is szükség van. A madár a Washingtoni Egyezmény / CITES / II. kategóriájába tartozik. Általában 2-3 éves korukban ivarérettek. Remélem, hamarosan saját szaporulatról is beszámolhatok.

Dr. Dankó István

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu