2019. október 16. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,579,216  ·  Online: 85
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Az Év madara! A búbos banka
Nyomtatható változat!

Ismerjük meg a hazai madarainkat!

 

Az utóbbi években számos élőlény, gomba, növény, állat kerül a figyelem középpontjába, mint az év kiemelt élőlénye. Legrégebb óta, már 1979-től a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hirdette meg az „Év madara” szavazást. 2015-ben ezt a címet az internetes szavazók a felajánlott fajok közül a búbos bankának ítélték – immár 3. alkalommal. Ezt a fajt már csaknem egy évtizede bemutattuk a Díszmadár Magazin olvasói­nak. Most az Év madara választás okán ismét megosztjuk gondolatainkat erről a „huppogó tarkaság”-ról, ahogy annak idején bevezettük cikkünket.
Tavasszal, április elejétől, akár már március végétől a nyíltabb, cserjékkel, facsoportokkal mozaikos legelők, füves, homokos térségek, szántók, nagyobb gyümölcsösök környékén élénk mintázatú, fekete fehér tollazatú madárra figyelhetünk fel. Széles szárnyán könnyedén, kissé hullámosan repül. Ha nem látjuk a madarat, akkor is tudomást szerezhetünk érkezéséről a hangja alapján. A nászidőszakban jellegzetes pu-pu-pu hangok hallatán biztosak lehetünk a búbos banka jelenlétéről. Az élénk hangok – más fajok mellett – a tavasz jelei is, mert a banka melegkedvelő faj, ezért visszaérkezése a tavasz beköszöntének egyik biztos madár­hírnöke!
Rendszertanilag a színes tollazatú madarakat tömörítő Szalakótaalakúak rendjébe soroljuk, ezen belül a bankafélék családjába, aminek ez a madár az egyetlen hazai faja.

Elterjedése

A búbos banka sokfelé otthonos a világban. Eurázsiai és afrikai elterjedésű faj. A költőterülete a Macaronésiai-szigetektől Ny-Afrikán keresztül húzódik Európába. A kontinens északi része, a Brit-szigetek és egyes mediterrán szigetek kivételével Európa nagy részén költ. Honos Kis- és Közép-Ázsiában egészen Kínáig és Kelet-Szibériáig. A nyílt területek madara, de kerüli a száraz sivatagokat. A magas hegységekben és a zárt erdőkben sem él. Az áreán belül 9 alfaját írták le, nálunk a törzsalak, az Upupa epops epops jellemző.
Leírása

A búbos banka látványos, kissé „bohócruházatú” madár. Teste karcsú, a hosszú vékony csőre lefelé ívelt („turkálásra nagyon alkalmatos” – Herman Ottó). A nyaka, a hátának elülső része, a melltájék és a hastollazata világosbarna, rózsaszín árnyalattal. A háta fekete-fehér tarka, akárcsak a hosszú farka is. Röptében a széles kiterjesztett szárnyán a tarka csíkozottság jól kivehető, erről könnyen felismerhető. Különleges a fejtájéka. „Fejét egy felállítható és lekonyítható koronaszerű – vagy talán inkább pofoncsapott kalapszerű, magas tollbokréta ékesíti, tollai hirtelenszőkék, hegyük fekete, a leghosszabbaké fehér és fekete.” (Herman Ottó). Erről a különleges fejdíszéről kapta a magyar nevét is, amelynek látványa első pillanatban mindenkit meghökkent. Egy német természettudós, Neumann az alábbiakat írja ennek a különleges fejfedőnek a „használatáról”: „Bóbitáját rendesen összehajtva, rézsut hátrafelé viseli, de ha felingerlik, felmereszti, ha pedig pihen vagy szól, kiterjeszti. Nász idején a földön sétálva is játszik vele, sőt gyakran röptében is úgy tesz, mint mikor valaki a legyezőjét nyitogatja”.

Életmódja

A búbos banka talajszinten táplálkozó madár. Többnyire az alföld madara. Fán ritkán látjuk, leginkább a földön lépkedő vagy innen felreppenő példányai kerülnek szem elé. Hosszabb távokat nem repül, könnyed röpte végén megint csak a talajon landol. Itt élénken lépegetve gyors mozdulatokkal keresi táplálékát. Nemcsak a talaj felszínén élő rovarokat keresi, hanem hosszú, vékony csőrét sorozatosan be-bedugdosva a laza talajba, különböző rovarlárvákat, földi gilisztát, lepkehernyókat vagy kedvenc csemegéjét, a vakondtücsköt („lótetű”) keresi. Alkalmanként kisebb csigákat is felvesz. A nagyobb táplálékát először valamihez hozzácsapkodja, aprítja, majd ezután nyeli el. Ezzel a különleges táplálkozási szokással a búbos banka leginkább a ligetes, nyílt területekkel mozaikos élőhelyeken tipikus. A hagyományos gyümölcsösök, szőlőterületek, tanyaépületek környéke, homokterületek a lakóhelye, de az alföldi pásztortanyák jellegzetes madara is egyben. Nem ritka legelők környékén sem.
(„A legelőkön fáradhatatlan kutatója az ott elterülő, hullott lepényeknek, a melyekből a nyüzsgő bogárságot s annak álcáit kitapogatja, kiszedegeti és begyébe csúsztatja…..” Herman Ottó). A monokultúrás nagykiterjedésű mezőgazdasági táblákat és a zárt erdőségeket azonban kerüli.
Madarunk odvakban, különböző üregekben lakik. Ezek felkutatásában rendkívül sokoldalú, alkalmazkodóképes. Nemcsak a természetes faodúkban, hanem háztetők réseiben, tégla- és farakásokban, sziklarepedésekben, löszfalak üregeiben (néha gyurgyalagok által készített költőüregekben) egyaránt költ. Olykor különleges fészkelőhelyei ismertek. Költött már üres méhkaptárban, hordóban. A fészek néha a talajszinten épül. Magunk is találtunk olyan bankacsaládot, amelyik egy, a nyílásával lefordított hordó alján költött.
A fészekalj általában 4-8 tojás, ami a költőüreg aljára mutatóba hordott fészek­anyagra kerül. Csak a tojó kotlik, közben a hím eteti a párját. A fiókákat mindkét szülő buzgón eteti, de ennek ellenére jelentős a fiókahalandóság, fészkenként alig 3-4 fióka repül ki. Az önállósodó fiókák még több napig a szülőktől kapják a táplálékot. A búbos banka általában kétszer költ. A fészekben a fiókák ürüléke felhalmozódik, ezért a fészek környezetében is érződik ennek a szaga. A népi neve innen is ered: „büdös banka”. Ha a fiókák veszélyt éreznek, a kloákájukból bűzös ürülékcsomót fröccsentenek ki, aminek valóban penetráns a szaga és igen sokáig jelzi a „találatot”. Ez inkább magyarázata lehet, és jobban megfelel a bölcs népi megfigyelésnek.

Állománynagysága

A búbos banka nálunk még nem ritka, de nem is gyakori madár. Az országban sokfelé előfordul. Regionálisan azonban állománya csökken, főként az élőhelyeinek megszűnése, az intenzív mezőgazdasági művelés kiteljesedése, a hagyományos állattartás visszaszorulása és a vonulási veszteségek miatt. Európa keleti felén gyakoribb, mint a kontinens nyugati és déli részén. Európai költőállománya ennek ellenére több százezer pár. Hazánkban 8 – 10 ezer pár fészkelhet. Mesterséges fészekodúk kihelyezésével a költőpárok megtelepíthetők. A „D” típusú, legalább 12 cm. nyílású költőládát leginkább öreg gyümölcsösökbe, erdőszélekre érdemes kifüggeszteni.
A búbos banka tipikus vonuló faj. Áprilisban érkezik és már szeptemberben el is vonul. A telelő területe általában
É-Afrika vagy a Szaharán túli területek. Az európai állomány egy része az
Ibériai-félszigeten telel.
A búbos bankát megfigyelni mindig különleges. Hangja sem mindennapi. Ahol a banka dudog, népies megfogalmazásban „bugyog”, még a környezet is emberléptékű. Élőhelyeinek megóvása a biztosítéka annak, hogy e tarka madár minden évben elénk kerüljön! Mint az Év madara, kerüljön rá több figyelem! Látványa is, hangja is – élmény!
A búbos banka törvényesen védett madár. Természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, MÉK
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu