2020. augusztus 6. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,877,615  ·  Online: 101
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A papagájok tenyésztése, keltetése és kézzel felnevelése A tenyésztés előkészítése
Nyomtatható változat!

Nem feltétlenül kell nagy lépést megtennünk, hogy papagáj tulajdonosból tenyésztő váljék belőlünk. Előfeltétele mindössze, hogy legyen egy tenyésztésre alkalmas, harmonikus papagáj pár.
Nagyon fontos dolog, hogy ez a pár be legyen jelentve a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal Ökológiai Osztályán 1121. Bp. Költő u. 21.

Ha hobbi szinten tartunk papagájt, akkor elég ha a Tenyésztői bizonylat a tulajdonunkban van, de ha tenyészetet alakítunk, ez bejelentési kötelezettséggel jár.

A tenyésztő jelenteni köteles:
- a vásárlást,
- az eladást,
- a szaporulatot,
- az elhullást.

Az első ismereteket madár-egyesületeknél, illetve tenyésztőknél szerezhetjük be. Fontos, hogy már az elején kiderüljön, milyen céloknak és kívánalmaknak kell az egyes tenyésztéseknek megfelelniük. Figyelembe kell venni azt is, milyen helyiség áll rendelkezésünkre. Egyetlen szobáról van szó egy lakásban, vagy hosszú távon is rendelkezésünkre áll egy külön épület erre a célra? Ez ugyanis lényegesen befolyásolja a költségvetést. Aztán meg kell becsülni a madarak költségeit, a szükséges tápköltségeket (amelyek tenyésztés esetén biztos magasabbak), a madárházat, a tojóládákat és az állatorvost. Már az elején csak pénzt szeretnénk-e beruházni, vagy inkább lassan teret nyerni és terjeszkedni? Először kezdjünk kisebb papagájokkal és az így szerzett pénzt fektessük be újra. Megfontolhatjuk továbbá azt is, hogy a szelíd papagájokat otthoni tartásra tenyésztjük-e, vagy azért, hogy később tenyésztésre használjuk fel őket. Először mindenképpen olyan fajtákat tenyésszünk, amelyek iránt jó kereslet mutatkozik, de később saját magunk szórakoztatására a ritkább fajokkal is megpróbálkozhatunk.

Dönthetünk akár egyetlen papagájcsoport mellett is, például foglalkozhatunk kizárólag törpepapagájokkal vagy kakadukkal. A lehetőség nagyon széleskörű. Már az elején ajánlott tisztázni, hogy mit diktálnak érdekeink.

Hibát követünk el, ha egyes papagájokat megtartunk, mert érzelmileg nagyon kötődünk hozzájuk. Ilyenkor előfordulhat, hogy kis idő elteltével a kalitkák tele lesznek a "kedvencekkel" és nem hagynak helyet, a tenyésztésre szánt egyedeknek a madárházban.

El kell döntenünk azt is, hogy célunknak egy önálló papagáj felnevelést választjuk vagy inkább egy olyan "szocializált" papagájt, amely emberekkel integrálódik, és a hobbi-állat piac rendelkezésére fogjuk bocsátani. Amikor csak lehet, a természetes keltetésnek kell elsőbbséget élveznie, mert ilyenkor a madárszülők, akárcsak a természetben, maguk viszik végbe a nevelési programot, így a fiatalok fogyatékosságok nélkül nőhetnek fel. A tenyésztőnek így alig kell a neveléssel foglalkoznia és sok időt takarít meg.

Feljegyzések, dokumentálás

A papagájtenyésztés megalapozása és felépítése eleinte még dokumentálást igényel. Ez történhet kalendárium segítségével napló formájában, amibe naponta bejegyezzük a kulcsszavakat, a legemlékezetesebb eseményeket, pl. párba állítás időpontja, vitaminos kezelések, esetleg párzást elősegítő szerek, tojás időpontja, fióka kelésének időpontja. Ez a feljegyzések készítésének legegyszerűbb és leggyorsabb módja. Néhány hónap vagy év múlva ugyanis előfordulhat, hogy újból utána akarunk nézni egy speciális esetnek, amikor is kiderül, hogy már nem emlékszünk mikor történt és lázas keresésbe kezdünk. A dokumentálást értelemszerűen papagáj páronként, illetve madárházanként vezetve a leghatékonyabb. Ha ráadásul egy számítógép is rendelkezésünkre áll, akkor a bejegyzés, az adminisztráció és a későbbi keresgélés igazán nem jelenthet problémát. Ha van lehetőségünk rá, hogy magatartásukat jobban megismerjük, akkor kínálkozik az a megoldás, hogy a madárházat videó segítségével tartsuk szemmel. Erre tökéletesen alkalmasak a kapufigyelő kamerák. Ugyan fekete-fehérben adja a képet, de hangot is ad. Az egész egy fél öklömnyi méretű. Meglepetést okozhat mi mindent nyújt egy ilyen videofelvétel, amit a madarak az ember jelenlétében nem produkálnak. Fontos és érdekes mozzanatokat archiválhatunk ilyen módon. Például a párzást szinte lehetetlen e nélkül látni.

Az, hogy mi alapján vezetjük a dokumentációt, mindig egyéni döntésünk részét képezi, és szorosan összefügg a tenyésztési célokkal.

Mindenesetre fontos, hogy készítsünk feljegyzéseket, hiszen egyszer biztosan szükségünk lesz még rájuk.

A madárszülők

Nagy szerencsének számít, ha egy kezdő tenyésztő szinte véletlenül jó tenyészpárra akad, hogy még a karantén idején sikerül egy importőrnél a sok madár közül egy harmonizáló párt kiválasztania. Ez olyan ritkaság, ami lényegesen megkönnyíti a tenyésztés megkezdését. Egy másik lehetőség, hogy egy már "bevált" párt veszünk meg. Ilyet szintén csak véletlenül találhatunk, hacsak egy tenyésztő éppen felhagy a tenyésztéssel és átadja tenyészpárjait. Ha lehet, ismeretségi körben kontrolláljuk az eseményt. A szaklapban megjelent hirdetéseket, amelyek "kipróbált" tenyész madarakat kínálnak, elővigyázatosan kell kezelni. Hiszen melyik tenyésztő adna el olyan sikeres párokat, amelyből még neki is gazdasági haszna válhat? Egy igazi "tenyészpár" a szigorú fogalom-meghatározás szerint már rakott le megtermékenyített tojást, kiköltötte és a fiókákat felnevelte.

Ezeket az egyes pontokat vásárláskor tisztázni kell, hogy tudjuk, vajon egy problémamentes párról van-e szó, vagy egy bizonyos idő után segítségre, illetve beavatkozásra lesz szükség. A szülők csak költöttek, de nem etettek? Nem törték-e össze a tojásokat rögtön a lerakás után? A madárszülők teljesen az elválasztásig etettek?

Még további lehetséges problémák merülhetnek fel a fiókák madárszülők általi felnevelésekor, amit a tenyészpár eladójának feltétlenül közölnie kell. Amennyiben tényleg egy "kipróbált" tenyészpárról van szó, úgy kérdéseinket csak azután tegyük fel, hogy tisztáztuk vásárlásunk célját. Még ilyenkor is eltérően hihető válaszokat kapunk. Minden esetben kerüljük el, hogy egy vásárlásba belerángassanak minket, és bedőljünk a "papagájvásárlási-láznak" amit bizonyára minden kezdő jól ismer.

Más hirdetések egy párt kínálnak. Az ilyen ajánlatot szintén rengeteg kérdéssel kell tisztázni, mint például:
- Testvérpárról van-e szó?
- Készült-e endoszkópia?
- Készült-e tollvizsgálat?
- Tényleg egy párról van-e szó, vagy csak két különböző nemű madárról, amelyet el szeretnének adni, de nem illenek össze?

Egy tenyészpár beszerzése és kiválasztása, amelyek ugyanabba az alfajba tartoznak, gyakran nem csak a kezdő számára nehéz vállalkozás. A tenyészpár sikere az egyik esetben a genetikai hajlamtól, a másikban azonban az egymáshoz fűződő harmóniától függ, amiről a kakadu tulajdonosok, illetve tenyésztők biztosan sokat tudnának mesélni. Különösen a kakaduk támasztanak magas elvárásokat az ellenkező nemű partnerrel szemben, a harmónia így a legfontosabb kritérium egy sikeres tenyésztéskor.

A párok viselkedése

A papagájok viselkedéséről általánosságban semmit sem mondhatunk, hiszen a papagájtartás nem egy tudomány. Minden alfaj minden madara nagyon sajátos egyed, és minden fajnak megvannak a rá jellemző sajátos tulajdonságai. Ha két madár hosszú időn keresztül nagyon távolságtartóan viselkedik egymással, semmi esetre sem mutatnak érdeklődést egymás iránt, nem is simogatják egymást, és elűzik egymást az etető edénytől, ez feltétlenül azt jelenti, hogy párbaállás hosszú időn keresztül sem jött létre. Itt is érvényes azonban a mondás, miszerint kivétel erősíti a szabályt, mert előfordulhat, hogy hetek és hónapok elteltével létrejön a párbaállás, ha mindkét madárnak megadatik a lehetőség, hogy biztonságos távolságból ismerjék meg egymást. Meglehetősen elképzelhetetlen azonban, hogy egy kis madárházban az egymáshoz kényszerített papagájokból a kezdeti barátságtalan viselkedés után elválaszthatatlan pár váljék. A nem szerencsés párok különösen extrém viselkedésük révén tűnnek fel. Gyakran figyelhetjük meg a madarak szüntelen körforgását a ketrec drótja és az ülőrúd között, vagy ritmikusan forgatják fejüket egyik oldalról a másikra.

A vita, hogy melyik papagájból milyen körülmények között lesz a legjobb tenyészmadár, még sokáig folytatódik, ha egyáltalán létezik rá végleges válasz.

A befogott állatok, amelyek a szaporulat alapját képezik, még magába foglalják a természet genetikai sokféleségét, amelyben ezek az állatok fejlődtek. Azok a vadon fogott állatok, melyek túlélik a befogást és fogvatartást, genetikailag nézve máris kiválasztottak, hiszen kibírták ezt a stresszt. A vadon fogott madarakból fajuktól függően kellemes ketrecbeli madarak válhatnak, és meg is kezdhetik a szaporodást, feltéve, hogy volt idejük megszokni a helyzetet és egymást. Ezek az állatok az emberrel szemben mindig tartanak egy kis távolságot, mert természetes lakóhelyük szabadságának emlékét mindig a fejükben őrzik.

A szaporított egyedek rendszerint csak kevésbé, vagy egyáltalán nem félnek az embertől, nem tartanak menekülési távolságot, ezért jelentősen különböznek a vadon fogottaktól. Azonban amikor párba állnak, és megkezdődik a szaporodási folyamat, agresszívvé válnak. Igen mély sebeket képesek okozni. Ha a fiókákat elvettük, ismét szelíd kedves madarakká válnak. Az agresszivitás elsősorban az amazon papagájokra, kakadukra jellemző. Gyakran fordul elő, hogy a madárszülők első alkalommal rosszul költenek, vagy ha rendben költöttek, akkor nem tudják, hogyan kell a fiókákat etetni. Ez a bizonytalanság ösztönzi a tenyésztőket, hogy az odút gyakrabban ellenőrizzék, ami viszont arra készteti a madárszülőket, hogy tojásaikat és fiókáikat elhagyják. Ezek az eredmények, olyan hibás értékeléshez vezethetnek, hogy a madárszülők nem alkotnak jó költőpárt, így a tenyésztőnek az a véleménye, hogy a jövőben a tojásokat minden alkalommal ki kell vennie az odúból. Ha a szülőknek nem adunk valóban esélyt, hogy maguk bebizonyítsák, hogy jó szülők, akkor ez a hibás viselkedés a tenyésztő hibás viselkedésével összefüggően rögződik, és azt eredményezheti, hogy a jövőben még kevesebb esély lesz a természetes költési és nevelési ritmus létrejöttére. Vannak olyan papagájok, melyek összetörik vagy megeszik saját tojásukat, vagy esetleg fiókáikat. A tojót ilyenkor megtéveszthetjük gipsztojással. A frissen rakott tojásokat a lerakás után amint csak lehet, elvesszük és keltetőgépbe tesszük. Megjegyezni kívánom, hogy ez a módszer inkább a középpapagájoknál igaz. A nagypapagáj olyan értelmes, hogy a műtojást azonnal szétrágja vagy kidobja az odúból. Különösen a kakaduk, de az amazonok esetében is előfordul, hogy a hím nagyon agresszív a tojóval szemben vagy az utódokkal. Ilyenkor a kakadu számára kialakított tojóláda különleges szerkezete nagy segítséget nyújthat (két kijárattal van ellátva). Amazonok esetében használatos módszer, hogy az első fióka kikelése után a hímet eltávolítjuk a ketrecből anélkül, hogy a tojót megzavarnánk. A hím ebben az esetben nem játszik fontos szerepet a költő tojó ellátásában, aki egyedül is megbirkózik a feladattal. A problematikus madárszülők viselkedése sokoldalú lehet. Ezért kell a tenyésztőnek elkerülnie, hogy saját hibás viselkedésével még több problémát okozzon magának és a madárszülőknek.

Az újonnan összetett papagáj pároknak meg kell adni a lehetőséget, hogy kipróbálják költési és nevelési repertoárjukat. Egy új pár másodszor, esetleg harmadszor is hibázhat.

Részlet Nagy Péter:
A papagájok tenyésztése, keltetése és kézzel felnevelése c. könyvéből

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu